Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

több becses egyháztörténelmi mű címét találja az olvasó, melyeket azon tárgy bővebb tanulmányozásához jó sikerrel használhat. Ezen könyv, mint mondám, tankönyvül szolgál s pedig részben laikus palyara készülő ifjúságnak, és igy kell, hogy röviden lehetőleg sokat mondjon, hogy megismertesse a 16 s ij-ik egyháztörténelmének minden nevezetesebb mozzanatát, és mégis felettébb terjedelmes ne legyen. Ebből a körülményből mar látatlanban is következtetheti az olvasó a könyvnek egy némely hiányát. Az említett két század egyhaztörténelme oly gaz dag eseményekben, hogy annak minden főbb mozzanatát kellő alapossággal s csak némileg is kimeritőleg 160 lapra leirni, teljesen lehetetlen. S ha még hozza a szerzőnek kedvenc thémai vannak, melyeket szeretne hallgatói lelkébe lehető híven és részletesen bevésni, — pedig ki tudna könnyedén Luthernek, Zvingli nek, s mi kálvinisták még inkább Kalvinnak nagy alakjaitól, vagy a francia, holland, angol, skót reformátió történelmétől egy könnyen megválni, — akkor azután a könyv oekonomiajánal valami nagy rendszerességet s részarányosságot ne keressünk. Biz az nincs itt sem. Szerző különösen a reformátió megszületésének, külküzdelmeinek s Europaban tett hódításainak, azutan meg a magyarországi reformátiónak a történelmére helyezi a tősűlyt, ezeket aránylag eléggé bőven, s mint emlitém eléggé érdekesen tárgyalja. Hanem ez azután el is foglalja a könyvnek legnagyobb részét, s így azután a többi themákra s a 17-ik század eseményeire általában a lehető legszűkebben van tér, úgy hogy itt még a külömben kimagasló események és intézmények is csak éppen futólag hogy megemlíttetnek. A római kathol. egyház összes 16 és 17-ik századbeli történelme, ide foglalva még a 30 éves haborűt is, 14 lapon adatik elő; a protestantismus belallapotának, tehát a két század összes lutheránus hitvitáinak a synkretisticus, pielisticus harcoknak, a dortrechti zsinat történetének rajzolására alig 8 lap szenteltetik, s a túlzó felekezetek s a keleti egyház ismertetésére pedig még kevesebb. Ezt külömben nem a könyv ócsárlása, hanem csak ismertetése céljából említjük fel, mert szerintünk is — tekintve ezen könyv hivatását — célszerűbbnek látszik, hogy ha a tér szűke miatt egynek és masnak ki kell a könyvből kimaradni, maradjanak ki vagy rövidíttessenek meg azok a targyak, melyek ifjainkat, kivált a laikusokat nem legelső sorban érdeklik. A rövidségre és tömöttségre való törekvésnek, vagy is az ebből származó kényszerhelyzetnek róvjuk fel hibául azt is, hogy szerző néha az egyes eseményeket nem abban a rendben s nem azon a helyen sorolja elő, a melyben kellene. Megtöri itt-ott a rendet, csakhogy minél rövidebben, minél többet mondjon el. P. o. előbb elbeszéltetik az evangelikus és katholikus szövetségek létrejövetele, az 1526-iki speyeri gyűlés, Rómának 1527-ben történt bevétele, s csak azután következik az 1524/5-iki pórlázadás története, s még később következik, de azért a fentebbi események közé beszövötten Luthernek az angol kiralylyal 1521 és 1522 folytatott polémiaja. Vagy p. o. a 126. §. adja elő a marburgi értekezletet s itt a Luther és Zwingli-féle irrvacsorai tanokat, Zwingli élettörténete s az általa megindított reformátió pedig csak a következő i27-ik§-han, említtetik. Vagy a 136. §-ban, mely Svécia r formációját tartalmazza a § címe szeri, t, többet találunk a 30 éves háború történetéből — felhasználván a szerző e célra Gusztáv-Adolf életrajzat, — mint a 147-ik §-ban, a melynek pedig egyik tárgyát éppen a 30 éves háború képezné. A fentebb emiitett körülményből következik, hogy az utolsó §-nak a címe a következő: „Túlzó felekezetek (Mennoniták, baptistak, unitáriusok, Quukerek, Roskolnikok, Deisták*) kénytelen szerző a rövidség okáaért a keleti egyház egyik sektájarol a Quakerek és Deisták közé ékelten beszélni. Bizony pedig megle hetős messze állanak egymástól minden tekintetben. Szerzőt nemcsak mint buzgó protestánst, de egy. szersmind mint lelkes magyart ismeri a nagy közönség s ismeri mint olyat, a ki nemzete iránti szeretetétől hevülve, ennek nyelvét is óhajtaná minden idegen elemtől megtisztítani, s azt lehetőleg hajlékonynya, könnyűvé s gazdaggá tenni. Hanem azt is tudjuk róla, hogy ez a törekvése legkevésbé sikerült, s nyelvújításai nagyon gyenge visszhangra találtak, sőt többször s többek altal megrovattak. Ezen munkája már szerzőnek jelentékenyen és pedig előnyösen külömbözik nyelvezet dolgaban korábbi műveitől, úgy hogy irálya legtöbbször teljesen kifogástalan, könnyű, világos, s csak kivételesen jut eszünkbe az előbbi merész nyelvujitó. De hát kivételesen mégis eszünkbe jut és nem hallgatjuk el egy két nekünk nem tetsző szavát, kifejezését. 1\ o. nekünk szebben hangzik ez : ifjak, mind itjonezok, szeretnők mi is a cultus szót rövid magyar sóval kifejezni, de az „imaly* szót sehogy sem találjuk alkalmasnak, mint ezt sem, hogy »al-nép* (178) 1.) mely e helyett használtatik : a nép alsó osztalya, vagy pedig akkor az aristokráciát nevezzük el, „fel nép4

-nek. Nem barátkozhatunk meg ezzel a kifejezéssel sem : vissza egyesülés (281). De hát az ily szavak — mint mondám — csak nagy elvétve fordulnak elő, s ezek bizonyára ki lesznek már a második kiadasból küszöbölve, mely második kiadás szükségességének mielőbbi bekövetkezését, még inkább pedig a még hiányzó 5-dik füzet megjelenését szivünkből óhajtjuk. Farkas József. BELFÖLD. A zágrábi ág. h. ev. egyház kérvénye (Vége.) Az osztrák és erdélyi evang. egyház alkotmánya, valamint az egyes magyarországi superintendentiakban mérvadó egyházi rendezetek és coordinatiók a presby-