Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

BELFÖLD. Czékus István superintendens körútja. Czékus István superintendens úr, a hazafias és erélyes főpap, ki a múlt évben a kishonti esperesség alsó járásában fekvő egyházakat s a rimaszombati gym­nasiumot részesítette főpásztori latogatásaban, ez évben, junius i-től 17-ig a nevezett esperesség felső jarásának egyhazaiban, névszerint Rimabányán, Kokován, Klenó­con, Nyústyán, Fűrészen, Tiszólcon, Rimabrézón és Kraszkón végezte a kanonszerű hivatalos egyházlatoga­ezuttal is meddő maradt. Az egyik, melyre IOO franknyi jutalom van kitűzve, igy hangzik : „Tapasztalás szerint a latin nyelv és irodalom tanítása a jelenben nem mu­tat fel annyi eredményt, amennyit attól akár a ráfordí­tott idő, akár a tudomány érdeke szempontjából meg­kívánni lehet és kell. Ennélfogva kutattassanak a tüne­mény okai, továbbá jelöltessenek meg a módok, amelyek által a bajon segíteni lehessen s a középiskolai képzés ez ágának eredménye biztosíttassák/ A másik pályakér­dés pedig, melyet a szatmári egyházmegye tűzött ki s mely 100 frttal jutalmaztatik, a következő : „Vallásosság és protestáns érzület dolgában mit várhatunk a gymna­siumtól ? Miként használhatók fel e célra a gymnasiumi oktatás és fegyelemtartás általában s különösen a val­lási tanórák anyaga, tanmenete és sorrendje?4 Az első pályamű 1'/, 2 ívre, a második 3 ívre terjedhet. A gyűlés ekként megállapítván a pályakél déseket, kimondta egyszersmind, Futó Mihály indítványára, hogy jövőre a mennyiségtani tudományok köréből tűz ki pályakérdést. A tiszántúli ref. tanári nyűg- és gyámintézet alap­szabályain a gyűlés több, igen fontos módosítást tett, mélyekei: megerősítés végett az egyházkerülethez felter­jeszteni határozott. A módosítások közül kiemelendő pl. az, hogy amely tanár f. évi december 31-ig az in­tézetbe nem lép be, azontúl többé semmi szín alatt se vehető fel; továbbá, hogy a mely iskolának fenntartó testülete nem csatlakozik a nyugdíjintézethez, annak ta­nárai, ha belépnek, aránylag többet fizetnek stb. Meg­jegyzendő, hogy az intézetnek, mely a mult évben alakult, jelenleg 2136 frtnyi vagyona van. A lemondott tisztviselők helyett megválasztattak: elnökké Joó István, debreceni képezdei igazgató, jegy­zővé Elek Lajos, debreceni gymn. tanár s pénztárnokká Beczner Frigyes, szintén debreceni tanár. A jövő évi gyűlés, melynek tehát legfontosabb tárgyat az országos egyesület megalakulása feletti végelhatáro­zás fogja képezni, mint már fentebb is emiitők, Debre­cenben tartatik meg. Este az egyesület tagjainak tiszteletére a város erdejében táncvigalom tartatott, mely igen jól sikerült X Y. tást. A lakásáról, Rozsnyóról, máj. 31-én érkezőt, mára feledi állomáson üdvözlé a rimaszombati egyhaznak egy öt­tagú küldöttsége, mely hozzája csatlakozott ; Rimabanyán pedig, hol a vonatról kiszállott, az esperesség részéről fé­nyes tisztelgő küldöttség várt reá, élén az esperességi kettős elnökséggel : Czéner Pál főesperessel és Ruthényi Béla esp. felügyelővel, kik ez útjaban és pedig az elől nevezett megszakítás nélkül, az utóbb nevezett pedig egy­két eset kivételével, — melyekben őt halaszthatlan teendők tartóztatták vissza, a midőn is Okolicsányi Gáspár szkál­noki egyházfelügyelő helyettesitette őt, — a főpásztornak lankadatlan kísérői valának. Az osztatlan tisztelet, melyet a főpásztor farad­hat lan, áldasdús tevékenysége, személyválogatast nem ismerő igazságossága, erélye, megnyerő nyiltszivűsége és jóakaratával kivívott, a fogadtatás külső díszében is nyilvánult mindenütt, dacára annak, hogy ő a maga minden hiúságtól és csillogásvágytól ment igénytelensé­gében e külső ünnepélyességeket épen nem kereste, nem követelte, sőt bizony, őszintén megvallva, azok sza­kadatlan láncolata reá nézve nem egyszer talán terhes és feszélyező is lehetett. Útja mindenfelé diadalút volt: egyik egyházból a másikba koc.sik hosszú sora, díszes bandériumoknak, — me­lyek közt különösen a tiszólci tűnt ki árvalányhajas fö­vegével s nemzeti szín lobogókat vivő lovas zászlótar­tóknak előlovaglása mellett, — kísérte őt; ünnepi díszbe öltözött nők és hajadonok szent énekeket zengedezve koszorúkkal halmozák el kocsiját s virágokat szórtak út­jára ; közeledtét mindenütt a harangok íinnepies zúgása, tarackdurrogás és tiszteletére felrobbantott dynamit-aknak ropogása jelezék; nem volt egyház, hol egy-két, néha több diadalív is ne lett volna emelve az uton, melyen áthaladt, s e diadalívek között a rimabrézói már művé­szi kivitele által is felköltötte a figyelmet, kivált mi­dőn estve, a főpásztor tiszteletére, bengáli fénynyel lett kivilágítva. De ki tudna mindazon meglepetéseket előszámlálni, melyeket a ragaszkodás és tisztelet a várva várt ven­dég szamára kigondolt, hogy a terhes hivatalos teen­dőkben elfáradottat némileg szórakoztassa s ott időztét vagy arra mentét emlékezetessé tegye. Ily nem várt meglepetés volt, midőn a főpásztor Rimabányáról Ko­kova felé haladva, erdő közepén, a néhány épületből álló s már szünetelő és majdnem lakatlan rimócai vas­gyárnál szép diadalívet látott maga előtt, melyet Rázga S. ottani nyugalmazott vasgyári tisztviselő emeltetett tiszteletére, ki is mindössze néhány lélekből álló alattas közegeinek élén buzgó énekléssel s aztán lelkes üdvözlő beszéddel fogadta a kellemesen meglepett főpásztort. Ilyen kellemes meglepetés volt a derék kokovaiak azon intézkedése, melynél fogva programmjukba a Kuchinka testvérek hírneves utyekácsi üveggyárának meglátoga­tását is felvevék, hol a telep szeretetreméltó úrnője maga vezette kedves előzékenységgel a főpásztort és kísérőit a gyár minden részeibe, sőt bár az anyag fel-

Next

/
Thumbnails
Contents