Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

téke megbőszülni vélik magukat rajtuk ugy, a hogy tudjak. Ijesztően sivár az az egyházi élet, melyben ily meddő, aldástalan sőt istentelen harc dul, — hol a minden porcikájában becses és szükségelt erők nem az örök életet ígérő munka vezetésére, hanem a kancsuka behozalalara szövetkeznek, — nemzetiségi szenvedély és fajgyűlölet rabszolgálatában összetöretve széthullanak. Hat már nekünk csakugyan nincs más teendőnk, mint önkezünkkel bontogatni botorul azon alapokat, melyek meggyöngitése vagy kivetése egyházunk összeomlásával egy ! ? Hát már nekünk csak ugyan nincs más ellenségünk, mint a sokféle változatú »pan és is* mus(

<

? Hát már csakugyan arra volnánk mi magyarhoni ev. protestánsok kárhoztatva, hogy nyugalmunk, békénk, a szerető egyetértés és vállvetett közreműködés, Krisztus ama jó szellemének hatalma alá vettetés helyett, nyelvi pártoskodas sőt hatalmaskodás által szakgassunk foszlányokra mindent, a mi szent volt eddig előttünk egyházilag és a mikor különben is minden ellenünk tör, még mi magunk is álljunk be a szentélyrablók közé, bontcsuk a korlátokat, irtsuk a hithűséget, törjük a lelkesedés szárnyait, pusztítsuk az ősi erőt, vájuk önkormeinkkel azt a sirt, mely elnyelend feltámadás nélkül mindnyájunkat! ? Valóban ha még soká tart, közel a veszély, hogy mint oldott kéve széthull egyházunk ha ... . ! No de nem ! Az nem lehet! Reméljük a jobbat és a mi a fő : munkáljuk a legjobbat ! Vissza fog térni ősi medrébe előbb-utóbb minden vészes hullám s kivetve szennyét, roncsait a partra, vigan, megujulva mintegy tisztán fog majd folydogálni biztos és csendes medrében összeölelkezve tovább! Kiismerendi hova tovább mind jobban embereit e nép s utálattal forduland el azoktól, sőt felbőszülve mint egy felháborodott tenger veti ki kebeléről e csuklyás rémeket s megujult szeretettel fog csüngeni méltó bizalmasain, azokon, kik egy hosszú élet következetes, mert szakadozottságot nem ismerő fonalán bemutatandják, hogy ők egy hivő nép bizalmára, a tisztségre, melyre őket hivatásuk s a hivő békés nép szeretete elhivta, csakugyan érdemesek is. S ezen szebb jövő elfog következni ! Hazai egyházunk ezen társrésze legalabb, e kettőnek bekövetkezésén munkás minden erejével. S ezen hitteljes munkája sikerében bizva, nem hallgat az álprofétakra, hanem megy hármas nyelvű népe sz. szövetségében küzdve is bátran, reményteljesen tovább. Nem szorul senki olyanok tanácsára : él és munkál békésen, szeretve tisztelt püspökével, egyházi sz. célok szolgálatában. Teszi pedig ezt azon törhet len reményben, hogy egy uj napot fog az Ur ezen minden oldalról, saját vérei által pedig legveszedelmesebben üldözött, szegényitett egyház életére feltámasztani, melynek hajnalán a sötét hazafiak is, a nehéz álomból ijedten felébredve belátandjak, miszerint a megtört népnek „Krisztus vére- «ért töredelemre és bűnbánatra serkentése közben, eljött immár az ideje, önmaguknak is, mellverdesve és megtört térddel porba hullva, publikanusi uton és indulattal esedezni irgalomért az igazság és kegyelem Istene előtt : uj napot támasztani, uj fohászt bocsátani, uj elhatározásra kelni — s régi hűséggel fogván a régi béke régi áldásos munkájához elhinni és vallani azon régi igazságot: s

a nagy világon e kivül nincsen számodra hely 1 * Hozza Isten mielőbb ezt az uj napot, ezt az uj fohászt, Felvidékynek is Mudronnak is 1 Deritse fel azt mielőbb a hazai osztatlanul egy, nyelvi különbségek mellett is egyben elválhatlan egy egyházunkra és hazánkra ! Zelenha Pál, lelkész, kerületi jegy2Ő. BELFOLD. A győri evang. egyházmegye lelkészértekezlete. Tartatott Téthen 1882 junius 15. Mészáros István bezi lelkész és egyházmegyei esperes elnöklete alatt. Jelen voltak : Szigethy Dániel ujmalomsoki, Horváth Samu téthi, Kovács Mihály mórichidai, Hetyey Mór csikvándi, Tamaska Lajos gy.-szemerei, Ihász László kisbaboti, Berta Dávid lébenyi, Bognár Endre lovászpatonai lelkészek. Távolmaradt tagtársak be nem jelentett mulasztása fájó tudomásul szolgált. A jegyzői teendőket alul irott végezte. Elnök az egybegyűlt tagokat szívélyes szavakkal üdvözölve, az értekezletet magnyitotta. P"ölolvasást tartott Bognár Endre »az egyházi fegyelem gyakorlásáról* Az értekezés intentióját a tagok helyeselve, értekező véleményét magukévá tették s megbízták a felolvasót, hogy értekezésének szellemében a legközelebb jul. 4-én tartandó egyházmegyei gyűlésen tegyen ez érdemben indítványt, az egyházmegye pedig a kerületi gyűlésre küldendő követeit utasítsa, hogy ez indítványt a kerületen újítsák meg. Második tárgya az értekezletnek, mely inkább localis tapasztalaton alapul, azon kérdés fölvetése : honnan eredhet az-az elszomorító körülmény, hogy ahol előbbi években 6 hónapon át 30-40 volt a megkereszteltek, illetőleg szülöttek száma, ott ma a lelkész még csa1

: 6 gyermeket keresztelt, illetőleg annyi született ? Mondám : e kérdés inkább localis tapasztalaton alapulván, ennek okát csak is a kérdés fölvetője oldhatta meg, a minthogy ugy is történt. Megborzadva hallottuk, hogy oka a gyermek-elhajtás törvényes házasságban élőknél is. Ez embertelen eljárásra pedig hihetőleg a pauperismusnak nagy mértékben való terjedése viszi az illetőket De miután a kérdést fölvető és a dolgokat szellőztető tagtárs véleményt is kért arra nézve : Mi uton módon lehetne e bűnös cselekedetnek útját állani ? Az értekezlet komo-