Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

lyan tárgyalva ez elszomorító dolgot, véleményével oda járul : Az ilyen eseteket tartsa folytonos evidentiaban s tegyen róluk esetről esetre jelentést az illető szolgabírói hivatalnak. Ha pedig az sem használna, az illető alispáni hiva­talnál nyújtsa be panaszát, különösen, ha egy harmadik személyre alapos gyanúja van, ki ezt talán ex professo üzi. Ujabb fölolvasás következett. Horváth Samu bará­tunk hétköznapi reggeli imáit olvasta fel. Miután a fölolva­sott imákon oly mély vallásos melegség vonul át és nyelvezete is az ima felséges hangjanak remekül megfe­lel ; utasítja, illletőleg fölkéri értekezletünk $ a hétköznapi imák4 dolgozóját, küldje be imáit a készülőben levő dunánt. agenda számára, főt. superintendens urnák pe­dig becses figyelmét felhivjuk rájuk, annyival inkább, mert a készülőben levő agenda az ő szerkesztése alatt jelenik meg, hogy onnan valami módon ki ne marad­janak. Pénz- és könyvtárnok beszámolt a begyült tagsági dijakról, ugy a megvásárolt könyvekről, melyekkel könyv­tárunk szaporodott. Befolyt 46 frt, hátralékban van 22 frt. Könyvekre kiadatott 38 frt 99 kr. A megvásárolt könyvek közt találjuk. A theologiai könyvtár kiadványait; filosofiai irók tárát, Bibáry világtörténetét sat. Végre a Gusztáv-A.-egylet 50 éves jubileumára egyetemes gyámintézeti küldötteink által viendő jubilá­ris összeghez ujabban adakozott : Mészáros István I frt, Berta Dávid I frt. Különben e célra május 31-én az uj malomsoki kántor alkalmával összeadott a sokoróaljai papság 10 frtot, mely összeget megbízatás folytán Bog­nár Endre Miskolcra, Zelenka Falnak az egyet, gyámint. jegyzőjének küldött be. Még azt is fölemlítem, hogy ugyan ez alkalommal gyűlésezett a tanitó értekezlet is, igy mindkét értekezletnek talalkozója volt a gyűlés végeztével. Jól esett lelkemnek e két értekezletet habár csak percekre is egy közös te­remben mint testvér munkásokat együtt láthatnom, an­nyival inkább jól esett, mert az ilyen közeledés nem a szétvonásnak, de az egy célra törekvő egyetértésnek s kölcsönös becsülésnek szokott a jele lenni, mit a tanítói értekezlet az által is kimutatott, hogy hosszabb halogatás után a kerület által alkotott alapszabályokat vonatko­zásban a tanítói értekezletekre minden módosítás nélkül elfogadta. Sok buzgóságot és isteni áldást annak alkal­mazására ! Bognár Endre. Bácskából *) Folyó évi junius 6-án Újvidéken a bács szerémi ág. hitv. evang. esperesség közgyűlése tartatott meg. Hetek óta az elméket azon aggódás rezgése hatotta át, hogy e gyűlés zajos, szónoklati viadalokkal fűszerezve lesz. A főtiszt, püspök f. évi jan. 27-én, 128. sz. a. kelt főpásztori levele a bányakerületi evang. lelkészi és taní­*) Sürgős teendők miatt e közléssel elkéstem. Kéretnek a többi tiszt, lapok a közlés felvételére. B. tói kar ellen panszlávistikus üzelmek miatt emelt vádak ügyében s Stelczer Frigyes, kiszácsi lelkésztársam és ba­rátom idevágó többszámu s különféle lapokban közzétett cikkei némelyeket azon praeoccupalt nézetre vezettek, hogy e gyűlésén esperességünk, illetve annak szlávajku lelkészei és tanítóinak honpolgári jellege vagy törik vagy szakad. A dolog nem volt oly veszélyes; nem is vont maga után katastróphát. Alkotmányos vagy autonom viszonyok mellett, ha a vezénylet tapintatos, ez ritkán is történhetik. A parlamentaris viharok villámhárítói egészséges körülmények közt a club tanácskozásai, a prot. közgyűlésekéi az azokat megelőző értekezletek szoktak lenni. Igy történt esperességünk ez évi közgyűlésére vo­natkozólag is. A folyó jun. 5-én esti 1 /2 ^ órakor tartott esp. conferentia a felcsigázott szenvedélyeket a panszlá­vistikus vádak tekintetében úgyszólván egészen lelohasz­totta. Eleinte ugyan keserű vita támadott volt. Egy ér­demes tiszttárs arra szólította fel Stelczer barátomat, hogy, miután esperességünk az ő cikkei által compromit­talva van, vagy nevezze meg esperességünk azon lelkészeit és tanítóit, kik panszlávok, vagy azon férfiassággal, melylyel cikkeit irta, jelentse ki, hogy állításaiban haza­fiassága nemes hevétől elragadtatva, túlzott. Egy másik, érdemekben gazdag tiszttárs pedig kijelenté, hogy az es­perességnek mint egyházi testületnek nem hivatása, hogy rendőri teendőket végezzen, hanem az államhatalom rendelkezik bőven utakkal és módokkal, azt, ki hazaelle­nes üzelmekre vetemedik, felelősségre vonni, perbe fo­gatni s esetleg megbüntettetni. Végre azok, kik panszlavistikus üzelmekkel vádol­tatnak, kijelentették, hogy a mint már kérték a magas ministeriumot, úgy kérelmöket most is ismétlik, hogy rendeltessék el ellenök a legszigorúbb vizsgálat s ha bűnősöknek találtatnak, ám Ítéltessenek el. A vitatkozás már már a végletekig jutott volt, mi­dőn nem érdekeltek higgadt közbeszólása folytán a kel­lemetlen ügy egészen más alakot öltött. Kitűnt ugyanis 1., Hogy Stelczer Frigyes barátomnak forróbb óhaja nincsen, mint az, hogy kiki, ki e haza földjén él, legfőbb és legszentebb kötelességének tartsa, a hazának felvirá­gozását minden erejével előmozdítani, ü nem gyűlöl sze­mélyeket, de szereti hazájat; ő nem akar rendőri teen­dőket végezni, de testvéri szeretettel, mely fellobbanás alkalmával is nemes marad, azt akarja, hogy a prot. lelkészek és tanítók a hazafiság terén is első sorban áll­janak. 2., Hogy azonban az esp- gyűlésnek nem Stel­czer barátom cikkeivel, hanem a fentidézett püspöki fő­pásztori levéllel van dolga és 3., hogy az államhatalom tőlünk nem rendőri teendők végzését, hanem mint al­kotmányos kormány úgy szólván lovagiasan és honatyai leereszkedéssel alkalmat akar nyújtani nekünk, miszerint szabadon és kényszer nélkül a haza szine előtt tanúbi­zonyságot tehessünk arról, hogy hű honpolgárok va­gyunk és lenni akarunk életünk és létünk végéig.

Next

/
Thumbnails
Contents