Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-18 / 25. szám

v.z Úr eme szavai jellemezték őt: ^ugy fényijék világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat Családja iránti szeretetét átvitte a megyére és közönségére. O valamennyinek szerető és segitő atyja vala. Embertársaival érzett; azokhoz leszállott vagy azokat fölemelte magához. Beleélte magát viszonyaikba, beszélt nyelvökön, érzett szivökkel, gondolkozott gondolatmenetök szerint s igy mindenkinek szivéhez birta a szeretet egyszerű kulcsát. Ki nála a nap bármely órájában kopogtatott, kérte segélyét, tanácsát, támogatását és pártfogását, az mindenkoron készen találta őt, kényelmének feláldozásával is fáradni, hogy segíthessen és örömöt okozhasson. E nemes szeretet sötétséget oszlatott, könynyeket törölt, erényt teremtett, bűnt ostromolt és áldott és jót tett és boldogított Sőt e magasztos szeretetében az Úr isteni tanításának oly magaslatára emelkedett, mint vajmi kevés halandó, hogy szerette ellenségeit, áldotta azokat a kik őt átkozták, jól tett azokkal, kik őt gyűlölték és rágalmazták. . . Oh! mert, mint ezt a kijelentés és a történelem bizonyítja, mint minden erkölcsi nagyság, úgy ő is az irigyek és rosszlelkű rágalmazók egész rajától, sokszor a legnerntelenebbül megtámadva vala. Megtámadva, becsmérelve, sértve, gyalázva és kigúnyolva a közös anya azon rossdelkü mostoha gyermekei részéről, — kiket ö az édes, — ah árva anyát nem gyűlölni és üldözni, — nem gyöngíteni s vesztére törni, — de szeretni tanította. Es ő mit tett? Jót tett azokkal, kik undok hálatlanságukban sarkukat emelték föl ellene. Így tudott nagy szive eleven szenet gyűjteni ellenei fejére. Es ime! ily nemesen érző és cselekvő sziv szűnt meg örökre dobogni. Básán tölgyfái! — Zólyom - Turóc - megyék közügy terén működő vezétférfiai, — e két megye nemesen érző s az érdemet méltányolni tudó és akaró közönsége, — boruljatok le e nagy szellem szeretetének hatalma előtt, — ontsuk mindannyian az igaz bánat könynyeit, — mert a meredek erdő alásülyedt, a társadalom fénye kialudt, vezércsillaga aláhanyatlott. » 3. I)e ledőlt a magyarhoni ev. egyház cédrus félj a is. A próféta még egy bánatos szava nyilai szivünkbe, midőn mondja: „Hall! a pásztorok jajgatása, mert ékök elpusztult. Hall! az oroszlányok ordítéisa, mert a Jordán büszkesége feldulatóU.u Ledőlt a cédrusfa, elhullott a magyarhoni ev. egyház éke. Az ember nemes tetteinek forrása csakis a tiszta erkölcs lehet, az erkölcs szülő anyja az igazi vallásosság. Vallástalan emberek rombolhatnak csak, áldás és boldogitás csak a mély vallásos érzelemből fakadhat. Istentől, mint minden jó adományok adójától száll alá azon erő is, mely az embert a nemes tettekre buzdítja s azokat az emberiség boldogitására keresztül vinni segiti. De ki ily erővel birni akar, annak Istenével kell szövetkeznie, gyermeki szeretet- és bizalommal hozzá ragaszkodnia. Az ősi Radvánszky családot századok óta — vértanusággal is megpecsételt — mély vallásos érzelem jellemzi. Ily mély vallásos érzelem, még pedig fokozott mértékben jellemezte és egész hosszú életén keresztül a mi megdicsőültünket is. Sőt bátran állíthatjuk azt, hogy e mély vallásos érzelem vala nemes cselekedeteinek rugója. Szerette embertársait, szerette hazáját, mert szerette Istenét, szerette vallását. Vallásos élete ragyogó példa és tanúsága annak, hogy a közügy terén igazán nagyokká csakis azok válhatnak, kik a mély vallásos érzelemtől vezéreltetnek. B. Radvánszky Antal egyházának hü gyermeke vala. Egyszerű közharcosból a legmagasabb vezérpolcra emelkedett föl. És ez vala életének legfőbb büszkesége. Szerette egyházát lelkesedéssel, védte a hit erejével, emelte dicső lelke egész melegével. Ő nemcsak érezte, de nyiltan hirdette is, hogy a közügy terén való emelkedését csakis szeretett egyházának köszönhette s épen ezért a lélek egész odaadásával rajta csüggött, hozzá ragaszkodott. Igaz kegyelettel emlékezett vissza mindég egyházunk ama nagy férfiára, megboldogult Szeberényi Jánosra, ki őt az egyházi szolgálatra felavatta és megáldotta. Több mint fél századig vala ő az ev. egyház hű bajnoka. 1842 május 26. óta 1874-ig a zólyomi esperesség felügyelője, melynek klassikus földjét e 3 2 évi vezetése alatt mégklassikusabbá tette 1879 sept. 11 ig a bányakerület vezére, onnét pedig elhunytáig az ev. egyetemes egyház feje és jó szelleme — Ezen egész működése, és pedig áldásos működése alatt János mély sze-