Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-13 / 33. szám

consistorium bizonyosan nem késett volna, a megváltás uj szabályozását, ha szükséges, kezébe venni. De ezen irányban soha semmi oldalról kérés nem fordult elő. b) hogy Tatrangon megengedtetett, „hogy a Brassó város (mint volt földesúr) malmából évenként a lelkésznek fizettetni szokott 20 köböl vámgabona, melyért az egyházközség tartozott a malom gátját tatarozni, a lelkészi fizetésből elvonassék s az egyházközségnek adassék.4 Ezen ügynek is részletére nézve bátorkodunk a brassómegyei consistoriumnak idei március 16-kán 92.875. szám alatt kelt jelentéséből c) alatt tisztelettel csatolt kivonatra utalni. Ebből látható, hogy a brassói tanacs a kérdéses gabonajáruléknak további kiszolgáltatását már 1860-ban azon okból tagadta meg, mivel a jobbágyi kötelékben gyökerezett kegyúri jogának megszüntetésével ezen ahoz kötött kötelezettség is megszűnt. A megyei consistorium fáradozásainak sikerült a tanácsot a járulék további kiszolgáltatására rábirni. De a megyei consistorium és lelkészének háta megett a község a tanácsot arra tudta birni, hogy a gabonajárulékot az utóbbinak saját használatára szerződésileg biztosítsa. Miután később maga a lelkész azon hibát követte el, hogy ezen szerződést mint a presbyterium elnöke aláirta, természetesen minden a megyei consistorium altal a gabonajáruléknak viszont a lelkész részére megnyerése végett ismételten tett lépéseknek eredmény nélkül kellett maradni. Ugy látszik, hogy itt a törvény útja is már keveset igér. „Egyes esetekben, igy folytatja a kiküldött biztos ur, még kiáltóbb példáit adta a consistorium, mily kevéssé viseli szivén kötelességét, a magyar egyházak papi és tanitói állomásainak dotatiója irányában.4

Ilyen „még kiáltóbb4

példák gyanant a két következő említtetik : c) Krizbán megengedtetett az egyházközségnek, hogy a „lelkész illetőségében volt kilencz darab szántó és kaszaló föld, s a tanítótól két darab töld használatát elvonja.4

— Midőn ez alkalommal is hangsúlyozni bátorkodunk, hogy Krizba egyházközség nem tartozik azokhoz, melyeknek nevében az Excellentiadhoz intézett beadvány aláíratott, — vizsgáló biztos urnák fönnebbi panaszára megjegyezzük, miszerint a krizbai plébánia eleitől fogva csak haszonvételi jogát birta két darab földnek, egy keskeny káposztásnak és egy kaszálónak, melyeknek ma is birtokában van. Ellenben a lelkésznek korabban igen is joga volt, némely az egyházközség tulajdonat képező földdarabokat, ha akarta 2 forint csekély dijért haszonbérbe venni; ha azokat egy más falusi lakos bérelte ki, ez 3 forintot fizetett. Ezen jogon birta volt még Molnár Sándor lelkész ama legtöbb földeket 1 frt 45 kr évi taxa mellett haszonbérben. Azonban 1849-ben az előbbi gondnok Dezső József indítványára tőle elvétettek és a szándékba vett templomépítés javára egy magasabb bérért haszonbérbe adattak. Midőn a megyei consistorium 1872 végén a lelkészállomás viszonti betöltése ötletéből ezen tényállás tudomására jutott, valószínűleg már igen késő volt a korábbi gyakorlatot siker kilátásával sürgetni.— A tanitói javadalmazásnak Krizbán megrövidítéséről a megyei consistoriumnak misem jctt tudomására. d) hogy „Apácán a kápláni fizetésből 1874 évben levontak 100 véka őszi és 100 véka tavaszi gabonát, a lelkész e merénylet ellen f. évi juniusban tiltakozást adott be a Bezirks-Consistoriumhoz, folyamodványa még nem íáttatott el, de a pályázat az állomásra a megrövidített fizetés mellett hirdettetett ki.* Ezen állítás alapos cáfolatát leli a brassai me gyei consistoriumnak D. alatt másolatban tisztelettel csatolt nyilatkozatában. Ebből a legvilágosabban kitűnik, hogy az apácai lelkész által 1874 junius 9-én benyújtott panasz a megyei consistorium részéről már a. é. julius 9-én egy első előleges, és később egy oly correct érdemleges elintézést nyert, hogy a kápláni fizetésnek Apácán megrövidítéséről, mely egyébiránt tényleg a község részéről sem valaha célozva, sem meghatározva nem volt, szó nem lehet. 2. Elhanyagolása a leikipásztorságna 1c. „Mikép viseli gondját a consistorium magok az egyházi községek javának s lelki üdvének is, mutatják a következő esetek : Az apácai népes egyház több éven át egy teljesen világtalan lelkész gondozása alatt hagyatott, a ki tehetetlensége miatt közbotrány és nevetség tárgya volt, a nélkül, hogy helyettesítéséről gondoskodás történt volna s akár a Bezirks-, akár a Landes-Consistorium intézkedett volna ; a papi fizetesből, mely épen ez évek alatt a dézsma-kárpótlási viszályok miatt ideiglenesen „Wartegeld4

