Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

Az autonom egyház ép most fegyverkezik javában s innen-onnan állig fegyverben lesz, hogy betöltse hazafias hivatását. S e tekintetben nem várt az egyház körén kivül álló egyének figyelmeztetésére, hanem saját akaratát követi és saját tagjainak tanácsa után indul. A nógrádi s utána a sáros-zempléni és a zólyomi esperesség már eltalálták a helyes útat; melyen haladva az egyház bizonyára képes lesz önerejéből megfékezni a kebelében dúló államellenes irányzatokat. S ha az emiitett esperességek praeventiv, jövőre ható rendszabályai a jelen nyugalmát nem biztositanák is: szent hitünk és meggyőződésünk, hogy azért az állam közbelépése, pláne az egyházi önkormányzat elkobzása nem válik szükségessé. Az egyház ez esetben legfölebb a közigazgatás segítségét íogja igénybe venni, hogy repressiv intézkedéseit a netaláni ellenszegülés dacára is foganatosíthassa. Sajnos, hogy a zólyomi esperességnek immár a megtorlás eszközeihez kell nyúlnia. Az emiitett esperességnek a pánszlávizmus ellen hozott s a nógrádi esperességével csaknem megegyező határozatát, mint lapunk 30-dik számában közöltük, az esperességbeli 23 pap közül 12, vagyis a többség nem fogadta el, s hogy az mégis határozattá vált, ez kétségtelenül a többségben levő hazafias érzületű világi elemnek köszönhető. A kérdés már most mindenekfelett az, ha váljon az a 12 pap panszlávnak tekintendő e azért, mert a kérdéses határozathoz nem járult ? Megtörténhetik ugyan, hogy valaki ellenez valamit, aminek lényegét különben helyesli, azért, mert nincs az az ő ínye szerint fogalmazva; az is megtörténhetik, hogy valamely intézkedést ellenzünk azért, mert alaki vagy illetékességi szempontból van ellene kifogásunk; de a jelen esetben még ha így állna is a dolog, amit pedig bajosan hiszünk: az oppositió legalább is eszélytelenül cselekedett. Akkor, amikor a hazafiasság manífestatiójáról van szó olyan testület körében, melynek egyes tagjai hazafiatlansággal vannak gyanusitva; én részemről, mint hazámnak hű fia akárhogy lenne is különben formulázva az a manifestum, mindenesetre aláírnám azt csak azért, hogy a gyanút elhárítsam magamról. S azt hiszem, amikor ezt tenném, az eszélyesség követelményének tennék eleget. Ha a zólyomi 12 papnak tetszett az opportunitással szakítani: akkor is megérdemlik, hogy balgaságukért lakoljanak. De sokkal alaposabb a föltevés, hogy azért nem fogadták el az emiitett határozatot, mert elvükkel ellenkezik. S ha ez nem lenne föltevés — köszönjék meg, hogy annak mínősitjük, — akkor egyszerűen, minden gondolkozás nélkül kimondanók, hogy ők ^a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek határozott ellenségeik/ s mint ilyenek — a zólyomi esperesség ép ama határozata értelmében — hivataluktól megfosztandók. Miután azonban puszta gyanú alapján, legyen bár az még oly alapos is, senkit elitélni nem lehet: ezúttal nagy áron ugyan, de sikerült a 12 apostolnak megmenekülnie. Igenis, a kelepcéből való kiszabadulás váltságdija majd olyan nagy, hogy jóformán fölér a szabadulás előnyeivel. Annak a 12 lelkésznek a nevét jól megjegyezte magának a hazafias közönség s arra a 12 névre a hazafiatlanság gyanúja ugy rátapadt, hogy ugyan ki kell tulajdonosaiknak tenni magukért, ha azt akarják, hogy nevök ismét tisztán álljon a közvélemény előtt. De a közönség gyanújánál lesz még egyéb, és pedig talán kissé kényelmetlenebb következése is a zólyomi hazard-játéknak. Annak az esperességnek, a melynek többsége olyan határozatot tudott a pánszlávizmus ellen hozni, nem lehet más, mint hazafias kormányzata s ez?

ha a békesség kedveért eltűr is ideig-óráig gyanús embereket hivatalbeli alárendeltjei között, mindenesetre éber figyelemmel fogja azoknak működését kisérni. A feljebbvaló hatóságnak ez a különös figyelme már magában véve oly kényelmetlen, hogy büntetésnek is megjárja. Ám viseljék e büntetést az illetők s jól vigyázzanak, hogy valahogy még nagyobb ne érje őket. De nem fenyegetőzünk. Az se célunk, hogy arra biztassuk a zólyomi esperesség kormányzóit, hogy üldözzék azt a 12 önmagáról megfeledke zett s rosz útra tévedt papot. Meglehet, hogy magukba szállnak. S ha nem: akkor se tartjuk eszélyesnek, pusztán azon az alapon, mert ama határozathoz nem járultak, üldözni őket, s ez ál-