Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-16 / 29. szám
seltesse. Váljon a superintendensnek, megelőzve az egyházi főtanács határozatát, a tett követelés teljesítése altal a brassói egyházmegyei consistoriumot egy rendszabalybani részesedésre rábírni kelletett volna, melyet nékie magának a legnyomósabb okokból törvényesen meg nem alapithatónak kellett felismernie ? Valóban a superintendens hivatali és alattvalói kötelességét nehezen megsértette volna, ha máskép cselekedett volna, mint a hogy cselekedett. És váljon maga az egyházi főtanács, ha Öszszejövetele a biztos megérkezése előtt valósággal lehetséges lett volna, egy vizsgálatbani saját passiv, vagy a brassói egyházmegyei consistorium részesülését elhatarozhatta volna, midőn e vizsgálat nem az egyház tagja altal, nem az egyház rendeletére, nem az egyház törvényei szerint, nem Erdély vallástörvényei szerint, egy tisztán egyházi belső ügyben volt teljesítendő ? Az állam tekintélyének és legtiszteltebb dignitariusainak legmagasabb becsülése nem bírhatta volna valaha az egyházi főtanácsot arra, hogy ilyes passiv segély megadasa által az állami ugy, mint az egyházi törvények alapját és a köteles önbecsülés alapjat is elhagyja. Mi módon lőlytattatott aztán maga a vizsgalat, az előttünk csakugyan nincs tudva. Nagyméltóságod szíves közlésének köszönjük azonban annak tudását, hogy a ministeri biztos ur jelentése már m. é. october 20-kan beadatott, melynél fogva a vizsgalat valóban csak nagyon kevés időt vehetett igénybe, jóllehet az, szintén Excellentiad szives értesitvénye szerint, számtalan, a folyamodók által beadványukban távolról sem érintett, sőt még oly ügyekre is kiterjesztetett, melyek Krizba községét érdeklik, melynek nevében ama beadvány — a vizsgálat kiinduló pontja — épen nem Íratott alá. De továbbá, a biztos ur jelentése az előhozott sérelmeket közönségesiti, a midőn azokat ugy adja elő, mint jogos feljajdulásat nem egyedül a panaszlóknak, hanem a mi országos egyházunkhoz tartozó összes »magyarságnak«. Ezzel tehát a szerencsétlen nemzetiségi kérdés az egyház terén is a legjobb alakban felvetve lenne. De jóllehet a ministeri biztos ur jelentése minden látszat szerint a mi egyhazunk kormányzata elleni heves vadban élesedik ki, szószerinti teljtartalmának ismerete nekünk megengedve nem lett. Mindamellett az egyházi főtanacs a legszélsőbb szigor hangján »kimerítő tudósítás tételére* hívatik fel oly vadak iránt, melyeknek tartalmát csak részben ismeri, és a melyekről szinte soha sem tudja, hogy minő positiv támpontokra fektetvék. Azonban ezeknek ugyan hatalmasoknak kell lenni, minthogy a jelentésnek velünk közölt helyei mindig a legerősebb kifejezéseket vélik szükségesnek. Igy erősittetik abban szószerint, »hogy az egész erdélyi ág. hitv. egyházkerület 200,000 nyi összes lélekszámához képest annak l f1 0 részét tevő közel 20000 nyi magyarság anyagi és szellemi érdekei tekintetében oly mostoha-anyai banasmódban részesül, hogy feljajdulását, a kormány és országgyűlésnél való panaszemelését méltónak s jogosultnak kell elismernem.* Továbbá alabb : ,De ha mindezek az elősorolt tények, a szász főconsistorium méltányossági érzetének s atyai indulatanak teljes hiányáról tesznek tanúságot: vannak mas tények, melyek mar egyenesen az egyházhatóság kötelességmulasztásáról tanúskodnak a magyar egyhazak irányában.* lovabba: » Egyes esetekben még kiáltóbb példáit adta a consistorium, mily kevéssé viseli szivén kötelességét a magyar egyházak irányában.