Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

talmát, a melynek feladata az, hogy szentesitse az érzéki meghatározáson felül eső dolgokat. Ismerje fel saját érveinek gyenge oldalait, és az ellenféléinek erejét. A mennyire csak lehet, állását a magáén kivül a mások gondolatával is biztosítsa, nehogy hitének épülete ingadozó kártyavár legyen, hanem legyen az élő Isten valódi temploma. A philosophia és a hit alaptanainak tanulmányozása mellett még helyet foglalhatna a valásos psychologia is. A különböző egyházak kitűnőségeinek élete a szellem erejének szebbnél szebb diadalát tárja föl. A tanuló igyekezzék felfogni és megbírálni azoknak jelentőségét és fontosságát. Mindezeket a szigorú rationalista egyszerűen csak félrelöki és önámitásoknak nevezi, mivel kivül esnek az ő körén, de aki egy kevéssel több rokonszenvvel viseltetik irántok, az sokkal mélyebb és bensőbb összeköttetést fedez fel bennök, mint előre csak sejdíteni is lehetne. Különös súlyt kell fektetni a biblia tanulmányozására. Jó volna ugyan ismerni más nagy vallások hitelveit és szent könyveit is : de a biblia alapos ismerete már teljesen mellőzhetlen. A biblia tanulmányozása eddigelé nagyon sok változáson ment át, s hogy mégsem érte el a kellő magaslatot, annak oka az, hogy az csak egy külön osztálynak volt megengedve. De mivel ma már, legalább, a protestánsok előtt, túlélt elv az, hogy a bibliát mint természetfeletti kijelentést természetfeletti uton is kell őrizni, fel kell tárni azt a világiak és papok előtt egyaránt. Igaz ugyan, hogy az eredeti nyelvek ismerete nem elkerülhetleniil szükséges minden papnak, de már a szövegbirálat és a történelmi birálat nélkülözhetlen. A papnak ismernie kell a vallás eredetét és fejlődését, intézményeit, szervezetének jellemvonásait és sokféle irodalmának jelentőségét. Ha meg akarja vinni híveinek a Jézus örömizenetét, és belejök akarja csepegtetni a Jézus szellemét, akkor innia kell a bölcseségnek ama forrásából, a mely a Krisztus tiszta szivéből ered; nyomon kell kisérnie a tanitó által követői elébe tárt igazságot, fel kell fedeznie azok at a különböző részszertí és egyetemes, törvényszerű és azonfelül emelkedő philosophiai és transcendentalis alakokat, a melyeket Péter, Pál és János személyesítettek. Á'tanuló alapos tanulmányozása közben sok olyan fogalomra akad, a melyen ő már jóval túlhaladt, de olyanokra is, a melyeket egész életén át utói nem érhet, meg nem valósithat. Megismerkedik a szellemi élet külömböző fokozataival, meglátja, hogy mily törékeny sejtelmeken, mily hiányos érvelésen épültek fel egész dogmai rendszerek, alakultak egyházak és állottak elő oly harcok, a melyek nemcsak egyeseket, hanem egész országokat mozgásba hoztak. A tanuló által mindezek figyelembe veendők. Neki a vallás tanulmányozását meg kell kezdenie a bibliával, azután bele kell bocsátkoznia a keresztyénség alapelveinek kutatásába; de itt nem elégséges az, hogy a pápaság vagy az anglikán egyház alkotmányát, vagy azok társadalmi és erkölcsi befolyását, vagy az orthodox, szabadelvű, katholikus vagy protestáns egyházak sajátságos elveit ismerje meg, hanem a mi ezeknél sokkal lényegesebb, tanulmányozza át a szellemi élet azon alakzatait, a melyeket az korszakonként magára öltött. A rationalismusnak meg van az a veszélye, hogy nehezen tud a saját érzésein és gondolatain kivül másokat is elismerni. A szabad egyházak ovakodjanak ettől s a hitet és reményt, bármily tévedésekkel legyenek is azok körülvéve, méltassák kellő figyelemre. Senki sem ismeri meg saját nyelvét addig, úgymond Göthe, mig egy idegent is nem ismer, de nem ismeri meg vallását sem addig, mig egy mást nem ismer. Valameddig a miénktől eltérő, sőt azzal teljesen ellenkező vallásos élet szellemébe bele nem tudjuk élni magunkat; addig sajátunkat sem tudjuk kellően méltányolni. Az ilyszerű tanulmányozást értettük az alatt, a mit vallásos psychologiának neveztünk. S annak, aki a keresztyénség által megteremtett dogmák és rendszerek óriási szervezetének az életre gyakorolt hatását fel akarja fogni, ez irányban kell kutatnia. Az itt emiitett elvek minden papnöveldét egyaránt illetnek, s csak alkalmaztatásukban van eltérés ; de a papságra készülés egész mezejét nem meritik ki. Midőn az ifjú pap jól felkészülve belép ekklesiájába s visszapillant arra a roppant munkára, a melyet az iskolában elvégzett: csodálkozva s tán némi panaszszal azt a nyilatkozatot teszi, hogy ő az iskolában szerzett ismeretei nagy részének semmi hasznát sem fogja venni, s hogy a mire a gyakorlati életben szüksége lenne, azt és magát az életet, nem ismeri. Pedig lejárt