Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-18 / 25. szám

Fölfoghatjuk tehát, átérezzük mindnyájan a család mély fájdalmát, mely Jeremiás prófétával fölzokog: nézzétek és lássátok! létezik e fájdalom, mint a mi fájdalmunk, mellyel illettettünk* r Jajgat a ciprus, mert ledőlt a cédrusfa s a ,,1díszes elpusztultZokog a család, mert kidőlt büszkesége. 2. De ledőlt a közügy cédrusfája is. Zakariás próféta továbbá igy zokog: Jajgassatok Básánnak tölgyfái, mert a meredek erdő alásülyedt. Jajgass te társadalom, mert fényed kialudt, vezérlő csillagod aláhanyatlott. A családfő, mint ember és honpolgár nemcsak családjára, hanem a közügy terére is van utalva. Élnie, munkálkodnia kell a közügynek és a közügyért. Munkálkodnia a társadalom és a haza javán és boldogságán. Ki életét és Istentől nyert tehetségeit nemes hévvel és önzetlen lélekkel a közügynek szenteli, kinek minden törekvése a társadalom boldogítása, a közügy emelése és a haza nagyságának eszközlésében összpontosul, ki nemes eszméktől áthatva, boldogságot célzó irányt tiis ki maga elé, azt lankadatlan erővel követi és létesiti, az a közügynek ama meredek erdeje, melyen az egyesek önérdekből eredő bomlasztó-törekvései megtörnek, az a társadalom ama fénye, mely a boldoguláshoz vezető utat bevilágítja, az ama vezérlő csillag, mely a társadalmat e boldogulás célját elérni segiti. A közügy ily meredek erdeje, ily világító fénye, ily vezérlő csillaga vala B. Radvánszky Antal. Ritka erényekkel tündöklő férfiú vala ő, minőt csak ritkán ad Isten kegye a közügynek, a hazának és az emberiségnek. Ne kívánják tőlem, hogy e tekintetben működését, érdemeit és kimagasló erényeit,— melyek Kárpátoktól Adriáig, a királyi palotától a koldus hajiokáig elismerve és kitüntetve valának — emeljem ki. Egy egyszerű gyászbeszéd kerete sokkal szűkebb, mintsem hogy az abba befoglalható lenne. E pont az, melyben B. Radvánszky Antal utólérhetlen és melynek leírásához úgy az idő, valamint tehetségem érzett korlátoltsága miatt hozzá fogni nem merek. De kettőt kell, hogy kiemeljek, — mi őt 1830-tól, midőn mint ifjú e megye, tehát a közügy szolgálatába lépett, egészen halála napjáig — egész működésében vezérlé és nagygyá tette. Az 1 első vala a legnemesebb eszmétől vezérelt s egy magasztos célra irányuló kötelességének minden körülmények közötti hü teljesítése-, a másik pedig mi csakis a nemes szivek sajátsága: a leghatár•> talanabb tiszta emberi szeretet. Kötelességének hű teljesítésében a haza nagyságéinak szent eszméje vezérelte. Nem a megye részleges, de a haza összérdekét tartotta mindig szeme előtt. A vezetésére bizott megyét naggyá akarta tenni, hogy általa a hazát tehesse nagyobbá és erősebbé. Szellemének hatalmas erejét rányomta megyéjére s igy a megye minden tényében az ő nagy szelleme nyilatkozott. Innét van, hogy a ki e megye több mint fél százados történetét megirandja, az B. Radvánszky Antal élettörténetét fogja megírni. A megyét az ő nagysága tette nagygyá, dicsősége dicsővé. Es e kötelességének hű teljesítésében minden időben s a legválságosabb körülmények között is rendületlen vala, mert kásájának szeretete táplálta, s lelkesítette. Tudjuk, hogy a szabadságharc szomorú lezajlása után a többi jelesekkel együtt az önkényes kormány által ő is e megye vezérletétől nemcsak eltávolíttatott, hanem zaklattatott is. De akkor sem csüggedett, sőt épen a veszélyekben tűnik ki az ő szellemi nagysága. Rája illik a római költő ama szava, „ropogva ömöljék bár össze a világ, romjain a férfi rendületlen megáll." l^s ő megállott. Megállott rendületlenül. Mint azon Radvánszky család méltó ivadéka, mely még az Árpádok korában e város kapui előtt ütötte fel lakhelyét s szemlélője vala e város keletkezése- és fejlődésének, midőn a bátrabbak is elcsüggedtek és kétségbe esve elnémultak, ö állott mint az erős szirt, melyet a villámok érinthetnek és érintettek, de meg nem ingathattak ö vala ama meredek cédruserdő, melynek messze kinyúló terebélyes ágai alatt a gyöngébbek és üldözöttek menhelyet találtak, ö vala ama világító torony, melynek honszerető lángja a kételytől sötét sziveket megvilágitá. Es midőn vezérszerepét ismét elfoglalhatá, e megyének — az ő szellemétől megedzett—tölgyfái, vezérlő férfiai között ismét ő vala a hatalmas cédrusfa, a meredek erdő, mely hatott, alkotott, gyarapított s megyéjét fényre derité. De — ha ez lehetséges lenne — kötelmeinek hű teljesitésénél tán még nagyobb vala, határtalan emberi szeretete. E téren minden tettében 48*