Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

rint két egymásról nem tudó és egymással harcban álló világ. A Darwin-féle elméletnek legnagyobb ellensége az ő materialistikus alakulásában s az ebből keletkező, a természetet mint puszta mechanizmust tekintő felfogásban rejlik, melyet, mint alapeszméjétől idegent, elvetni és nélkülözni kell tudnia. Tudnia kell, hogy az élettelen természetben is bő forrása fekszik az életnek : a hajlam mindennemű szellemi léthez; mert ahol a hajlam hiányzik, ott hiábavaló a körülményeknek akármily kedvező találkozása, külső befolyásoknak fejlődése, különböző anyagoknak sajátszerű vegyülése, ezek életet, szervezetet, egy typust vagy egy egyént soha sem fognak létrehozni. Mellőznie kell az eddigi egyoldalúságot s búcsút mondania a materialismusnak; nem kell tagadnia a természetnek öntudatlan szellemét, sőt azt fölhasználni a tudomány fölépítésében. S mindez lehető, ha az eddigi uton megmarad. ISKOLAÜGY. Néhány szó Dr. Széli úrnak. Alig hittem, hogy a f.-baranyai ref. e. megye közgyűléséről közölt tárgyilagos közleményem megtámadtassék, minthogy egyszerűen tényeket beszéltem el, melyeket Dr. Széli ur sem tagad, mégis jónak látja a közleményt — ha nem is egészen hazugságnak, de legalább fülíentésnek föltüntetni. Épen azért kénytelen vagyok hitelem és az igazság érdekében arra néhány megjegyzést tenni. Mindenekelőtt constatálom, hogy emiitett tudósításomban én csak a kgyűlés egy tagjának — előttem és sokak előtt is feltűnő állítását, hogy t. i. »a tanitói testületnek saját tagjai felett nincs fegyelmi hatósága* akartam jelezni, felhiván rá az érdeklettek figyelmét. Téved tehát Dr. Széli ur, midőn azt hiszi, hogy szép szavakban akartam elbeszélni azt a csúnya veszekedést, a mit a tanitó urak részint a kis és nagy értekezleten, részint a pécsi „Néptanoda* hasábjain elkövetének. Erre nézve kénytelen vagyok elmondani, hogy a tanitói testület közgyűlése által megdorgált két — s nem néhány — tanitó nem azért támadta meg az elnököt, mert egyáltalában az országos tanító-gyűlésre képviselőül — és épen ö választatott; — nem is azért, mert erre a tanitó testületnek joga nem volt, mert hiszen magok a támadók is szavaztak és sem rögtön a választás után nem ovatolták a gyűlés erre vonatkozó jogosultságát, sem később fél év múlva beadott vádiratukban egy hang sem fordul elö a t. gyűlés képviselő-küldési jogosultságára vonatkozólag ; hanem megtamadták azért, mert két segédtanító is szavazott s az alapszabályoknak két, egymással látszólagos ellenmondásban levő pontja ezek jogát kétessé teszi, s ők ebbe kapaszkodva támadták meg e választást, de nem a t. gyűlés választói jogosultságát ; ez van — s nehány állítólagos visszaélés — a támadók vádiratában ; de az, amit Dr. Széli ur folyó betűkkel elmond, lehet igaz, de nincs benne és igy nincs joga elmondani. Szabadjon aztán még hozzá tennem, miként az e. m. gyűlésen is a tárgyaláskor egy szó sem volt a t. testület választói jogosultságáról, hanem a vita a körűi forgott: váljon szavazhatott-e a két s. tanitó s jogosult-e a t. testület a tagokat megdorgálni ? E megdorgálásra nézve mondotta azt ama tanácsbiró, hogy a tanitói testületnek nincs fegyelmi hatósága sajat tagjai felett, mert — szerinte — a dorgálás már a fegyelmi eljáráshoz tartozik, de bizonyára merem állítani, hogy M. F. lelkész ur, épen mert egyenes lelkű ember, a fennforgó esetben most is ugyanazon véleményt vallja, mert a miért a megdorgál ás kimondatott a két tanítóra, t. i. a vadiratban hasznait illemsértő, durva hang, s az ebből bátran következtethetett rosz akarat, mindig igy sőt még súlyosabban is büntettetett. Ennél egyébiránt tovább terjedő fegyelmi hatósági jogot sem nem kívánt sem nem kiván magának a t. testület, mert ő is jól tudja, »hogy felettünk nem más, csak az e megyei k. gyűlés gyakorolhat fegyelmi hatóságot," no — és még az e. kerület. Nem is akarta senki a tamadókat jogaiktól megfosztani azzal, hogy megdorgaltattak, s M. F. is csak azt indítványozta, hogy a t. testületnek a dorgálást kimondó végzése indokainál fogva, — mint jogkörét túl nem lépő — érintetlenül hagyassék, és igy természetesen az illetők felebbezésükkel elutasittassanak. P2 kérdés tárgyalását azonban Dr. Széli ur cikkében, sajnalatos confusióval végzi be, midőn fentebbi kérdést tárgyalván, igy teszi a conclusiót: „Ugyanazért a gyűlés nem utasította el egyszerűen, mint a hogy (.Epigon szerint) a dolog természete szerint kellett volna* a jogaitól méltatlanul megfosztott tanítót, sőt ellenkezőleg, jogaiba visszahelyezés mert ez vonatkozhatik a következő esetre, de erre nem, tehát ugy ebből, mint magyarázatából az tűnik ki, hogy nincs tisztaban a tényállással, a mikor aztán jobb nem szólni a dologhoz, annál kevésbé jogosult mást figyelmeztetni az igaz mondásra. Most ehhez még egy kérdést legyen szabad tennem : hogyan van az, hogy a Dr. Széli ur által emiitett tiltó iratairól a tanfelügyelőségnek a t. gyűlés semmit sem tud, ellenben ő birtokában látszik lenni azoknak ? lís rövid eszemmel csak ugy magyarazhatom magamnak meg, hogy a testület elnöke azt meg nem kapta azért, mert Dr. Széli ur birtokaban van, — jogosan-e vagy jogtalanul ? az ő tudja, de annak helye az elnökségnél volna. Igy aztán nem csoda, ha a testület jogtalanul küldött volna is képviselőt, ámbár tudtommal több ref. testület is volt képviselve, mit az előkészitő bizottság arra az egy esetre megengedett.