Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

A 4—4—1. beosztás — nézetem szerint — a leghelyesebb és legmagyarabb, azért pedig, mert minden szótag negyed kótával levén kifejezve, csak az utolsó szótag kifejezésére iratik fél Icóta, s utána — mint hogy a magyar méret felütést nem tűr — fél szűnjél. Az 5 — 4 beosztás már kissé cifrább, mert egy ütenybe csak négy — % kótának szabadván jöni, az ötös Vtenybe három — V4

és két ,

/8

kótat kell irni. Ez azonban nem baj ! A 4—3—2 beosztást én nem szeretem, mert a hármas ütenybe két — i

/i

és egy — kótat keltvén irni, a kettős ütenybe — az előző '/, kóta után — jön két — V, kóta, igy : I I ! I .! ' ! ! I I I 0— 0—0—0 —h~0 0-& 1-- ^ ^ í í ezt pedig a magyar verselés vagy épen nem, vagy csak nagyon nehezen tűri, lévén a cezúra hosszú szótag mellett, s kezdődvén ismét hosszú szótagon. A kilences — és általában akarhanyas vers soroknál, e háromféle beosztás közül akármelyiket veszi fel az iró kezdetben, azt meg kell tartania az egész darabon végig, mert külömben a vers zökkenős lesz. Nem azért hogy dicsekedjem, de a dolog természetére tartozólag meg kell említenem, hogy mikor én ezt a beosztást a mi bizottságunk 1877-iki ülésén elmondottam, Szász Károly fogadta el legelébb, de azt mondotta : »jól van kedves Kálmán, hanem ez nagy és nehéz munka lesz, de azért véghez vigyük.' Még nehezebb lenne — mondám én — ha mi zenészek irnók a formát a szent poéták elé, írjanak csak a poéták a szótagok szama szerént, a mi kevés hiba — talan — fog esni a cezuraba, azt mi azonnal meg fogjuk jegyezni 1 A mi már kedves Atyámfia beosztását illeti, sorról-sorra megyek, távolról sem ezért, hogy akadékoskodjam, vagy becsméreljek, — (melyektől egyaránt eltiltana úgy sajat önérzetem, mint a Kedvességed iránt szivemben élő őszinte tisztelet s szeretet), — hanem azért, hogy némi példát adjak mind azoknak, kik az énekiras sz. munkajavai óhajtanak foglalkozni. Ugyanis : 1. vers: U seregtk \ nek istene, — a 4—4 nem jó, nyolc hangzó közül hat e, — ez meg nem aestheticus. A te szentséges | hajlékodnak, — a legkitűnőbb beosztás az 5—4-re. — Ezt kellett volna végig megtartani ! 1 ehozzád é \ ló' istenem, — a 4—4 nem jó. 2. vers : Mint fecskefész \ két hova már, — a 4—4 nem jó, a cesura hosszún végződik és kezdődik is. ti csak ott vagyok bol | dog felette, az 5 - 4 nem jó. Mert boldog, a \ ki ott lehet, — nem jó a commatizálas, talan jobb volna igy : Mert boldog az, (comma és cesura) ki ott lehet! Imádva té | ged teveled! a 4—4 nem jó 3. vers : Boldog kit u | tadon vezetsz, a 4—4 nem jó. A puszta szá | raz völgyeken, — a 4—4 nem jó. Forrást talál s é | lő vizet lel, — 5—4-re nem jó, hanem így : Forrást talál | s élő vizet | lel, a 4—4—i-re kitűnő példa. Végre öröm I mel jut oda, a 4 — 4 nem jó. 4. vers: Hallgasd meg a | zért ó Uram, a 4—4 nem jó. A miért es \ dek untalan, a 4 - 4 nem jó. En ]>aizsom Icé | résem értsd meg, az 5—4-re nem jó, hanem igy : Én paizsom | kérésem | értsd meg, jó a 4—3 — 2-re, csakhogy a hármas ütenybe a két hosszú szótagra '/* • s a rövidre '/, kóta jön ! Ki ugy óhajt \ ja házadat, a 4 4 nem jó. Hogy hapjait ál \ dozza érted, az 5 — 4 nem jó. hanem így : Hogy napjait | áldozza | érted, jó a 4—3 —2-re. Es a világ | nak gyönyörét, nem jó a 4—4-5. vers : Dicsőséget s ke | gyeimet osztván, nem jó az 5--4-re, de igy: Dicsőséget | s kegyelmet | osztván, nagyon jó a 4—3 — 2-re. Kik járnak a ke \ gyesség utján, az elébbihez hasonló Ki bi szüntelen, nem jó a 4—4-re. * Mindaddig pedig nem foghatunk egy értelemre és egyöntetűségre vergődhetni, míg csak el nem jutunk oda, a mit Ivanka Sámuel velem együtt alairt, s mely e t. lapok mult évi valamelyik szamában meg is jelent, hogy t. i. az öt e. kerület muzsikusai jöjjenek össze közös értekezletre, s ott határozzanak a dallamok minősége, mennyisége, elosztása, és beosztására nézve ; addig hijaba dolgozunk, hijaba fáradunk, mert — mint imé a példa mutatja — a legragyogóbb ének is elhomályosodik a beosztási hibák miatt. Erre nézve, hogy t. i. mind ez egy közös értekezésen állapíttassék meg — szóbeli megegyezését adta Szotyori Nagy Károly, — nálam Írásban nyilatkoztak : Ivánka Sámuel, Csonka Ferenc, Szentpétery Sámuel és Oláh Károly urak, — nincs tehát egyébb hátra, mint hogy a közp. bizottság mélyen tisztelt elnöke kegyeskedjék a konventen oda működni, hogy ez értekezlet megtartassék, s jegyzőkönyve oly széles körben elterjesztessék, miszerint mindenki -— ki az énekirás sz. munkájával akar foglalkozni — megkaphassa, s igy munkánk, — mely valóban faradságos és terhes — az egyöntetű közreműködés altal megkönnyittessék. Még egyet! Igen helyesen mondja kedves Atyámfia, hogy némely kifejezéseket, »jobb magyarázatok alapján meg kell igazítani Erre vonatkozólag legyen szabad a 23. Zsoltárból idéznem. — Mikor én e Zsoltárt e t. lapok 1880. évi 46. számaban Szász Karoly gyönyörű átírásában közöltem, egy kedves lelkésztársam, — ki csendes falusi maganyaban bibliai tanulmányokkal foglalkozik — azon-