Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-13 / 33. szám
minden choral a jelenleg szokásos Gergelyféle alakban és pedig 4 /4 ütemben van szerkesztve és csak néhány daktilykus, amphibrachy és alkaikus versméretű tétetett fel 3 /4 ütemben. Alakjokból kivetkőztetett dallamokat nem akart a szerző felvenni s azért, a mennyire csak lehetséges volt, mindig az eredeti forrásokhoz tért vissza s legfőképen az 1545-ben megjelent: »Geistliche Lieder mit einer neuen Vorrede, Dr. Martin Luther. Gedruckt zu Nürnberg durch Gábriel Heyn* című művet használta. Azon dallamok, melyeknek szerzői ismeretesek, úgy vétettek fel, a mint azokat szerzőik feltették. A lényeges s egyházainkban szokásos változatok zárjelben mellékeltettek. A hol a változat nagyobb terjedelmű, ott a dallam kétszer közöltetik s pedig elől az eredeti, azután a változat. Azon chorálok, melyek nem mesterkélt, hanem természetes összhangot adnak két hangra ; továbbá, a melyek régi egyházi hangnemekben vannak írva és végül, a melyek kiválóan lágy jellegűek, mindezek három hangra vannak föltéve. A dallamokat koruk szerint, a régieket régi, az ujabbakat ujabb stylusban harmonizálta. Az összes dallamokat a versmérték s versszakok szerint rendezte be. Elől allanak a liturgikus responsoriumok, ezek után következnek a 2, 3, 4, 5, 6 stb. sorú chorálok. Az egészet az Ambrosiusféle dicsének: „Isten téged áldunk1 fejezi be. Minden dallam eredeti nevén fordul elő, a betűsoros összeállításban azonban a párhuzamos dallamok is megemlittetnek, még pedig német és magyar nyelven. Az ének költőjének és a dallam szerzőjének neve, a hol csak kikutatható volt, megemlittetik, úgyszintén az ének és a dallam keletkezésének vagy első használatának kora. E tekintetben szerző főképen a Koch Ed. Em., Wackernagel, Bunsen, Winterfeld és Cunz stb. jeles hymnologok műveire támaszkodott. E mellett minden egyes dáliámnál el van mondva, váljon erőteljesen, komolyan, ünnepélyesen stb. éneklendő-e, a mi által az énektanitónak kiván gyakorlati utasítást nyújtani. A hang magasságára is kiváló gondot fordított; ha mind a mellett valamelyik hang az énektanitó előtt mélynek tűnnék fel, segíthet magán egy egész, vagy fél hanggal való felemelés utján, nevezetesen a 3 hangú choráloknál. Hely- és költségkímélés tekintetéből a chorálokat csak egy vonalrends:er szerint és negyed hangjegyekben írhatta s csakis egy ének versszakkal láthatta el. Ezen egy versszak rendesen az eredeti énekszöveg első versszaka. A versszakszerű rövidségnek, vagy hoszszúságnak a szövegben súlyozatlan és súlyosabb ütenyrészek felelnek meg a dallamban (thesis, arsis); a szöveg különben a mai kor Ízlésének és kiejtésének felel meg, tehát korszerű. Egy függelékben kis iskolai énekek vannak az iskolai tanitás kezdetére és végére, valamint iskolai ünnepélyes alkalmakra. Ezeket Fizély Frigyes abosi ev. lelkész ur állította össze. E chorálkönyv szakértő bírálói Volkmann Bábért budapesti zeneakadémiai rendes tanár, Kubiczek Károly dobsinai orgonistatanitó és Wagner Frigy. Yihn. lőcsei karvezető voltak. Volkmann e műről Budapesten 1880. jul. 20-án kelt bírálatában a következőket mondja : „Beható bírálat után e művet egészében érdemteljes és célravezető műnek kell Ítélnem. Harmonizálás és hangvezetés (Stimmführung) engem igen kielégített. Mindkettőnek jellemvonása a természetesség s énekelhetőség.4 Ez ítélethez csatlakozott Kubiczek is. Wagner azt mondja : „A művet általában sikerültnek, érdemteljesnek kell ítélnem, mert azt tanúsítja, hogy szerzője épen oly nagy szakértelmet, mint a milyen szorgalmat fordított reá, úgy hogy megérdemelné, hogy minél szélesebb körben használtassék. A dallamot az eredetihez híven adja vissza, a hangvezetés természetes, folyékony stb. harmonizálás egyszerű és méltóságos ; a hang magassága néhol ugyan kicsinynek tűnik fel, de ezen könnyű segíteni; a chorálok szerzőinek megnevezésénél a legjobb forrásokat használta.4 A mellékelt szövegekre nézve megjegyzi, hogy sok helyütt a szótagok csak megszámláltattak, de meg nem mérettek, úgy hogy gyakran fordul elő azon eset, hogy rövid szótag (súlytalan) súlyozott ütemrészre esik s meg fordítva, a mi az ütemre nézve zavaró. A mire nézve a szerző mentségül felhozta, hogy a reformátió idején a szótagokat csak számlálták és nem mérték, vagyis azok rövid vagy hosszú voltára nem voltak figyelemmel s hogy a szótagok mérése csak 1624-től, Opitz v. Boberíeld óta jött szokásba. Egyébiránt az illető helyek átdolgozásával a szerző e bajon is segített. Különben ev. magyar énekes könyvünk legtöbb éneke szenved e bajban s azért nem vehetett fel a szerző e choralkönyvbe magyar énekszövegeket. Ezen chorálkönyvnek terve szerint azonban a magyar énekek is berendezhetők lesznek, mert hiszen minden chorálnál nemcsak megszámláltattak immár a szótagok, hanem a versnem is megneveztetett. E munka már most a kitűnő szakértő bírálók megjegyzéseihez képest némileg módosult, helyesebben mondva tokéletesbitett alakjában fog az ev. Tiszakerületi közgyűlés elé beterjesztetni, hogy az annak behozatalai a népiskolákba és templomokba elrendelje s illetőleg ajánlja. És tekintve azt, miszerint a szorgalmas, lelkiismeretes szerző, szakértelemmel párosult ügyességet és buzgalmat tanúsított feladata megoldásában : nem kételkedhetünk feliette, hogy az igazi érdemet mindenkor méltányolni tudó s a lelkiismeretes munkát mindenkor erejéhez képest tisztességesen jutalmazó ev. Tiszakerület a megérdemlett elismerést és jutalmat e mű derék szerzőjétől sem fogja megvonni. Hörk József.
