Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-15 / 3. szám
jó istennek, hogy ma, mikor pályám vége felé közeledem, elmondhatom: hogy hitemben nem csalatkoztam. Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. A sárospataki főiskola zárszámadása. A sárospataki főiskolai pénztár múlt évi zárszámadásának eredményét közli a sárospataki egyházi lap legközelebbi szama. Anélkül, hogy a zárszámadás közlött adatainak helyességét kétségbevonnók: egyátalában nem tartjuk korrektnek az emiitett adatokból levont ama következtetést, hogy miután a köz- és alumniális pénztár évi maradéka 8035 frt. 75 5 /t í kr. : ennélfogva, „habár e maradékban visszafizetett tőke is van, de a zárszámadás örvendetes eredménye mindenesetre az, hogy a főiskola pénztára a mult évről többlettel záratott be.® Ez ép olyan beszéd, mint ha valaki — teszem fel — tizezer frtnyi vagyonát, amely addig valamely takarékpénztarban kamatozott, a takarékpénztárból kivenné, egy év alatt elverné, aztan dicsekednék vele, hogy ő abban az esztendőben deficitet nem csinált. Mi részünkről közpénzek kezelésénél a teljes őszinteséget többre becsüljük a szemfényvesztésnél. A közvagyon állásánák őszinte bevallása, nagyon természetesen, alapföltételét képezi ama vagyon reális kezelésének. Nem tudjuk, hogy a sárospataki főiskolai pénztarról ama kimutatast ki tette közzé ; de akárkitől eredt is az, az illető nagy hibát követett el. Hibázott először azért, mert véleményünk szerint, ameddig az egyházkerületi számvevőszék a számadásokat meg nem vizsgalta : addig azok nem tartoznak a nyilvánosság elé, különösen nem olyan alakban, hogy minden bevételi és kiadasi tételnek még a krajcarjai, sőt fél krajcárjai is közöltetnek. De ez a kisebb hiba. A nagyobb az, hogy az illető hatarozottan félrevezeti a közvéleményt, amire pedig annyival kevésbé volt szükség, mert a tiszaninneni superintendentiaban úgyis mindenki tudja, hogy dacara annak, hogy a kiadasok tekintetében a takarékossag elvét a legszigorúbban érvényesitik : a főiskola mérlegében mégis mar évek óta meg van zavarva az egyensúly. A hiba főképen ott követtetett el, hogy az illető, aki pedig — ugy latszik — az .%-od rész krajcarig ismeri az iskola vagyoni állását, nem emeli ki a visszafizetett töke mennyiségét. Ha azt tette volna : akkor nem nyomatta volna ki nagy kövér betűkkel, hogy ,a főiskola pénztára a mult évben többlettel záratott be.* Hogy ez mennyire nem all, ezt mutatja a többi közt az 1881. évre szóló költségelőirányzat, mely szerint 188i-re praelimináltatott 65.661 frt. 80 kr. bevétel ; 69.288 frt. 40 kr. kiadás, és igy 3626 frt. 60 kr. deficit. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a valószínűség, de meg a dolog természete szerint is a kiadási előirányzat minden tétele a tényleges kiadási tételeknek megfelel, s hogy a bevétel tételei is legfeljebb annyiban módosulhattak, amennyiben a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt egyes tételnél kevesebb volt a tényleges bevétel az előirányzatnál: akkor tudni fogjuk, hogy mit tartsunk arról a számadasról, amely ily körülmények közt is plusszal végződik. Jelen felszólásunknak a célja csak az volt, hogy figyelmeztessük általában a közpénzek kezelőit, hogy Potemkin kora immár rég letűnt, s hogy a mai kor IV Henrik geniális pénzügyminiszterének Sullynek az elvét vallja, mely szerint az, aki közpénzeket kezel, évenkint tartozik a nyilvánosságnak őszintén meggyónni. Ezt a gyóntatót a legvastagabb nyakú kálvinista is tartozik elfogadni, ha egyszer az egyház vagyonának kezelésével van megbízva. Ambuláns. TÁRCA Nyílt levél! N. t. Fejes István úrhoz. Nagy lelki gyönyörűséggel olvastam a három Zsoltar-atiratot e t. lapok ez évi I. számában. Azonban nekem nemcsak gyönyörködni kell, hanem megrostálni is kötelességem az újonnan irandó énekeket. Ily szempontból szólván mar, engedjen meg kedves atyamfia 1 ha egyet legalabb ezúttal elemezzek, azon elvek szerént, a minőket mi itt a Dunamellékén énekügyi üléseinken — mint magyar méret szeréntieket s így a kitűzött cél elérhetésére egyedül helyeseket — elfogadtunk. Nagy külömbözoség volt köztünk muzsikusok közt eleitől fogva. Szotyori Nagy Károly és Olah Karoly az alla-bréve (mint egyedüli choral mérték)-féle beosztásból egy hajszálnyit sem akartak engedni; Ivánka Sámuel folyton folyvást az ős eredeti méretet (Ursprüngliche Form) hangoztatta ; Bartalus István és én, a magyar méret — vagyis a vers-soroknak szótagok szerénti beosztását javaltuk, s miután az az általanos elv mondatott ki (elébb nálunk, azután a központi bizottságban), hogy : a készítendő uj énekes könyv legyen teljes izében magyar, az utóbbi a — mi beosztásunk — emelkedett érvényre. Az említett 'igen tisztelt Urak, elébb vagy később erre az alapra léptek ! Itt már legyen szabad felvennem kedves Atyámfia 84-ik zsoltarát s elemeznem e módon. E zsoltár vers-sorai 8. és 9. szótaguak, tehát beosztandók igy : a 8. soros kivétel nélkül : 4 — 4,— kilenc sorosban mar lehet külömbözoség, osztatik vagy így: 4—4—L vagy így: 5—4- v a gy igy: 4—3 — 2
