Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

tált tanulók és más egyének, ezen esperesség kebelében egyházi hivatalt akkor sem viselhetnek, ha erre okmányilag képesítve leendenek is. 3. Az esperesség kerületre menő követeinek pedig utasításul adja, hogy hassanak oda, miszerint a bebizonyított pánszlávizmus, egyházi hivataloknak az egész bányakerületben választási akadályul jelentessék ki s az ily üzelem miatt megrovott theologusok a superintendens által ordinálhatók ne legyenek.« Holles Dániel, esp. főjegyző. A brassóvidéki ág ev. egyházmegye 10 magyar községén eh egyházi elszakadási s magyar esperesség alkotási iigyéröl az erdélyi ág. hitv ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11 —13. számaiban közlött kiadványokra. II. Nem esett nekünk nehezen, az előrebocsátott elvi fejtegetéseket Nagyméltóságodnak tiszteletteljesen előadni. Mert mellettünk szólott a töivény és az arra épített, nem általunk felfedezett, százados tan. Nem hasonló elfogulatlansággal kezdünk egy más mozzanatnak: a magas államkormány által ez ügyben eddig követett módszer fevilágositásához. Egy általunk nem helyesnek tartott tan ellen védelmez minket a törvény szava; de hol keressünk menedéket egy — e szót ki kell mondani — méltatlan elbánás ellen ? Minő külső hitelesség illette meg legelőbb is ama beadvanyt, mely Nagyméltóságodnak mult évi september 25-kén allitólag országos egyhazunknak nyolc evangélikus ágostai hitii magyar egyházközsége nevében benyujtatott ? A magas kormány, mely soha sem az egyes egyházközségekkel, hanem mindig csak a legfelsőbb egyházi hatóságokkal közvetlenül érintkezik, minő biztosítékkal birt arra nézve, hogy azon egyházközségek nevében előadott kérelmek valósággal az ő akaratuktörvényes kifejezése, sőt, hogy a beadványon aláirt személyek általaban jogositvák ama községek akaratát kötelezőleg kimondani ? Egyházi alkotmányunk szerint az egyes egyházközségek akarata egyedül megengedhető kifejezését képviselő testületeik törvényes határozataiban leli, és ezek viszont senki más által nem foganatosíthatók, kifelé senki más által nem képviselhetők, mint az egyházközségek presbyteriumai által. E beadvány azonban, — mint az azóta teljesített nyomozatok mutattak, — épen nem alapul egészben az illető képviselő testületek törvényszerű hatarozatain; sőt inkább ama nyolc egyházközség közül ötnek községképviselete september 3-kán, a beadvány kiállítása napján, erről és céljairól még legkisebb tudomassal sem bírt. Ehez járul még az, hogy a beadvány nem is a községek egyedül jogosult végrehajtó közegei, a presbyteriumok, hanem ,a községek nevében4

némely egyes személyek altal Íratott ala, kik re nez've teljesen közömbös az, hogy alaírásukat a >lelkészs

, .gondnok4

, »presbyter* címmel vagy éppen semmi címmel nem egészítik ki. Es mégis ezen -semmi altal sem hitelesített beadvány, mint nyolc egyházközség akaratának teljesérvén) ü kifejezése, az egyházi kormányzat fejei felett elfogadtatott és szinte megfoghatlan sietséggel a m. évi september 26-kán 26490. sz. a. kelt sájnalatos intézkedésnek kiindulási pontjává tétetett. A sajnálatra méltó intézkedésnek 1 Mert az államnak nagy feneket keritő karja jóval tovább terjeszkedett ki annál, mit magok a folyamodók kérni mertek. Ezeknek célzata egyéb nem volt, mint az egyházkormányzati coordinatio újjáalakítása: amaz vizsgalatot akart ; ezek ugyan mellesleg elszakadási vágyuk indokai gyanant a felettök álló egyházi kormányzat ellen bizonyos sérelmeket soroltak fel, de nem a végből, hogy panaszoljanak, hanem csakis hogy rendkívüli lépésöket megértessék: az aliam ellenben a felhozott indokokat magának a kérvénynek csúsztatja alá és az ügyet »elég fontosnak nyilvánítja, hogy a helyszínén alaposan kinyomoztassék." Igy volt az elrendelt vizsgálat targya minősítve. És ha ez csakugyan szükséges volt — eltekintve minden törvényes jogosultságtól, — okvetlen egy allami közegre kellett azt bízni ? nem volt a magas kormanynak lehetséges a szükségelt értesítéseket az egyházi kormányzat utján bevenni ? Megtagadta-e ez valaha az államnak mindazon felvilágosításokat megadni, melyeket ez kívánatosnak tartott ? A mult évi september 26-kán 26490. szám alatt kelt magas leirat valóban azon megrettentő indokot hozza fel, hogy a beadvány a kérést azért intézi az államkormányhoz, mivel folyamodók „az egyházvidéki és egyházkerületi consistoriumokhoz sérelmeik orvoslása miatt eddig tett lépéseik sikertelen volta mellett azoktól orvoslást nem is várhatnak.4 Egy, ennyire köte'ességét feledő egyházi kormányzattal szemben bizonyára a legrendkivtilibb intézkedések voltak szükségesek. Azonban a felhozott szavakkal bár csak analóg hely a kérdéses beadványban sehol sem fordul elő és nem is fordulhatott elő, mivel sem a kérvényezők, sem az áltáluk állítólag képviselt községek azelőtt valaha még csak meg sem kisértették a brassói egyházvidéki consistoriumnál, akár az egyházi főtanácsnál, bármely, ama beadványban érintett collectiv sérelmek orvoslását keresni. Ezen országos egyház superintendense ugyan, miután a m. é. september 26-kán 26490. szám alatt kelt magas leirat kezéhez jutott, azonnal m. évi october l-jén 1483. 874. szám alatti előterjesztésében szintoly tisztelettel, mint kötelességszerűleg bátor volt azon nehéz targyilagos és törvényes aggalyokat előadni, melyek az adott intézkedést nem tanacsoltak és azon, ily fontos ügyben bizonyosan nem szerénytelen kérést hozta elő, miszerint egy kormánybiztos kiküldése addig mellőztessék, mig az egész országban szétszórt, csak több heti időközökben egybegyűlő egyházi főtanácsnak lehetővé váland, a nekie, az országos főconsistoriumnak hírül adott intézkedés és a nekie, az országos főconsistoriumnak szánt közreműködés iránt magát elhatároznia : azonban ezen előterjesztés tekintetbe nem vétethetett, mivel — mint a m. évi november 12-kén 29635. szám alatt kelt magas leirat erősiti — az egyházi főtanács a tavirda és vasút segélyével azonnal összeülhetett volna, mig másfelől a kiküldött biztos az előterjesztés beérkezése idejekor már útban volt. Mikép lett volna lehetséges, ezt kérlelhetetlen futásában feltartóztatni ? És hogy a superintendens a kiküldött biztos urnák, midőn ez tőle october 5-kén egy, a brassómegyei espereshez szóló kisérő iratot kért, egy ilyennek kiállítását megtagadta : ez nékie szemrehányásul szolgáljon ? Nem a superintendens volt az, kihez a m. évi september 26-kán 26490. sz. a. kelt magas leirat intézve volt; nem ő, hanem az egyházi főtanács volt felszólítva, hogy a vizsgálatnál magat és a brassói egyházmegyei consistoriumot képvi-