Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-13 / 33. szám

Az 1865-dik évben az erdélyi k. földtehermentesitési alapigazgatóság a legfőbb egyházi hatóság, valamint a brassai megyei consistorium teljes kikerülésével a mondott egyházközségek részére évek előtt a maga rendjén keresztül vitt és jogerőre emelkedett dézsmakárpótlásnak úgynevezett »kiigazítását4

vette volt munkába. E hallatlan rendszabálynak első érezhető következése volt a három hirtelen egészen kenyér nélkül maradott lelkész dézsmakárpótlási járandóságának teljes megszüntetése. Maga a „rectificatio4

pedig az 1866 mártius 24 körüli intézkedés szerint abból állott, hogy az apácai lelkész ezután (a jogos 927 frt 23 kr. helyett) csak 594 frt 21 kr. a krizbai lelkész (a jogos 953 frt 46 kr. helyett) ezután csak 451 frt 52 kr. p. p. évi járadékot huzandjon (a csernátfalui papság itt tekintetbe nem jő.) Az ezen szörnyűségnek tudomására jutott egyházi kormányzatnak felszólamlásai az alapigazgatóságnál egyebet nem eszközöltek, mint hogy megengedte, hogy a kenyérnélküli papoknak »további intézkedésig4 a tizedjáradék a leszállított összegben kifizettessék. Ez volt az ügyallás, mely az egyházi főtanácsot azon sokévi, többrendű és nyomós lépésekre kényszei itette, melyekről már említést tettünk és melyek csak 1872 julius és augu^tus havában vezettek a megsértett jognak egy igazságos államkormány általi teljes visszaállítása ohajtott céljahoz. — 1865-től 1872-ig, tehát Apácának ésKrizbanak (Csernátfalunak is) papijárandóságai nem csak rendkívül megrövidítve, hanem egy akkor beláthatlan évsorra átalában teljes bizonytalanságnak kitéve, kérdésessé téve voltak. Ily szomorú viszonyok közepette állott be legelőször Apácára nézve Korodi Pál lelkész helyettesítésének szüksége. Ezen agg és egészen megvakult férfiú, mélyen lesújtva a földtehei mentesítési alapigazgatóság részéről szenvedett méltatlanság s ezen kívül egy nehéz szerencsétlen tüzeset által, még az 1869-dik évben sürgősen kérte nyugalmaztatását. Lehetett azt nékie megengedni? Épen akkor az egyházi főtanács, az azon időbeli kultusminister urnák jóakaró közbenjárása következtében reményt meríthetett a megrövidített papi illetményeknek mielőbbi helyre állitasa iránt. Ezt bevárni égető kötelességnek látszott, ha Apaca azon veszélynek kitétetni nem akart, hogy az ingadozó és pillanatban oly csekély papiilletmények mellett lelkészhelyettest vagy ne, vagy alkalmatlant nyerjen. Ezért Korodi lelkész, kinek oldala mellett egyébiránt egy segédlelkész állott, rövid várakozásra intetett, másfelől pedig e magas államhatóságokkal szemben minden megkísértetett a végből, hogy a jogszerű papijáradékok minél gyorsabb visszaállitasa eszközöltessék. Ez elmaradott és már félni lehetett attól, hogy a krizbai lelkész, Foris Márton is megvakulása által egészen szolgálatképtelenné fog válni. Ily szomorú helyzetből az egyházi főtanács 1870 september 27-én 696.1870 szám alatti alázatos előterjesztésében az akkori kultusminister úrhoz ezeket irta : jKettejében azon községeknek (a melyeknek megrövidített tizedkárpótlásáról volt szó) Apácán és Krizbán oly lelkészek vannak, kik, az első Korodi Pál teljes megvakulás, a másik Foris Márton egyik szemének megvakulása és laterejének a masikon is elvesztése veszélye miatt szolgalatképtelenek. Korodi Pal egy 80 évnél idősb férfiú, nyugalmaztatása iránt már folyamodott. Ha ez a 924 írtról 594 forintra leszállított járadékkal foganatosítandó, miután magyar evangelikus közeségekre nézve, megfelelő pályázók hianyaban a betöltés átalaban több nehézségekkel van egybekötve, szinte bizonyossággal előreláthatni, hogy a község egy az ő szükségeinek megfelelő lelkészhelyettest, ki addig, mig az emeritus él, csak fél járandóságot vesz, nem kaphat és igy évekre kihatólag összes kifejlődésében szükségkép gátolva lesz.* 1870 végén csakugyan a krizbai lelkész nyugalmaztatási kérvénye is beérkezett. De az egyházi főtanács még mindég mielőbbi segedelmet várt. Midőn azonban e reményében a két községnek mindig nevekedő szükségével magát megcsalatva látta és más lehető menedéket nem ismert, végül 1871 apr. 18-án mindkét lelkész nyugalmaztatását elrendelte, — két esztendővel az egyiknek helyettesítési kérelme beérkezte után, nem egy félévvel azután, hogy a másik ezért folyamodott. De az egyházi főtanácsnak mas menekvő utat ismerni kelletett — igy hangzik a szemrehányás, — és ezt »egy kevés jó akarattal4

