Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-08-06 / 32. szám
PROTESTÁNS r LAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H1 V ATA L : IX, ker, Kinizsy-uica 29, sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozbordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: t hasábos petit sor többszöri beiktatásáért ő kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilöu 30 kr. Íܧr* Teljes széLirná pélcLáLxx-yokiltSLl mindég- szolg-áLlti^-t-U-iik:Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Quid tunc? A pánszlávizmus ellen megindított mozgalom hullámai immár annyira feltornyosultak, hogy könnyen összecsaphatnak a fejünk felett, ha teljes lélekjelenléttel idejekorán meg nem ragadjuk azon eszközöket, melyekkel a nagyobb veszedelmet elháríthatjuk s melyekkel tisztában kellett lennünk már akkor, amikor a pánszlávizmus ellen a keztyűt fölvettük. Mi részünkről pillanatig sem ringattuk magunkat abban az illúzióban, hogy a pánszlávizmus üldözése közben ellenszegülésre nem fogunk találni. De másrészről sokkal nagyobb bizalommal viseltettünk mindenkor a magyarság törekvéseinek jogosultsága iránt, semhogy megrettentünk volna ama törekvések baljóslatúnak látszó következményeitől. Amit mi akarunk, azt az örökérvényű jog szentésiti. Urak akarunk lenni a saját portánkon. De minthogy a jog érvényesítésének biztositékát a létért való küzdelemben az anyagi és szellemi erő képezi; nekünk szintén erre van szükségünk, s hála istennek, nem is vagyunk olyan erőtlenek, hogy szent István örökségét meg ne tudnók tisztítani azon elemektől, melyek annak integritását fenyegetik. Most még korai lenne ugyan a harci riadót megfújnunk, de azért előbb-utóbb meg kell majd mérkőznünk azzal az ellenséggel, amely államiságunk megtagadásával hálálja meg ama loyalitá sunkat, hogy a különböző nemzetiségek egyediségének kifejtését és érvényre jutását nemcsak hogy nem akadályoztuk soha, de egyenesen alkalmat adtunk és aclunk nekik társadalmi és politikai téren, nemzeti törekvéseiket érvényesíteni, természetesen a jog határain belül. Ha magukra nézve szűknek találják ama határokat, arról nem tehetünk. Vonják ezért felelősségre az ezredéves históriát, mely a Duna-Tisza közén lakó nemzetiségek mindenikének kijelölte szerepkörét Az ellenség, mely egyáltalában nem találja bele magát szerepkörébe, a szlávság körében szervezkedik. Hogy mit akar: talán maga sem tudja. Hanem annál határozottabban elárulja, hogy mit nem akar. Nem akarja, hogy a magyar birodalom, jelenlegi szervezetében, a magyar faj suprematiájával megszilárduljon. Szerencse, ezer szerencse, — s ezt erősen kell hangsúlyoznunk, — hogy az a párttöredék, melynek alapelve a magyar államiság negatiója, aránylag legerősebben van képviselve a protestáns egyházban. Amint a vármegyék az abszolút hatalommal szemben mindenkor védbástyái voltak az alkotmányos és a közszabadsági jogoknak: ugy a protestáns egyház, a maga egészében, fennállása óta leghatalmasabb eszköz volt a magyar faj suprematiájának biztosításában. Nem frázis ez, hanem igaz valóság, mely ellen egyéb kifogás nem lehet, mint az, hogy nagyon sokszor el volt mondva De épen, mert így áll a dolog : valóban nem fojthatjuk el esudálkozásunkat a fölött, hogy még olyan alaposan képzett, elfogulatlan politikus is, mint Grünwald Béla, a protestáns autonomiát ellentétbe helyezi a magyarság érdekeivel s annak eltörlésétől teszi függővé a magyar nemzetiség elleneivel folytatott küzdelmek sikerét 63