Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 38. szám

lan folytatása helyett szavazzunk arra, hogy a három indítvány közül melyiket fogadjuk el. Szász Domokos Révész indítványát magáévá teszi s kéri az értekezletet, hogy Lónyay indítványát fogadjak- el. Minél tovább tart az értekezlet, a megállapodás annál nehezebb lesz, mert a szónokok nézete az alapelvekben tér el egymástól s a capacitatio lehetetlen, általános vitában. De ha oly bizottság lesz, melyben a külön vélemények képviselői jelen lesznek, azok, meglehet, mindnyájunk áltel elfogadható javaslatot terjesztenek elő, ugy a törvényre, mint a feliratra vonatkozólag. Hegedűs László még nem látja elérkezettnek azt az időpontot, a mikor Beőthynek a nyilt ülésben tett s elfogadott indítványa szerént kiküldhetnők a bizottságot. Lónyay Menyhért Szász Domokos ellenében azt állítja, hogy elvi eltérés nincs közöttünk, mert mindnyájan fentartandónak véljük iskolai jogainkat. Nincs más mód, mint hogy Révész indítványa s:.erént válasszunk az ő és Hegedűs indítványa közt. Az idő drága, ne vesztegessük. Kun Bertalan nem akar merev álláspontot elfoglalni a leirattal szemben. Minden olyan módot elfogad, mely közvetít iskolai jogaink fentartásával. De ezt nem elég csak itt conferentiában tenni, hanem azt kívánja, hogy nyilt ülésben, a zsinat jegyzőkönyvébe első pontul vétessék. Az értekezlet ekkor már türelmetlenkedni kezdett s a Révész indítványára sürgette a szavazást, pedig még többen kívántak szólni, sőt Hegedűs zárszót is akart tartani mint indítványozó. A szavazat megtörtént többek ellenzéke dacára, kik a vitát másnap folytatni akarták Lónyay indítványa fogadtatott el. Mikor ez megtörtént, Makay Dániel a nagy zaj közbe, fölemelt hangon szót követel, mert ő csak ugy állt el a szótól, ha a vita másnapra halasztatik. Beszélt is, de beszédét a ház türelmetlen zajgása miatt csak legközelebbi szomszédai hallhatták. Zártkörű értekezlet szept. 11-én. Vályi János. Tegnap azt mondá, hogy előbb a főelvek fölött jöjjünk megállapodásra s csak azután küldjünk ki bizottságot a nézetek formulázására. A leirattal szemben három fő ponttal kell tisztába jönnünk. Az első az iskolaügyre vonatkozó. Ebben az állam kíván tőlünk elvenni valamit. Bele nyugszunk-e? A második a felsőbb rendeletek iránti meghódolás. Ez ellen nem lehet szóllanunk. A harmadik megtagadja a végrehajtást az egyes telekre rótt pénzbírság s elmarasztalás ügyében s a bíróság elé utasít. Ez nem nyeremény, mert ezt a jogot élvezi minden polgár. Itt törvényes hatóság határozatának végrehajtásáról van szó. Meghódoljunk-é? Kérdi melyek azok az opportunitási indokok, melyek meggátolnak abban, hogy egy feliratban kérjük még egyszer minden intézkedéseink végrehajtását? Ha volnának ilyenek, a leirat védői megmondták volna. Az opportunitást mindkét fél vindicalhatja magának, mert egyik fél a jogfeladást, a másik fél a meglevő megtartását tarthatja opportunusnak. A múltkori zsinaton azt indítványozta, hogy utasitassanak az egyházkerületek, hogy a mik életbe léptethetők a hozott zsinati határozatok közül; azok azonnal lépteitessenek életbe. Ha ez megtörtént volna, tán tett volna most rájok észrevételt a kormány. Lónyay indítványozza, hogy pontonként tárgyaltassanak az észrevétellel kisért §-ok. Ez elfogadtatván Tóth Sámuel jegyző olvassa az iskolaügyről szólló 3-ik §-ok. Erre utasittatik a bizottság, mely kiküldendő lesz, hogy a mult értekezleten kifejlett nézet szerént formulázza újra. A 4. §-ban utasittatik a zsinat, hogy jelölje ki azon eseteket, melyekben az állam közigazgatási hatóságainak segélyét igénybe venni kívánja (jus advocatae). Erre Vályi János azt mondja, hogy ha bele megyünk az esetek elsorolásába, fordulhatnak majd elő olyanok, melyek a törvényben megjelölve nincsenek, csak a közigazgatás esélyeiből folynak s az ilyenek alkalmával a betűhöz ragaszkodó hatóság megtagadja a végrehajtást. Lónyay szerént utasítandó a bizottság, hogy a mi kimaradt volna tegye be a törvény szövegébe. A 7. §-ra, mely azt tartalmazza, hogy a zsinat által alkotott törvényeket csak zsinat törölheti el, azt kívánja a kormány, hogy az alkotott szó után ez tétessék »sO Felsége által szentesitett egyházi törvényeket stb. s az erdélyi püspök (3 Felsége által erősíttetik meg.4 Erre Vályi János azt mondja, hogy a zsinat dogmaticai határozatokat is hozhat, s ezek nem tartoznak O Felsége szentesítése alá. Hegedűs László: a szentesítés nem szokott így igtattatni semmi törvénybe. Ide annál kevésbbé tartozik, mert ő nem esmerheti el O Felségét az egyházi törvények hozatalában oly faktornak, mint a világi törvények hozatalában. György Endre szintén azt mondja, hogy nincs szükség a szentesítésről itt megemlékezni, de nem is árt, s mivel a kormány kívánja, nem látja át miért ne tennők bele Ujfalussy Miklósnak sincs kifogása ellene, mert ha az 1790,1 t. c. szerént O Felsége hívhatja össze a zsinatot, annak határozatait szentesitheti is. E pont behozatalát absolute nem látja sérelmesnek. Lónyay nem bánja ha bele tétetik, de jobbnak véli, hogy a feliratban motiváltassék, hogy mivel az egész törvényt úgyis O Felsége erősíti meg, helyesebb ha e kívánat az egész törvénykönyv végén mondatik ki. Elfogadtatik. Az erdélyi püspök megerősítésére vonatkozólag Hegedűs László felszóllitja az erdélyi képviselőket, hogy fejtsék ki miben áll ez a dolog. Dr. Jeney Viktor. Ez Ő Felségének az erdélyi független fejedelmektől öröklött joga s ily homagiale juramentum nemcsak a püspöktől, de minden főhivatalnoktól követeltetett s ez a jog maradt fenn a mai napig