meg is találta volna; hiszen rendelkezésére állottak a rengeteg Sinecurajavak a hatalmas alamizsnaalap, a szegény papságok számára való egész államdotatió stb. stb. 1 Az okból segíteni kellett volna 1 Igen, ha ezen gazdag vagyon, mely után csak nyúlni kellene, valóban létezne, — lennének-e még akkor országos egyházunk ban oly rettentő sok nyomort szenvedő papjaink, kiknek helyzete sokkal rosszabb, mint a milyen volt az apácai és krizbai lelkészeké még az ők járadékaik leszállítása idejében ? De csak a dolog nem ismerése tulajdonithatja az egyházi főtanácsnak ama nagy anyagi eszközöket, Különösen a sinecurák igen mérsékelt jövedelme (egyetlen egynek kivételével, melynek hivatala évtizedek óta be van töltve és még nem ürült meg) még 1865-ben a szászsebesi egyházmegyének, melyhez azon sinecurák tartoznak, ugy az országos egyházi gyűlésnek törvényes határozata által bizonyos legszegényebb községek számára további tenállásuk lehetségesitése végett állandólag kirendeltetett és nem áll az egyházi főtanácsnak rendelkezésére. Az alamizsna-alapnak akkor egy az egész országos egyház szegény községei számára rendelt mintegy 500—700 frtnyi évi jövedelme volt, és az államdotatióban az egész országos egyház »szegény papságai és iskolái segélyezésére4

évenként 3500 frt van. Talán ezen csekély és oly sokak részére szánt pénzalapokból kelletett volna egyedül Apáca és Krizba két egyházközségeknek egy tetszés szerinti, akkor előre sem látható időtartamra és tekintettel az ők tizedkárpótlási ügyének végsorsa feletti tökéletes bizonytalan ságra, évenként annyit adni, a mennyi tőlük az alapigazgatóság által elvonatott volt, tehát évenként több mint 800 frtot ? — A mi megtörténhetett, az megtörtént, a mennyiben épen az alamizsnaalapból mind a három megröviditett papnak évekre kihatólag kamatnélküli kölcsön utalványoztatott, a mennyiben különösen az apácai lelkész a tűzeset után két éven át az államdotatióból külön-külön 100 frttal segélyeztetett. Honnan vehettünk többet ? Másként áll a dolog Pürkerecen, de nem kevésbbé a vádra nézve nem kedvezőleg. Ezen községnek elaggott lelkésze Mátyás István az előljáró egyházi hatóságnak azon okbol nem ajánltathatott formaszerű nyu galmazásra, mivel a csekély papi javadalmazás egy helyettesnek eltartására elégtelen lett volna. Hogy azonban a község szükségei iránt telhetőleg gondoskodva legyen, a brassai megyei consistorium közbejövetelével, az érdekelteknek belenyugvásával és mindenfelőli megelégedésével egy megállapodás jött létre, melynélfogva a papi hivatal vezetése Mátyás István élte fogytáig, a papi illetmények felével a szomszéd fertály óra távoli Tatrangon lakó Török József lelkészre lett ruházva. Ezen