cím alatt épen felére volt redukálva, nem lehetett segédet tartani ; de a főconsistorium kezelése alatt voltak alapok, melyekből egy kevés jó akarattal segíthetett volna a bajon ; ott voltak például a sinecurák, nagy jövedelmű, de hivatalnélküli egyházak után befolyt dézsma-kárpótlási összegek ; ott az Almosenfond, ott az államdotatiónak szegény papságok segélyezésére szánt része s. a. t. Krizbán hasonlólag egy tehetetlen agg lelkész alatt több évig tűretett ily szomorú állapot, mig végre 1873-ban a helyettesítés megtörtént.4 „Pürkerec, melynek lelkésze saját kérelmére 1871-ben félfizetéssel nyugalmaztatott, a saját egyházával is eléggé elfoglalt tatrangi lelkész gondozására bízatott, s három év óta a lelkészi állomás betöltéséről nem történt intézkedés.4 Alkalmatlan lelkészeknek nem a maga idejében elrendelt hely< ttesitése három esetei tehát, melyek az egyházi kormányzatnak terhül rovatnak fel. Ezen esetek közül kettő, az apácai és krizbai egymással közel rokonok, a mennyiben ez, a mi ott a helyettesítésre történt és nem történt, az egyenlő külső helyzetből származott. Ennélfogva mindkét esetet együtt vagyunk bátrak megvitatni. Egyházi alkotmányunk szerint egy emeritált lelkész az őt addig illető javadalmak felét nyeri, ugy hogy a helyettes az ő hivatali elődének élettartama alatt egyedül a másik félre marad utalva. Ezen rendszer mely egyébiránt az országos egyház átalános nyugdíjintézetének (1865-ben) felállítása óta haldokló félben van — minden szegény pap.- ágra nézve azon jelentékeny hátrányt eredményezi, hogy a csekély papi járandóság felére nem, v: gy legalabb alkalmas pályázó nem akad és hogy következőleg oly községekben a nyugalmazás, a mennyire csak lehetséges, mellőztetik. Apáca és Krizba, amaz 927 frt 23 kr. p. p., ez 953 frt 46 kr. p. p. tizedjáradékkal már határozottan a jobban dijazott, azaz azon papságokhoz tartoznak, melyek a helyettesítést normális viszonyok között szükségből eltűrik. Mindkettőben azonban a lelkészhelyettesités szüksége a legahnormísahh viszonyok közölt állott be. Más helyen már volt szerencsénk az egyházi főtanácsnak az apácai és krizbai (egyszersmind csernátfalui) lelkészjáradékok visszaállítása iránt tett több évi táradozásait említeni. A szóban lévő vád erre visszatérni kényszerit.