Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

nek rendezésére bizottság volt kiküldve, szervezi, a hozott országos törvény protestáns iskolákra is kiterjesztendő. Minthogy pedig a felsőbb oktatást rendező országos törvény még ma sincs, az általunk alkotott iskolatörvényt életbeléptethetjük ügy, a mint eddig tettük. Iskolaügy1 törvényünk sanctiójának csak akkor lesz helye, mikor majd kérdésbe jő, megegyeznek-e a mi rendelkezéseink az alkotott országos törvénynyel. Az előtte szóló a leirat rossz intentióit kutatta. O azonban, bár nem érzi magát hivatva a kormány mellett ügyvédkedni, még is kénytelen kijelenteni, hogy ő a leiratban rossz intentiókat fölfedezni nem birt. Rossz inténtió mellett a kor mány nem örvendene annak, hogy a harmadfél millió kálvinista egyesült, — mert egyesülve oly hatalommá válik, mint akár Belgium, — hanem inkább keresett volna ürügyeket az egyesülés meggátlására. Örvend továbbá a convent szervezése felett is, pedig rossz inténtió mellett annak sem örvendhetne, hogy a harmadfél millió protestánsnak állandó központja lesz. A domesticának is örül, mely kiragad a szegénységből. A kinek rossz intentioi vannak, az az ilyeseknek nem szokott örülni. Azt pedig per absolute nem látja be, miért jajdulnak fel a miatt, hogy a kormány iskolaügyünket nem akarta bántani. Elég a mi bajunk a nélkül is ; mert bizony mióta alkotmányos kormány kezében van az ország iskolaügye, nem a mult században kelt ratio educationis alapján álló iskolarendszerekkel állunk szemben, hanem oly haladasi törekvéssel, mely országos eszközökkel azon dolgozik, hogy közműveltségünket európai színvonalra emelje. Ily törekvéssel szemben néhány nagyobb protestáns iskolánkat, mint Debrecen, N.-Enyed, Sárospatak, Pápa stb kivéve, a többi alig fog megállhatni az üdvös versenyben. De alkalmasint épen azért nem latjak szükségesnek autonómiánkat bántani; mert a mi nem életrevaló, azt minden hivatalos erőszak nélkül is a haladó élet el fogja seperni; sokaknak tán bánatára, de neki megnyugvásul. O az iskolaügyet egész nyugalommal leteszi arra az időre, amikor szükségessé válik annak fölterjesztése. Lónyay indítványát elfogadja. Fejes István szintén csak az iskolaügyre adja elő véleményét. Nincs azon szerencsés helyzetben, hogy ne látná azon támadást, mely iskolaügyünk ellen intéztetik, mert hiszen a mult sessió alkalmával utasítottuk főgondnoka inkát, hogy a célba vett iskolaügyi törvény ellen repraesentáljanak. Az 1790 I t. c.-ből 10 pontban oly következtetéseket vont a kormány, melyeket a mi egyházunk nem tartott abból kivonhatóknak. Megbizottaink szerencsésen védelmezték ügyünket, mert a tiz pontból a kormány sokat módosított. De mivel még igy is sok maradt függőben, azért ujolag felhivatni szeretné a főgondnokokat, hogy ezekre is tegyék meg észrevételeiket. Tehát autonomiank az utóbbi időben csakugyan volt fenyegetve. Ezért helyén valónak találja Szentpétéry kérelmét, hogy a főgondnokok nyilatkozzanak mit tettek ez ügyben. Csak tőlük tudhatjuk meg, hogy az 1790/1 t. c.-ben biztosított jogaink nem fognak-e kockára tétetni. Az állam azt akarja törvénynyé tenni, hogy a mi iskolaügyi törvényeink mindig az állam törvényeihez tartoznak alkalmazkodni ; holott az 1790/1 ezt nem kívánja. Ez alaptörvény, holott a hozandók nem azok s mégis oda jutunk miattok, hogy iskoláink el fognak szakadni az egyháztól. Ha mi a coordinatió magyarázatát tisztán az allamra hagyjuk: intézkedni fog az olyanokról is, a melyek nekünk vannak fennhagyva, mint a tanárok fizetése, nyugdija, muzeumok. Versenyre leszünk utalva az állam s a gazdag felekezetekkel szemben s iskoláink be fognak záratni. Ő tehát a Plegedűs indítványát fogadja el olykép, hogy még egyszer kísértsék meg az együttes felterjesztést, s ha nem fogadtatnék el, a feliratban hangsúlyozandó jogaink fentartásával venné le a szőnyegről. Szilágyi József szerént legóhajtandóbb volna, ha a magunk elé tiizött célt egész összességében elérhetnők, de mivel ez, mint a leiratból tudjuk, lehetetlen, leghelyesebb, ha oda törekszünk, hogy ami abban leglényegesebb, azt valósítsuk meg. S mivel ő ilyennek az alkotmányt s a domestikát találja : Lónyay indítványához csatlakozik. Révész Bálint kijelenti, hogy szintén csak a tanügyről szól. E tekintetben három indítvány van. 1. Mivel nem szentesittetett a törvény az első felterjesztés alkalmával, ne terjesszük fel újra, hanem tegyük le boldogabb időkre az ügyet. 2. Próbáljuk telterjeszteni még egyszer az egészet szentesítés alá s ha ujolag nem sikerül akkor tegyük le, s 3. a Lónyay indítványa Ne tételezzék fel felőle — arra kéri az értekezletet — hogy ő a jogfeladás terén áll, mert ő oly superintendentia élén áll, mely mindig első sorban küzdött az egyház jogaiért. Pia a népiskolai törvény hozatalakor a többi superintendentia velők kezet fogott volna, nem olyan volna az a törvény, mint a milyen, s ha ők nem álltak volna ugy, amint állottak, most az egész tanüngy a kormány kezében volna. Ö sem latta oly rózsás színben a leiratot mint Dobos, pedig mar ő szemüvegen néz. Nem várt volna a kormánytól oly kifejezést, hogy nem helyesli azt, hogy mi hitelveinkből folyólag az iskolát az egyházhoz tartozónak tekintjük. Ez a lapis offensionis. A kormány azon kivánata helyett, hogy az egyházhoz tartozás mellé oda tétessék „a haza;

törvények épségben tartása mellett* inkább az 1793/1-re való hivatkozást ajánlja. Ez alaptörvény. A kormány nem hibás abban, hogy külön kívánja felterjesztetni az ügyet, hanem mi vagyunk a hibások, minek terjesztettük fel, mivel ez idáig sohasem követeltetett tőlünk. Semmi jogfeladást nem lát abban, ha mi az iskolának az egyházhoz tartozandóságát kijelentve bevárjuk, mit tesz a kormány. S ha ez ellenkeznék ami alaptörvényeinkkel, repraesentálunk ellene. Ó abban látja iskolánk jövő érdekét, ha egyházunk szellemében nevelt tanárok vezetik a tanügyet. Mert, mitsem ér, ha a gépezet jó, ha vezető rosszak. Az ő véleménye tehát az, hogy a vita haszta-