Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

Sámuel jegyző jelenti, hogy az összes megjelent képviselők száma 103. Az elnök b. Vay Miklós és Nagy Péter. Tárgy az iskolaügy fel vagy nem terjesztése feletti vita folytatása. Legelőször szólal fel: Dr. Kovács Ödön, ki a bizottság javaslatára szavaz. Nem szólt volna de Balogh Ferenc szavai által provocálva érezte magát. Kiss Albert megütközött Balogh Ferenc talán túl modern nézetén, ő még jobban megütközött Kiss Albertén; mert Kiss csak azon ütközhetett meg, hogy Balogh most egészen más elveket hirdet, mint a minőket hirdetett 10 év óta, de mivel a Balogh nyilatkozata az egyház és iskola egymáshoz vagy az államhoz való viszonyának fejtegetése, arra nem szól, mivel akadémiai diszertatio nem tartozik a zsinat keretébe. De azon elméletet, hogy az egyháznak azért nincs szüksége az iskolára, mert az egyház és a tudomány úgyis ellenségek: el nem fogadhatja. Az iskolának köszönheti az egyház, hogy annyi küzdelem között fenntarthatta magat, lelkiismereti meggyőződése, hogy fennmaradását jövőre is annak köszönheti. Ha a protestantismus és tudomány egymással meg nem élhet, nincs szükség a prolestantizmusra. Azok, a kiknek nem lesz szükségük a tudományra nem tartják fenn egyházunkat sem, hanem visszatérnek az egyedül üdvözítő kath. egyház kebelébe. Históriai szempontból is szükségünk van az autonómiára. A protestáns szabadság hívei az alkotmánynak is hívei. Sajnos, hogy az indítvány támogatói oly indító okokkal állanak elő, melyekre szükség nincs, mert ónmagáért is meg lehet szavazni. Iskolaügyünk fejlése szempontjából is elhalaszthatjuk az iskolatörvény felterjesztését, mert azért a konvent utján életbe léptethetjük. sőt ha szükségét látjuk, szentesítés alá is terjeszhetjük. Készséggel Lónyai indítványára szavaz. Béky Sámuel. Sokkal féltékenyebb az egyház önkormányzati jogaira, mintsem a békekötések és gyakorlat alapján kifejlett jogainkból csak egy percet is feláldozna vagy az egyezkedés sikamlós lejtőjére lépne, mely meglehet ingoványba vezelné. Balogh Ferenc kérdésbe tette, hogy mi az alkotmány s milyennek kell lennie. Azt felelte rá: az az alkotmányos kormány, mely a polgárok javát eszközli. De alkotmányos kormány-e akkor a mienk, mely bírósági törvényünket megváltoztatta a mi hátrányunkra, mely 3 éves praeparandiai tanfolyamunkat 4 évessé tette. Tehette ezt célszerűségi szempontból, de tagadhatatlan, hogy hátrányos ránk nézve. Van nak, kik nemzetisegi szempontbol akarnak engedékenyek lenni a kormány iránt. Ő nem ; mert a kormánynak a nemzetiségi túlzók ellenében mindig van alkalma kezét a büntető könyvre tenni. A kisebbségi javaslatra szavaz. György Endre a többség indítványát tisztán a benne toglalt indokok alapján fogadja el. Elismeri, hogy az 1790 1 t. c.-ben a coordinatio és suprema inspectio egyrészről a kormány számára fenntartva, másrészről pedig a coordinatio a felekezeteknek megengedve van ; de ez ellentétes vitára csak akkor szolgáltathat alkalmat, ha majd a középiskolák rendezéséről lesz szó. Most még nem levén : ezzel csak akadémiai dissertatioképen foglalkozhatunk. Nem akar Kiss Alberttel sem polemizálni a felett, hogy az akadémiában hány protestáns van, mert annak elnökét épen kebelünkben tisztelhetjük. (Éljenzés). Nem szól a szent István társulatról sem, csak arra figyelmeztet, hogy annak alapja az egység, mely ellen itt olyan sokan törekesznek. Lükő félig tréfásan azt mondta, hogy a zsinat határozataira a leirat feketesárga lombikon keresztül szűrődve érkezett hozzánk. Ez tréfának igen komoly. Figyelmeztet, hogy a kormánynak az 1848-iki törvényben megállapított címe magyar nemzeti : ennélfogva, ha ennek határozata valamely szines lombikon bocsáttatott keresztül : az csak nemzeti szinü lehet. (Éljenzés). Most már az a kérdés együtt tárgyaljuk-e az iskolaügyet, junctim legyen-e vagy ne? Elmondatott, hogy opportunitas szempontjából ne terjesszük fel az iskolaügyet. A kérdés tehát az, hogy a többi rész szentesítését kérjük-e vagy, mint Dobos mondta minden ajándékot eldobjunk, mert az arany trombitát nem kaphatjuk meg. A jogfeladás elmélete ellen tiltakozik, mert az egyház és iskola egymáshoz való tartozását fentartja az indítvány, sőt az 1790,1 t. c.-re mint alapra is hivatkozik. Vagy tán az jogfeladás, hogy az erdélyi püspök megerősítésére O Felségének eddigi jogát fenntartja. Nem hiszi, hogy a kormány a nemzetiségekkel szemben e jogáról lemondjon. A kisebbségi vélemény védőinek azt mondja, hogy az 1848-iki törvényhozásnak az volt célja, hogy az állam részére foglalja le az egész iskolaügyet. Lükő Géza elfogadja a 48-at, contradictio tehát, hogy mégis ő teszi nekünk azt a szemrehányást, hogy e tekintetben az államnak némileg engedünk. Vagy ne fogadja tehát el a 48-at, vagy el kell fogadnia az iskolák átadását is. (Igaz 1). Mit tegyünk ? Együtt terjesszük fel újra az egész törvényt ? Hisz, a mely okok állottak tegnap a felterjesztés ellen, azok fenállanak ma és holnap is. A ki akarja a junctim felterjesztést, az akarja a junctim letételt. Igaza volt Sász Domokosnak, a ki azt mondta, hogy a protestantismus együttes aclióra nem képes. Ezt nem engedhetjük meg Nekünk szükségünk van az alkotmányra, a domesticára Az opposilio, mely ez indítvány ellen irányul, az egész zsinat ellen irányul. Kétségtelen, hogy ha a zsinat eredmény nélkül oszlanék el, roszabb volna, mintha össze se jött volna. Ellenségeink örülnének legjobban, ha eredménytelenül mennénk széjjel. Az nem igaz, hogy O Felsége kormánya ellenséges indulatu a protestantismus iránt. De ha az volna, nem kötelességünk-e megragadni az alkalmat, hogy megerősödjünk, hogy ha a vészek jönnek, egyesülve találják az egyházat. Ne csináljunk gravaminalis politikát. Ha akarjuk a haladást, ha megakarjuk mutatni, hogy életképesek vagyunk : itt az ideje megragadnunk az egységesítést, mely teljes iskolai autonomiát is biztosit. Neki nem elég az a biztatás, a mit Beöthy re hivatkozva Hegedűs mondott, hogy a leányzó nem halt meg, hanem csak alu-78*