Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-22 / 4. szám

Huszonötödik évfolyam. 4. sz. Budapest, 1882. január 22. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és KIADÓ-H1 VATA L: IX. tar. Ki;iizsy-utca 29. sz, I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 1 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. kr. Előfizetési felhívás >5 PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LAP U 1882. évi, nuSZOIiOtOdlK 1-sŐ félévi folyamára. lőfizetésl cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsy-utca 29-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Az affiliálás kérdéséhez. Az affiliálás káros hatását vallásunkra, s részben nemzetiségünkre is, senki sem fogja tagadni ; főbb vonásaiban én is rámutattam.*) De végre is a kényszerítő viszonyokat nem ignorálhatjuk ; fájó szivvel bár, alkudozni kell velők, engedni nekiek amig csak lehet. Igy a belhivatalnokok létszáma apasztásának — mint szükséges rossznak — eszméjével kénytelen kelletlen megbarátkozván, az a kérdés lép előtérbe: miféle hivatallal töltsük be a kis egyházakat; lelkésztanitóság, káplántanitóság, vagy tanítósággal ? Felső-Szabolcsban s tán a legtöbb egyházmegyében a tanítóság vagy káplántanitóság van kilátásba helyezve. Ha — mint általánosan elfogadott elvet — a lelkészek létszámának apasztását alkalmazzuk, és a megürült kis egyházakat más egyház lelkészének felügyelete alatt tanítósággal ellátott leányegyházzá tesszük: — ez esetben elérjük ugyan, hogy két embert tűrhetően kielégítünk arról a konyháról, mely eddig hármat vagy négyet sová*) M. évi 52. számban. nyul táplált; de hát azokkal, kiknek semmi sem jutott mi történik? Hiszen ők is elhagyva minden más dolgot kiállottak korán reggel a piacra, várva, hogy meghívják munkálkodni az úr szőlőjébe. Nem az ő hibájuk, ha munkát nem kapnak. Most is hallunk eleget helynélküli, ingyen szolgáló káplánokról, de még ezután lesz benne módunk. Azt csak nem kívánhatjuk, hogy a lelkészi pálya mellett még valami mesterséget tanuljanak, amiből kedvezőtlen sors esetén megéljenek ; sem arra nem számithatunk, hogy az affiliálással egy arányban apadjon a hittanhallgatók száma, hacsak törvény által nem korlátozzuk". A torlódás mindenesetre meg lesz s majd csak theologiai intézeteink egy nemzedékének gyászos sorsa ad keserű példát a következőknek. Elébb át kell élnünk, hogy ifjaink az iskolából kijővén, állás, kenyér nélkül nyomorogjanak. Egyikök bejut hosszú idő multán megtört szellemi erővel, munkára képtelenül, mig a másik halálos ágyán is mint messze lebegő ideát látja az actuális lelkészi hivatalt. íme, a munkakérdés visszás állapotának vészes hatású gyúanyaga áttéve magyar prot. egyházi életünkbe !