Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-03 / 36. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-uica 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: t hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példéiny okkal xninciég- szolg-átlih. ^tíJLiils:Azon t. előfizetőink, kiknek elöíizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A zsinati ügy és az ellenzéki sajtó. Midőn az „Egyetértés" vezércikkezője a zsi nati ügyben először felszólalt s Ballagi Gézának lapunkban alább közlendő cáfoló cikke a „Hongban megjelent,' én a kérdést illetőleg egyházunk egyik elsőrendű coryphaeusának ezeket irtani: „Sokan vannak közöttünk is, kik az egyház ügyét csak amolyan matéria vilisnek tekintik, melyet ki kell lehetőleg politikai célokra zsákmányolni. Ezt nekünk engednünk nem szabad, és oda kell hatni, hogy világossá tétessék, mennyire veszélyes az az álláspont, mely mellett egyházi ügyünk soha e világéletében rendbe nem jöhetne, a mennyiben mindég lesz egy politikai párt, mely a kormányon állót meg akarván buktatni, egyházi ügyünket ama cél kivitelére használandja. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a zsinat főpontjai ellen kifogás nem tétetik, s így könnyű lesz a megalkuvás, melyet légből kapott gyanúsításokkal meghiúsítani engedni, valóságos bűn volna Nem olyan támadásoktól féltem én dolgunkat aminő az ,,Egyetértésé", mert ez — amint szokás mondani — meztelen koncot árul és szembeszökő hazugságai, melyeket már is kimutattak, szavát ott is gyanússá teszik, a hol az igazságot megközelíti. Veszedelmesebb azok támadása, kik argumentatiójuk alapjául nem magát a leiratot, hanem annak állítólagos szerzőjét veszik, kiről azt állítják, hogy ugy a magyarságnak általában, mint különösen a kálvinistaságnak esküdt ellensége, minélfogva felteszik, hogy okvetlen kelepcének kell a látszólagos engedékenység alatt lappangani. Sajnos, hogy efféle rémlátók is nem kevesen vannak közöttünk. Pedig föltéve, de meg nem engedve, hogy mind áll, a mit Trefort miniszterre oly otrombául ráfognak, meg kellene azt is gondolni, hogy a leirat nem egyetlenegy miniszter munkája, hanem az egész minisztériumé, erről pedig azt állítani, hogy a magyarság megrontására tör, oly őrültség, melyről megmondatott, hoa y „mit der Dummheit kámpfen die Götter vergebens." Már pedig e harcot nekünk mégis meg kell harcolnunk stb." Hamarább, mint véltük, állott be a szükség, hogy megharcoljuk a harcot ugy azok ellen, kik ügyünket magában véve hitványságnak tekintik s azzal csakis mint politikai tényezővel számolnak : mint azok ellen, kik a cultusminiszter gyanúsítása utján el akarják terelni a dolgot a törvényes kifejlés útjáról és vissza akarják vezetni oda, hol egyházunk, vallási életünk eléggé nem sajnálandó hátrányára századok óta sínlik. Az „Egyetértés", nem is reflectálva arra, hogy múltkori cikke vádaskodásait Dr. Ballagi Géza merő valótlanságokon alapulóknak mutatta ki, keddi számában ugyané tárgyban, ismét „Egy kálvinista" aláirásu cikket közöl, melyben, a leirat elleni támadást látszólag az igazsággal egyezőbb alapon folytatván, azt az egyházra nézve mindenestül vészthozónak állitja, és utoljára is oda lyukad ki, hogy „tegyük le a zsinati müvet" és ne haladjunk tovább oly ösvényen, mely okvetlenül oda vezet, hová hiába igyekezett terelni 71