Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

szik: mert nekünk aludnunk nem szabad, nekünk inkább ébren kell lennünk, cselekednünk. Elfogadja a többségi indítványt. Csider Károly a kisebbségi indítványra szavaz s azért szól, hogy indokaikat védje, mert azt állították rólok, hogy ők itt is szélsőbali politikát űznek, hogy a zsinat munkáját meghiúsítani akarják, mintha a kormány ellen való bizalmatlanságból tennének igy. Ha igaz az, hogy a többségi indítvány fenntartja iskolaügyi jogainkat, miért nem vette le már a novemberi zsinat napirendjéről, s miért tette épen az alkotmány közepére. Ok nemhogy a többi munkálat elhalasztását akarnák, sőt inkább a mellett vannak, hogy ezek is szentesitetnének az iskolaügygyei együtt. A felterjesztéssel csak nyerhetünk, nem veszthetünk, mert oly leiratot nem vár, hogy mivel az iskolaügyet le nem vettük, az eddig szentesittetni ígért részek se szentesittetnének. O a törvény egészét akarja szentesittetni, s az 1790/1 alaptörvény erre némi jogot is biztosit. A kormány 90 ezstendő óta nem volt oly helyzetben, hogy kinyilatkoztatta volna a coordinatio és felügyeletre vonatkozó nézeteit, most lett volna alkalma megmondani, mit tart a suprema in spectioról; de erről a kormány nem szólt semmit. Az egész telterjesztés által vagy megnyerjük az egész szentesítését vagy megmondja a kormány, mit tart a supr. insp.-ról. Legalább tudjuk, hogy állunk a kormanynyal szemben s miként biztosithatjuk jogainkat. Ballagi Mór (lásd mult számunkban az 1222. oldalt.) Fejes István. Azon meggyőződésben van, hogy a dolog érdemére nézve a két javaslat közt felelte nagy eltérés nincs. A különbség nem a Lónyay indítványában, hanem arra a szónokok altal felhozott indokolásban rejlik. Azt látja, hogy az inditvanyban a prot. autonomia megvédésére való szándék megvan, de a színokok indokaiból arról győződött meg, hogy az autonómiától való eltérésre van némi hajlandóság. Ez megdöbbentő reá nézve. Ha ez az indítvány ily indokolással támogattatik : az az autonomiára veszedelmes. Az oly indokolás mely históriai abszurdumnak tartja az állammal szemben elfoglalt álláspontot s mely az egyházi iskolakat sem tartja az egyház testéhez tartozóknak, nem nevezhető inasnak mint szelíd szóval élve : veszedelmesnek. A többség indítványa nem adja ugyan fel az egyháznak az iskolához való jogait, de kiteszi némi veszélynek, s ez abból áll, hogy ha levétetik az iskolai törvény a zsinat asztaláról s áttétetik a konventhez : az egyhász lemond az alkotmány tervezetben kifejezett azon jogáról, hogy a zsinat határozza meg koronként az iskolai rendszert. Ellentétet is lát abban, ha az iskolaügy a konventhez tétetik, mert ha ujabban felterjesztetik az iskolai törvény s a neta'án megalkotott állami iskola-törvény és e között eltérés lesz, nem erősíti meg azért se a koimány, mert azt gondolhatja, hogy a kevesebb számú tagokból álló konventtel könnyebben Doldogul, mint a zsinat al. Ezt nem azért mondja, mintha a konventet jogfeladónak tartaná, de mivel a mi zsinataink tíz évenként tartatnak, ez, ha a mi törvényünk szentesittetnék, tiz évig szolgálhat akadályul az országos törvény meghozatalának. Azt akarná tehát az ujabb felterjesztés által megtudni, hogy mi törvényhozóknak tekintetünk-e az iskolai ügyben. Sokkal könnyebb most tisztába jönnünk a felett, hogy érti a kormány s hogy értjük mi az iskolaügyre vonatkozó jogainkat, mintha az ujabb felterjesztés elejtetik. Ez eljárásnak legfölebb az lehet az eredménye, hogy összes határozataink szentesítése néhány hóig elhalasztatik s a zsinat újból összehívása némi költséget von maga után. Azt nem reméli, hogy az a leirat jönne, hogy a miért az egészet felterjesztettük, most már a nem kifogásolt részek sem szentesíttetnek, legfölebb észrevételek tétetnek az egészre s akkor lesz előttünk, hogy tunc quid consilii. Ez az anyagi és időveszteség azonban csekélyebb, mint az az erkölcsi veszteség, melyet az egyház a levétel által szenved. Azt mondja Szász Domokos és György Endre, hogy bekövetkezik az az idő, midőn a ref. egyház semmi nagyobb actióra nem lesz képes : inkább mondhatná azt, hogy az az idő most van, de nem mondja, minthogy nem hiszi. Ő a zsinatot akarta, de ha fél az alkotmany s a domestika-ügy meg nem erősittetésétől, épen azon indokból fél az iskolaügy letételétől. Ballagi azt mondta, hogy 20 év is bele telhetik, mire az állami iskolatörvény meghozatik : de barmikor következzék is be, a konventhez nem utasítaná ez ügyet, mert e jog a zsinaté, s az alkotmány-törvénybe becikkelyeztetett. A kisebbségi véleményt pártolja. Szilády János. Azok közé tartozik, a kik a zsinati munkálatokból mind azt megmenteni óhajtják, a mi az elvek s az egyház e'áru'asa nélkül megmenthető; tehát a kik az iskolai törvények nélkül kívánják az alkotmányi törvényeket ismét felterjeszteni. Azt szeretné, ha erről a helyről, melyet szent zsinatnak is szoktak nevezni, száműzve volnának a szónoki fogások, hogy minden oldalról lenne leplezetlen az érzés, a gondolat és a szándék. Ehhez képest először is őszintén kijelenti hogy nem azért tartozik a többségi vélemény pártolóihoz, mintha azt hinné, hogy a kisebbségi mellett levőknek nincsen igazuk. Van indokaikban sok igazság. Elismeri, hogy az iskolaügyi törvényeknek mostani különválasztása jelzi mintegy a különválaszthalóságot. Lehanguló az is, hogy a kormány annyira meg akarja szorítani a jus advocatiaet, hogy oly sok esetben magunkra hagy, hogy elfordul tőlünk, mint egy idegen-Elismeri, hogy a jövőre nézve van abban némi baljóslat, hogy a kormány előre megigéreteti velünk, hogy mi mindég engedelmes végrehajtói leszünk minden törvényes rendeleteinek. Értem, szivem szerint érzem, a másik fél igazait, de hozzá teszem, hogy azok nem a legmagasabb igazságok e téren, s az, ami bennök fenyegető, csík látszat, csak rémkép, ami talán nem is valósul meg. De még tovább is megy. Kimondja, hogy azokra az argumentumokra sem sokat ad, a melyekkel az igazsá-