Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

keltő szónoklattal, a nép hatalmas zsoltárénekétől s harmóniától kisérve. Ez ének a reformátió első korszakára emlékeztetett. Innen a közönség Kriza sziilő-házához, a paplakhoz vonult, csöndben, komoly hangulatban. A ház keleti oldalába van betéve i méter hosszú, 70 centiméter széles fekete márvány emléktábla, aranyos bemetszésű felirata ez : „Itt született 1811. jun. 28-án Kriza János, a m. tud. akadémia levelező-, s a Kisfaludy-társaság tagja, királyi tanácsos, költő," a székely népköltésnek a Vadrózsákban halhatatlan gyűjtője.1 Alatta Nagy Lajos tanártól, a Bartsai Ágnes című híres ó-székely népballada fölfedezőjétől ez emlékvers : Itt született, innen pattant ki a szellemi szikra, Mely a Kriza nevet fénynyel övedzi körül. Mint költő, gyüjté székely nép elmevirágit. Népdal a nép ajakán ; dalban a dalnok is él. Az emléktábla mellett délre függött Kriza aranyozott, fekete keretű, impozáns mellképe, havasi emlénynyel, örökzöld és cserkoszorúval, valamint rózsa- és más színes virágfűzérrel díszítve. A kép és emléktábla előtt volt a tribün, melyen a rendező bizottság elnökének, a tagoknak, az emlékbeszéd tartójának, a testületek küldötteinek, az unitárius egyházi főgondnoknak és püspöknek számára külön ülések voltak kijelölve. A tribün előtt félkörben állottak az esperesi körök, tanodák és községek azon képviselői, akik emlékkoszorúkat hoztak, s azokat kezökben tartották addig, mig a bizottsági elnök által azoknak az emléktábla körül elhelyezésére fölhivattak. A koszorúk minősége, száma és sora : Első volt a háromszéki esperesi köré: ezüst színű cserkoszorú, kék szalaggal, rajta ezüst színű betűvel irva: „Kriza János, egyházkörünk nagyhírű szülöttje, hitéletünk főpásztora s valódi honpolgár emlékére a háromszéki unitárius egyházkör. 1882. juh 30 « Második: színes virágkoszorú, fehér atlasz szalaggal, aranyozott betűvel e felírás: „A felső-fejéri unitárius egyházkör emlék jelül feledhetetlen püspök Kriza Jánosnak stb.« Ibolyakoszorú, fehér szalaggal s rajta ezüst betűvel e felirat: „A székelykeresztúri unitárius egyházkör lelkészi kara felejthetlen emlékű püspöke, Kriza János emlékére stb.« Gyöngyvirág koszorú, fehér szalaggal, rajta ezüstözött betűvel e felírás : „A küküllői unitárius egyházkör felejthetlen püspökének stb.4

Átadva e szók kíséretében : »A kegyelet múló virágai a hervadhatlan vadrózsák szerzőjének.* Babérkoszorú, rózsaszínű szalaggal s aranyozott felírással: „A feledhetlen püspök, költő és iró Kriza János emlékére a kolozsvári főtanoda ifjúsága stb.® Cserkoszorú, rózsaszínű szalaggal, rajta aranyozott betűvel e felírás: „Dalt érdemelt, mert költő volt, könnyet, mert szeretett stb.4

A thordai -gymnasium ifjúsága küldeménye. Babér- és ibolyakoszorú, lilaszín szalaggal, rajta arany betűkkel e felírás: „Thorockó bányaváros közönsége Kriza lános püspöknek stb.4 Repkény koszorú kaméliával és fuxiával díszítve, lángszín szalaggal s rajta aranyozott betűvel e felírás : „Az aranyos-thordai unitárius egyházkör Kriza János jeles püspöke emlékére stb.4 Babérlevél koszorú arany búzakalászokkal, piros és fehér szalagján az aranyozott betűvel irt felirat : „Kartársi becses emlékek, barátsági hív szeretet, hivatali mély tisztelet jeléül a székelyudvarhelyi (esperesi) kör sat.4 Valamennyi koszorú felirata igy végződött : „1882. juh 30/ E koszorúk közül egyet az özvegy, egyet az ifjúság tart meg, a többiek a kolozsvári unitárius főtanoda könyvtárába tétetnek be. A tribün közelében nagy félköralakban a különböző osztályú értelmiség, honoratiorok, nők és hölgyek foglaltak helyet, hátrább a papi gyümölcsösben a nép ; a szomszéd házak ablakai, udvara, kertje szintén tele voltak hallgató közönséggel. Az ünnepélyt a dalárda éneke kezdette meg, miután Kovács János, mint a rendező bizottság elnöke, szabad előadással tartott nagyhatású beszédet, melyben az ünnepély célját adta elő, egyszerűen szép vonásokban festette a jeles költő irodalmi érdemeit, feltűntette nagy erényeit s nemes lelkiismeretét, megköszönte az ifjúságnak a halhatatlan költő és iró emléke örökítésében buzgó törekvését, s az emléktáb'a elől a lepelt félre vonva, felhívta a koszorút tartó képviselőket azoknak az emlékkő és mellkép körül kifüggesztésére. Minden koszorú egy vagy több szép mondattal lőn a kijelölt helyre illesztve s pár perc alatt mindkettő virágárban úszott, hullámzó szalagjaik festőileg borították be a falat s az arany feliratokban megtört napsugár tündéries fényt vetett a közel állók arcára, varázslatosan kápráztatva kíváncsi szemeiket. A koszorúk elhelyezése után az elnök lelkesült szót intézett a közönséghez, rámutatott az emléktáblára, szerencsét kivánt a községnek és székely nemzetnek dicsőitett költő fiához s kegyeletes emlékébe ajánlva azt a háládatos utókornak, felhívta Jakab Elek, m. tud. akadémiai levelező tagot emlékbeszéde felolvasására s székét a közönség ismételt éljenzése közt engedte át. A felhívott, helyét elfoglalta. Kezében Kriza Vadrózsáinak vörös chagrine bőrbe gazdag aranyozással kötött díszpéldányát tartotta, arcán látszott meghatottsága ; komolyan és halkan, de lelkesült és erőteljes hangon kezdette meg előadását ; látszott, hogy minden szó szivéből jő, tárgyán egész odaadással csüng, s a nap sikeréért nem csekély időt és munkát áldozott. A beszédet több lap egész terjedelmében közöl vén, csak néhány helyét érintem. Megható bevezetése után felolvasó az emléktáblák fontosságát emeli ki, a születésházak azokkal megjelö-