Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

nem fognak. Most már tudjuk, hogy csakugyan nem szentesittelnek, hogy kívánhatjuk tehát, hogy újra felterjesztessék. Mi következik ez álláspontból ? az, hogy ő Felsége újra visszautasítja az egészet. (Nem ! Nem ! ellenzés). Akkor három hó múlva is ott leszünk, a hol most vagyunk. Az a politika, melyet javasolni tetszik, idézte elő azt a helyzetet, a melyben most vagyunk, ellenkező esetben vereséget szenvedett volna a kormány. Most előadja a maga véleményét. Ha a többség indítványa jut diadalra, ne adja az ég, hogy Magyarországnak absolut kormánya legyen, ha a kisebbségé, ne adja, hogy ultramonlán, mert torkunkra forr elhatározásunk. Minthogy három helyeselt pont van munkálatunkban, azt gondolta, nem adhatna jobb tanácsot az egyháznak, mint hogy csak e hármat terjessze fel; u. m. az uniót, az alkotmányt s a domestikát. Ha öten egyesülünk, lesz eszünk, ha domestikánk lesz, lesz pénzünk, a kinek esze és pénze van, nem félhet semmitől. Azt tanácsolta volna, hogy állítsák össze e hármat egy rövid cikkbe s azt terjesszék fel sanctio alá, a többit hagyják az egyházkerületekre, azok foganatosítsák autonomicus uton. Indítványát felolvassa, kinyomatni nem kívánja, csak jegyzőkönyvbe vétetni. Vay elnök az ülést berekeszti s másnap a 10 órai illésre az indítványozók zárbeszédeit tűzi ki. Sept. 15. d. e, nyilvános ülés. A lapunk mult számában közlött szavazás utáni megkezdődött a részletes tárgyalás, és felolvastatott az alkotmányos szervezet 3. §-ának a kiküldött bizottság szerinti szövegezése. Mihez legelsőbben is Lónyai Menyhért gr. szólott, ajánlván a bizottság szövegezésének elfogadását. Pap Gábor püspök a harmadik szakaszban nem lat jogfeladást, de mivel a Kiss Albert által tegnap rajzolt aggodalmakat ő benne azon körülmény is fokozza, mert nőnevelésünkről törvény altal gondoskodva nincs, és mert felsőbb nőnevelésünk e miatt egyházunk felhatósága alól csaknem teljesen más kezekbe át ragadva van, ő ezt tekintve s főleg alkotmányunk mielőbbi szentesítését megnyerni óhajtva, azon módosítással fogadja el a szöveget, hogy abból a vonás, — és az az szócska kihagyassék. Kiss Albert kiemeli e §. nagy horderejét s hangoztatja, hogy addig positiv törvényeken állottunk, minők az 1790/1 és 1844-iki országos törvények által elismert bécsi és linczi békekötés és iskolai ügyben tőleg a 90, 1 t. c., melynek érvényét a mostani leirat is elismeri. Egyházunk ezen positiv törvények teréről még az az 1848-iki kormány és törvényhozás kedvéért sem lépett le, pedig az az egyenjogúságot tényleg akarta átvinni; a mostani kormánnyal szemközt, mely csak vesz el jogot, de nem ád semmit ; arról lelépni még inkább nem lehet. S valójában ezen elv vezette az egyházkeiületeket, a püspökök és főgondnokok mult évi értekezletét s legközelebb a zsinat világi elnökét, br. Vay M.-t, mikor iskolaügyünkről a képviselőház előtt ünnepélyesen nyilatkoztak. Példával bizonyit. A tiszáninneni egyh. ker. kijelentette, »hogy eddigi álláspontunkról, a gyakorlat által elég világosan korvonalozott jogainkról mind addig le nem mondhatunk, mig a különböző vallásfelekezetekre tartozó jogviszonyok törvényszerűleg nem rendeztetnek, s az ide tartozó nagy kérdések el nem döntetnek. A főgondnokok és szuperintendensek Budapesten 1880 ápr. 16. tartott értekezlete a képviselőházhoz beadott kérvényében kimondta, hogy az állam főfelügyeleti jogának gyakorlása egyházunk törvényes önkormányzatának veszélyes megsértése nélkül nem terjedhet ki egyébre, mint őrködésre a felett, hogy iskoláinkban az oktatásnak megállapított rendje az 1790 1 t. c. szerint megtartatik-é ?4

Legközelebbről báró Vay Miklós és Radvánszky Antal a két prot. egyház egyetémének nevében kijelentették ugyancsak a képviselőház tanügyi bizottsága előtt, miszerint s

mindkét hitvallású evangéiicusoknak a tanügy terén teljes és tökéletes autonomia, azaz semmi feltételhez nem kötött szabadság van biztosítva, azért minden oly intézkedéseket, melyek ezen elvi állásponttal ellenkező alapon nyugszanak, a magyarországi helvét és ágostai hitv. ev. egyházak mindenkor elleneztek s elleneznek, és soha megnyugvással fogadniok nem lehet; kérdi szóló, miként lehet ez ünnepélyes nyilatkozatokkal megegyeztetni a kormány kívánalmának vagyis a Lónyay inditavnyának elfogadását? s szabad-e egyházkerületeinket, püspökeinket, főgondnokainkat s velők önmagunkat compromittálni ? O azt hiszi, nem, s mert azt tenni nem akarja, nem fogadja el a bizottsági javaslatot s nem találja kielégítőnek a Pap Gábor módosilványát, mint a mely az állam és egyház közt leendő reménytelen perlekedésre adna okot, hanem benyújtja s elfogadtatni kéri következő indítványát: „a 3-ik §-ból következő szavak: az alkotmányos uton létre jött hazai törvények intézkedései épségben tartásával — hagyassanak ki/ Br. Vay Béla. Emlékezem ! oh igen jól emlékezem, midőn az 50-es évek végén az absolut kormány Thúnféle javaslata megtámadta protestáns autonómiánkat és nemcsak szóval, de tettel is sikra kelle szállni annak védelmére : hányszor kallcím azt akkor, hogy ha Magyarország szabad s alkotmányos volna, az alkotmányosan létrejött törvényeket magunkra nézve is szívesen kötelezőknek ismernők ! — Es most 1 ma, midőn hazánk szabad és alkotmányos és itt ülünk 100-an e törvényes országos ref. zsinaton, mely oly szabadon mozog és tárgyal és határoz, mint egy kis magyar parlament, — most, mondom veszélyesnek s jogfeladásnak láttatik egy §-ba bele tenni azt, hogy „az alkotmányos uton létrejött hazai törvények intézkedései épségben tartásával* — hiában all még az is olt, hogy „az 1790 1 XXVI t. c. mint alap törvény érte'mében.« Oh! Ezt tőlünk kívánni a kormánynak nincs joga! sem célszerűség, sem politikai indokok reánk hatással mncsenek ! mi: non possumus \\ Pedig hát 2 nap óta most is sok szónok elmondta