Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-10 / 37. szám

megye érdeke az, ismételjük, mi minket ily fejtegetésre indított. Ezeknek az érdek meztelen álláspontjából legalább közönbös lehetett az, ha az állam egy szerencsétlen rendszabály által ama községeket az elszakadás pályáján szinte menthetetlenül előre tolta. De a magyar községek érdekében kötelességünk utalni azon romlásra, melynek bizonyosan jó célzattal az állam által elibe hajtatnak. Váljon a reá;ok nézve nélkülözhetlen kötelék fentartásának ma még van-e lehetősége ? Ezt komolyan kétségbe kell hozni. Az általuk tett lépések mindkét oldalon oly mély sebeket hagytak hátra, hogy azoknak orvoslása csak hosszasabb időben, tökéletesen talán soha sem log bekövetkezni. E mellett még a külső béke visszaállítása után sem tudnók, »ha váljon nem hasztalan a mi munkánk az Úrban.* Mégis keresztényi kötelességünknek tartanok, bár csüggedező szívvel, a szakadásnak telhetőleg orvoslását megkísérteni, a meddig erre nekünk még egy reményszikránk fenmarad. Egy ilyen szikrát, mi merük még táplálni. Talán sikerülend nekünk az izgatott kedélyeket mindkét oldalon a brassói egyházmegyében még egyszer kiengesztelődésre hangolni, és ilykép ama községeknek a védő fedél alá viszszatérését, melyet kérelmesek oly gyűlölségtelten megvetnek, lehetővé tenni. Ha nem sikerülne, akkor bizonyára országos egyházunknak nem maradna fenn egyéb, mint az állhatatosan ellentörekvőkhez búsan, de nyugodt Jelkiismérettel e szókat intézni: Légyen meg a ti akaratotok ! Hogy azonban sikerüljön, egy előfeltétel és elengedhetlen követelmény van. Mindaddig, mig azon községek és vezetőik azon hitben lehetnek, hogy az állam elszakadási törekvéseiket pártolja ; mig azon reménybén élhetnek, hogy minden tisztán beíegyházi bár mily bizonyitatlan vagy csekély panaszos ügyben az egyházon kívül álló államhatalomnál szives meghallgatást és készséges támaszt találnak; szóval mindaddig, mig legfőbb egyházi kormányzatukat a magas m. k. vallás és közoktatási ministeriumban, vagy épen a magas országgyűlés sorompói előtt kereshetni vélik, és mindaddig, mig látják, hogy felettök az erdélyi vallástörvények és joghatályban álló egyházi alkotmányunk helyett az államnak administrativ tetszése uralkodik, mindaddig bizonyára minden kísérlet őket régi anyaszentegyházukkal újonnan egybekötni, ábrándozok- és eszteleneknek való játék lenne. Csak az erdélyi vallástörvények csorbítatlan uralmabani feltétlen hitnek viszonti helyreállítása adhatja meg azon alapot, a melyből kiindulva a belső békének helyreállítását egy utolsó elpislogó remény szikrácskával még megkísérteni lehet. Hogy azonban ezen alap előállittathassék, a melyen ama községeknek bármely panasz érvényesítése az egyházi alkotmány értelmében szabadságában áll, a m. évi november 12 kén 29635 szám alatt kelt magas leirattal közölt beadvány alatt ide csatolva azon inditványnyal bátorkodunk tiszteletteljesen visszarekeszteni: Méltóztassék Nagyméltóságod kérelmeseknek ezen egyházi főtanács útján azon választ adatni: hogy nékiek sürgősen ajánltatik, miszerint a rájuk nézve veszélyes elszakadási kérésről mondjanak le és jogérvén>jes egyházi alkotmányukba magukat lelkiismeretesen berendezve, az ez által nékiek nyújtott áldás használatában és az erdélyi vallástörvényekhez való rendithetlen ragaszkodásban a hitnek, erkölcsösödésnek és nemzetiségnek azon javai felé törekedjenek, melyeket ők ezen kapcson kivül csak veszélyeztetni fognának. Fogadja Nagyméltóságod ez alkalomból is kitűnő tiszteletünk nyilvánítását. Nagy-Szeben, julius 30-kán 1875. Az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács üléséből. *) A püspök helyett Gebbel Ferenc, Bedeus, tollvivő. országc s egyházi gondnok. IRODALOM. Bibliai vallástan a gymnasiumi i-ső és 2-dik osztály számára. Irta Kovácsy Sándor, gymn. tanár, kiadja a sárospataki irodalmi kör a főiskola költségén. Ara fűzve 80 kr., füzetlen 73 kr. — A sárospataki irodalmi kör, melynek cége alatt már oly sok derék népiskolai tankönyv jelent meg, ujabban a gymnasiumi tankönyvirodalomra is kiterjeszté figyelmét. Az előttünk fekvő bibliai vallástan a második enemü munka. Hogy menynyit ér, arról azuttal még nem szólhatunk ; de gondoskodtunk róla, hogy szakszerüleg megbiráltassék. Most olvasóink tájékoztatása végett csak annyit, hogy e munka a tiszáninneni ref. egyházkerület 1880-iki sárospatakj közgyűlése által elfogadott tanterv szellemében készült. K Ü LÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Az ungi ref. egyh. megyének sept. 5-én Vajkócon tartott gyűlésében, a Bernáth Zsigmond halálával megürült segédgondnoki hivatalra 37 szavazatból 30-al, Kovács Károly e. m. tanácsbiró s segédgondnoki helyettest valasztotta meg, — ki a bizalmat megköszönve, a hivatalos esküt a közgyűlés előtt letette. Pazar József szelmenci lelkész s e. m. aljegyző pedig testi gyengélkedése miatt 15 évig viselt jegyzői hivataláról lemondott. Lemondása a tevékeny szorgalmas jegyzőnek, sajnálattal fogadtatott. Salamon, 1882. sept. 6. Orémus Dániel e. m. főjegyző. — A hevesnagykun^ági ref. egyházmegye m. hó 23-án tartott közgyűlésén Lukács Dániel esperes és Illésy Sándor segédgondnok, hivatalukról lemondtak. Az esperesi tisztségre jelöltekül Illyés Bálint jónevu irót, kisújszállási lelkipásztort és Székely Károly egyházmegyei főjegyzőt, kunhegyesi lelkészt emlegetik. Ugyanezen gyűlésen Doroghy Lajos kisújszállási lelkész, egyházmegyei pénztarnokká választatott. — Komjáthy Gábor kolbásai ref. lelkész a Laky András felsőzempléni esperes halálával üresedésbe jött ladmoci *) Midőn az erdélyi ág. h. egyházi főtanács hosszadalmas védiratának közlését most befejezzük : ki kell nyilvánítanunk, hogy e memorandumnak sem irányát, sem elveinek legnagyobb részét nem helyeseljük^ legtöbb állítását nem tartjuk eléggé megbízhatónak. Ha mégis olvasóink türelmét nem kis mértékben próbára téve, közöltük azt : ennek oka tisztán az elleneink irányában mindenkor tanúsított méltányosságra vezetendő vissza. Mihelyt terünk és időnk engedi, elmondjuk majd mi is véleményünket azon erdélyi ág. h. magyar egyházakra vonatkozólag, melyeket akaratuk ellenére oly szeretetteljesen boldogítani igyekeznek szász testvéreik. Addig is figyelmeztetjük őket, hogy bízva ügyöknek igazságában, ne tágitsanak és ne aggódjanak a fölött, hogy a maguk lábán meg nem állhatnak, ha van hozzá elég akaratuk. Szerk.