Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. si. 1. em. Előfizetési dij: • Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú pélciéLn.yokELSLl mindég szolgó».l!h.3-ixxxil5:_ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek. A papok neveléséről. I. Estlin Carpenter, theologiai tanár az angol szabadelvű keresztyének nagy „nemzeti konferenciáján" a papok neveléséről oly figyelemre méltó felolvasást tartott közelebb, hogy megérdemli az a minél szélesebb kórben való elterjedést. Az alábbiakban ennélfogva közöljük e felolvasás részletes kivonatát. Minden szakszerű nevelés irányát az a cél határozza meg, a melynek elérése kitűzetett. Az orvos, a törvénytudó és a kézmíves egyaránt elvégzik a tanulmányoknak egy bizonyos csoportozatát, mielőtt a rájok váró munkához hozzáfognának. Senki kétségbe nem vonhatja, hogy a papnak is van szüksége szakszerű ismeretre, de azt sem, hogy volna bármely foglalkozású egyén is, akitől általánosabb és többnemű ismeretet kívánnának mint a paptól. A papi hivatalhoz tartozó tanulmányok közül sok egészen kivül esik a tanitó hatáskörén. Arra, hogy valaki a mások lelkét feleleveníthesse, szükséges, hogy először saját lelke érezze meg Isten ihletését. Azt, hogy egyik lélek miképen közlekedik a másikkal, sem kritikai vizsgálódásból, sem pedig valamely könyv megbirálásából megismerni nem lehet. Az ilyen belső titkokról a nevelés külső ismeretet nem nyújthat. Nincs az az intézet, a mely növendékeit fel tudná ruházni a látnók mély belátásával. A hit, remény és szereoi tet érzése nem a tanítótól ered. Igaz, hogy azokat ő is mivelheti és erősítheti, sőt egészen ki is ölheti, de az, hogy valaki kegyes, buzgó és szeretetteljes életet éljen, nem a tanítótól függ. Az akadémiai nevelésnek csak az lehet célja hogy kijelölje azokat a vonalakat, a melyek között a tanulónak mozognia kell. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a papságra szükségelt képességet az akadémián töltött évek száma határozza meg. Ott a tanuló csak azt tanulja meg, hogy hogy használja fegyverét, az aztán tőle íügg, hogy hogy feni ki és hol használja azt. A tanuló sok olyat tanul meg az akadémián, amit, mihelyt kilép az életbe azonnal el fog feledni. A cél az, hogy a fölösleges dolgokat kevesbítsük s hogy a papjelöltet s főleg arra készítsük elő, hogy egész pályája alatt folytonos tanulásban lelje örömét, mert a mint Bossuet ezelőtt kétszáz évvel mondotta, a papságra való készülés az egész életen át tart, vagy a magyar közmondás szavaival élve: a jó pap holtig tanul. Minden papnak két fő kötelessége van: az imádkozás és a prédikálás. Gyülekezetében a vallásos életet táplálnia kell nyilvános beszéd által, E teendőjét jól, avagy rosszul, minden körülmény között el kell végeznie. Kétséget nem szenved hogy mint legfontosabb teendőt ezt kellene legjobban elvégeznie, ugyanazért nevelését erre kell irányozni. A beszédkészités, a szónoklás művészete stb. mind tárgyai a papi nevelésnek, de ezeknél sokkal fontosabb az erkölcsi és vallási élet rugóinak tanulmányozása. Annak, a ki másokat akar meggyőzni, szükséges, hogy maga legyen meggyőződve. Ismerje meg az értelem ama ha' 97