Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

dolgozásra készen még teljesen felolvasztva nem volt, egy kemencét felnyittatott s vendégei szemeláttára fúva- 1 tott és préseltetett néhány darabot. Ily meglepetés volt az is, melyet a klenóci egyház egy hagyományos helyi szokáshoz képest, miként eddig emberemlékezet óta valamennyi látogató iőpásztora, úgy a most érkező számára is készített s mely abból állott, hogy midőn a főpap kíséretével a , Chorepa1 nevű határhegy ormához közeiedék, az erdőből 4 fegyveres »útonálló* lépett elő, kik az elől lovagló zászlótartókat lövésekkel (persze csak vaktöltéssel) fogadták s a menetet megálliták, de legott, értesülvén mintegy, hogy ki az, a ki közeledik, kalaplevéve léptek a főpásztor kocsijához s a legidősb közülök, jelezve, hogy ők is pásztorok és hivatkozva a Jákob példájára, midőn az az angyallal tusakodók, kijelenté ő is társai nevében : ,nem bocsátunk el tégedet, míg meg nem áldassz bennünket4 , mire a főpásztor aldó szavai után „offertorium* gyanánt 2 darab szép klenóci sajtot nyúj­tottak neki át. Ily meglepetés várt a főpásztorra, mi­dőn Rimabrézón, Malatinszky Frigyes egyházfelügyelő vendégszerető házánál a belépőt a vidéki tanítókból alakult műkedvelő zenekar és dalkör sikerült zenedara­bokkal és öszhangzatos dalokkal fogadta. Ily meglepe­tés volt, midőn Tiszólc lelkes polgársága mintegy tün­tetőleg, hogy a főpásztor egyházi és hazafias érzelmeit s érdemeit méltányolni tudja, őt, a Rimaszombatból kü­lön e célra felhozatott jeles cigány zenekar közreműkö­dése mellett eltávozása előestvéjén fényes fáklyás zené­vel, — melynek hatását az égő bányász mécsekkel kivonult vasgyári munkások is emelék, — hajnalfelé pedig szintén szépen sikerült éji zenével lepték meg. De mindezen ünnepélyességek csak a keretet ké­pezék, melyen belül a főpásztor hivatalos látogatá­sanak komoly teendőit bámulatos kitartással s ritka ta­pintattal végezé. Minden egyházban ünnepélyes isteni­tisztelet tartatott, melyen a főpásztor előbb a lelkész­nek szószéki és katechetai előadását hallgatta meg, az­tán maga intézett szebbnél szebb beszédeket a nép­hez, majd a szorosb értelemben vett visitatió tartatott meg az egyház külső és belső, anyagi és szellemi allapotát, múltját és jelenét az előirt— számszerint 83 — kérdőpon­tok alapján tüzetesen feltüntető jegyzőkönyv felolvasásával s pontonként való letárgyalásával, a midőn is a látogató tőpap bölcs intézkedéseivel gondos atya gyanánt igyeke­zett a bajokat gyógyítani s az egyházak jövőjét biztosítani. Es hogy a komoly jó szándék, az egyházak javát kizáró­lag szem előtt tartó apostoli hűség, az ő igénytelen atyai nyájasságával egyesülve mennyire megnyerék a sziveket, az talán sehol sem tűnt ki annyira, mint Fű­részen, hol a törvénytelenül behelyezett, mert minden­korra hivatalképtelennek kijelentett lelkészt, — kinek érde­kében a félrevezetett nép a felettes egyházi hatósá­gokkal s azoknak határozataival és rendeleteivel a vég­letekig dacolt volt, — a múlt évben katonai karhatalom­mal kelle kimozdítani s hol most ugyanezen nép maga bevallá, hogy az egyházkerület szigora az egyháznak javára volt, mert az eddigi rendszer s vezetés mellett csakhamar el kellett volna annak pusztulnia. De kitűnt a főpásztor fellépésének ezen megnyerő hatása Tiszól­con is, hol illetékes ajkakról hallottuk, miszerint eltávozta után a hívek maguk közt így beszéltek : »ime, nekünk azt mondák felőle, hogy megközelithetlen, ki a néppel s a néphez annak nyelvén nem is beszél (váljon kinek állhatott érdekében így irni le őt ?) s ime, mily nyájas volt mindenkihez, a mi nyelvünkön szólott hoz­zánk s a szivünk repesett örömében látva, mily szere­tetteljesen beszélt a vizsgán gyermekeinkkel. Igen, a nép nyelvén beszélt a néphez, bár a tótot törve be­széli csak ; e nyelven prédikált is, bar elég munkájába került, megmutatva ez által is, hogy nyelvi tekintetekben is minden előítéleten felül áll s Péter apostollal tudja, »hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves néki akárkicsoda, a ki őtet féli és igazságot cselekszik*. Hanem az iskolai vizsgáknál, melyek a visitatiónak szintén egyik kiegészítő részét képezik, számon kérte ám mindenütt az országos tör­vény értelmében a gyermekeknek a magyar nyelvben tett előhaladását, mely — a tanitók dicséretére legyen mondva — a legtöbb helyütt igen kielégítőnek mutatkozott; valamint súlyt helyezett a hazai történet tanítására s áta'ián a gyermekeknek nemcsak vallásos, de igaz ha­zafias szellemben való vezetésére is. Ha már a vizsgákról s a magyar nyelvben való előhaladásról beszélek, nem hagyhatom említés nélkül Ruthényi Béla esperességi felügyelőnek azon nemes és hazafias áldozatkészségét, melynél fogva mindenütt, a hol csak a közvizsgán megjelent, a magyar nyelvben legszebb előmenetelt tanúsított tanulók közt 5 — 5 frtnyi ösztöndijat osztott ki, mely példa több helyütt lelkes követőkre is talált. Az egész körutat a fentemlített esp. felügyelő vendégszerető uri házánál Ráhón az esp. számadások s ügyvitel megvizsgálása fejezte be junius i8-án, másnap pedig az egyházaknak szép számmal egybegyűlt kül­döttei a rimaszombati indóházig kisérték el a szeretett főpásztort, honnét, majdnem 3 heti távollét után vissza­indúlt övéihez, magával víve kishonti híveinek fokozó­dott szeretetét s hagyva maga után szép emléket és azon biztos reményt, hogy körútjának nem maradnak el áldásos következményei. Quidam. A nógrádi ág. h. ev. esperesség közgyűlése A nevezett esperesség f. hó 5. és 6-án tartotta meg évi rendes közgyűlését B.-Gyarmaton. Az egyházmegye 46 lelkésze köziil megjelent 33 ; azonkívül számos egyház felügyelője, tanítója és presby­tere. Ott láttuk Benicky Gyula országgyűlési képviselő s es­perességi felügyelőnk oldala mellett Veres Pal érdemült esp. felügyelőt, Szontagh Pál országgyűlési alelnököt, Pulszky Ágost képviselőt, Pajor Istvánt, Kovy Tivadart, Sréter

Next

/
Thumbnails
Contents