Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

BELFÖLD. Czékus István superintendens körútja. Czékus István superintendens úr, a hazafias és erélyes főpap, ki a múlt évben a kishonti esperesség alsó járásában fekvő egyházakat s a rimaszombati gymnasiumot részesítette főpásztori latogatásaban, ez évben, junius i-től 17-ig a nevezett esperesség felső jarásának egyhazaiban, névszerint Rimabányán, Kokován, Klenócon, Nyústyán, Fűrészen, Tiszólcon, Rimabrézón és Kraszkón végezte a kanonszerű hivatalos egyházlatogaezuttal is meddő maradt. Az egyik, melyre IOO franknyi jutalom van kitűzve, igy hangzik : „Tapasztalás szerint a latin nyelv és irodalom tanítása a jelenben nem mutat fel annyi eredményt, amennyit attól akár a ráfordított idő, akár a tudomány érdeke szempontjából megkívánni lehet és kell. Ennélfogva kutattassanak a tünemény okai, továbbá jelöltessenek meg a módok, amelyek által a bajon segíteni lehessen s a középiskolai képzés ez ágának eredménye biztosíttassák/ A másik pályakérdés pedig, melyet a szatmári egyházmegye tűzött ki s mely 100 frttal jutalmaztatik, a következő : „Vallásosság és protestáns érzület dolgában mit várhatunk a gymnasiumtól ? Miként használhatók fel e célra a gymnasiumi oktatás és fegyelemtartás általában s különösen a vallási tanórák anyaga, tanmenete és sorrendje?4

Az első pályamű 1'/, 2 ívre, a második 3 ívre terjedhet. A gyűlés ekként megállapítván a pályakél déseket, kimondta egyszersmind, Futó Mihály indítványára, hogy jövőre a mennyiségtani tudományok köréből tűz ki pályakérdést. A tiszántúli ref. tanári nyűg- és gyámintézet alapszabályain a gyűlés több, igen fontos módosítást tett, mélyekei: megerősítés végett az egyházkerülethez felterjeszteni határozott. A módosítások közül kiemelendő pl. az, hogy amely tanár f. évi december 31-ig az intézetbe nem lép be, azontúl többé semmi szín alatt se vehető fel; továbbá, hogy a mely iskolának fenntartó testülete nem csatlakozik a nyugdíjintézethez, annak tanárai, ha belépnek, aránylag többet fizetnek stb. Megjegyzendő, hogy az intézetnek, mely a mult évben alakult, jelenleg 2136 frtnyi vagyona van. A lemondott tisztviselők helyett megválasztattak: elnökké Joó István, debreceni képezdei igazgató, jegyzővé Elek Lajos, debreceni gymn. tanár s pénztárnokká Beczner Frigyes, szintén debreceni tanár. A jövő évi gyűlés, melynek tehát legfontosabb tárgyat az országos egyesület megalakulása feletti végelhatározás fogja képezni, mint már fentebb is emiitők, Debrecenben tartatik meg. Este az egyesület tagjainak tiszteletére a város erdejében táncvigalom tartatott, mely igen jól sikerült X Y. tást. A lakásáról, Rozsnyóról, máj. 31-én érkezőt, mára feledi állomáson üdvözlé a rimaszombati egyhaznak egy öttagú küldöttsége, mely hozzája csatlakozott ; Rimabanyán pedig, hol a vonatról kiszállott, az esperesség részéről fényes tisztelgő küldöttség várt reá, élén az esperességi kettős elnökséggel : Czéner Pál főesperessel és Ruthényi Béla esp. felügyelővel, kik ez útjaban és pedig az elől nevezett megszakítás nélkül, az utóbb nevezett pedig egykét eset kivételével, — melyekben őt halaszthatlan teendők tartóztatták vissza, a midőn is Okolicsányi Gáspár szkálnoki egyházfelügyelő helyettesitette őt, — a főpásztornak lankadatlan kísérői valának. Az osztatlan tisztelet, melyet a főpásztor faradhat lan, áldasdús tevékenysége, személyválogatast nem ismerő igazságossága, erélye, megnyerő nyiltszivűsége és jóakaratával kivívott, a fogadtatás külső díszében is nyilvánult mindenütt, dacára annak, hogy ő a maga minden hiúságtól és csillogásvágytól ment igénytelenségében e külső ünnepélyességeket épen nem kereste, nem követelte, sőt bizony, őszintén megvallva, azok szakadatlan láncolata reá nézve nem egyszer talán terhes és feszélyező is lehetett. Útja mindenfelé diadalút volt: egyik egyházból a másikba koc.sik hosszú sora, díszes bandériumoknak, — melyek közt különösen a tiszólci tűnt ki árvalányhajas fövegével s nemzeti szín lobogókat vivő lovas zászlótartóknak előlovaglása mellett, — kísérte őt; ünnepi díszbe öltözött nők és hajadonok szent énekeket zengedezve koszorúkkal halmozák el kocsiját s virágokat szórtak útjára ; közeledtét mindenütt a harangok íinnepies zúgása, tarackdurrogás és tiszteletére felrobbantott dynamit-aknak ropogása jelezék; nem volt egyház, hol egy-két, néha több diadalív is ne lett volna emelve az uton, melyen áthaladt, s e diadalívek között a rimabrézói már művészi kivitele által is felköltötte a figyelmet, kivált midőn estve, a főpásztor tiszteletére, bengáli fénynyel lett kivilágítva. De ki tudna mindazon meglepetéseket előszámlálni, melyeket a ragaszkodás és tisztelet a várva várt vendég szamára kigondolt, hogy a terhes hivatalos teendőkben elfáradottat némileg szórakoztassa s ott időztét vagy arra mentét emlékezetessé tegye. Ily nem várt meglepetés volt, midőn a főpásztor Rimabányáról Kokova felé haladva, erdő közepén, a néhány épületből álló s már szünetelő és majdnem lakatlan rimócai vasgyárnál szép diadalívet látott maga előtt, melyet Rázga S. ottani nyugalmazott vasgyári tisztviselő emeltetett tiszteletére, ki is mindössze néhány lélekből álló alattas közegeinek élén buzgó énekléssel s aztán lelkes üdvözlő beszéddel fogadta a kellemesen meglepett főpásztort. Ilyen kellemes meglepetés volt a derék kokovaiak azon intézkedése, melynél fogva programmjukba a Kuchinka testvérek hírneves utyekácsi üveggyárának meglátogatását is felvevék, hol a telep szeretetreméltó úrnője maga vezette kedves előzékenységgel a főpásztort és kísérőit a gyár minden részeibe, sőt bár az anyag fel-