* Vagy: »Ily esetek eléggé tanusitják, hogy a szász consistoriumok a magyar egyhazak javat, még a szoros kötelesség mértékéig is, mily kevéssé viselik szivükön.4 De elég! És ha mindaz, mit a biztos ur jelentése napfényre hozott, tettleg annyira megalapítható lenne, mint a hogy nem az, mégis az a kérdés maradna még megoldandó : miből származtathatja egy allami közeg azon hivatását, hogy az egyházi kormányzattal szemben oly hangon beszéljen és valamely egyháznak híveihezi viszonyát igy biralja ?. Azonban bármily szokatlan kifejezéseket sugallott biztos urnák buzgalma, minő szerencsétlen jelnek tulajdonítsuk azt, hogy Nagyméltóságod is m. é. november 12-én 29635. szám alatt kelt tisztelt leirataban a szigorú, szinte büntető biró hangjat pengetni és bebizonyitatlan vádakról beszélni méltóztatik, mintha ezen egyházi kormányzatra allam és törvény, Isten és lelkiismeret elleni legsúlyosabb vétségek rabizonyitva lennének? Mi altal vesztettük el a bűnös jogát, csak kihallgattatasának megtörténte után elitéltetni ? Vagy gyanúsok voltunk a vizsgálat előtt és hibásoknak tartatunk, bármiként szól a mi igazolásunk ? Biztosítékokat adjon az egyházi főtanács némely, saját egyházahoz tartozóknak arra nézve, hogy bizonyos visszaéléseket, melyeket belső egyházi ügyekben állítólag gyakorolt, újból ne kövessen el ! Mintha az forogna fenn, hogy dacos törvény-megvetők ellentállása megtöressék, elégületlen üldözési vágynak és jogtalan erőszaktételnek vége vettessék ! De „a hatalmasok nem a jó tetteknek, hanem a gonoszoknak félelmesek. Ha pedig nem akarsz félni az elöljáróságtól, tégy jót, igy dicséretet fogsz venni tőle* (Róm. 13. 3.), így szól az Urnák, apostola általi ígérete. Mi pedig, kik megtanultuk alatta lenni a felsőségnek, melynek hatalma van felettünk, bízunk abban, hogy cselekvésünknek és mulasztásunknak nem kell félni az Urnák, sokkal kevésbé a világnak szemétől ; bízunk abban, hogy a dolgok jobb és szorosabb kipuhatolása után Nagyméltóságod is azon gonosz gyanút elejtendi, mely Excellentiádnak oly kemény szókat és oly sértő útakat tanácsolt ; igen, bízunk abban, hogy ezen panaszolkodó szavaink is, — bármily nehezen estek, és a melyeket nem magunkért, hanem a szent ügyért, melynek szolgálunk, kimondani mertünk, — hogy ezen szavak is utjokat talalandjak Excellentiad igazságosságához és hogy ott olyanoknak fognak ismertetni, a milyenek : mint a gyengének kötelességszerű védelme és mint tanúi az igazságnak. IRODALOM. Orbán József, sárospataki akad. tanárnak az alapok és alapítványok jogi természetéről irt cikksorozata, — mely először lapunkban látott napvilágot s mely külön lenyomatban az országgyűlési képviselők közt is szétosztatott, — most második bővített kiadásban jelent meg. Ára 50 kr. E munkában a bennünket, protestan sokat oly közelről érdeklő, nagyfontosságú s immár napirenden levő kérdés oly alaposan van megvitatva, hogy lapunk olvasói valóban egyházuk iránti kötelességüknek tesznek eleget, ha ama röpiratot minél szélesebb körben terjeszteni igyekeznek. Hogy Orbán, röpiratával mennyire elevenére tapintott a túloldalon levő atyafiaknak, azt mutatja a többi közt az is, hogy egymásután je lennek meg nemcsak a katholikus, de egyéb lapokban is a védekezések. Most folyik a »Borsod megyei Lapokban8 Petró Józsefnek egy terjedelmes cikksorozata, melyben nagyobb buzgalommal, mint szerencsével igyekszik pontról-pontra megcáfolni Orbán allitasait. Orbán
