Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-15 / 3. szám
többi vendégeket ki akarja zavarni, egyszer csak maga van ajtó előtt — kint az utcán. Hiába, a protestáns józanság, nálunk Magyarországon legalább, az exclusivismust tartósan meg nem tűri. Lapom mind e harcok között nem tévesztette szem elől az egyházkerületek közös cselekvésre való szövetkezésének kérdését; ezt mindenféle változatokban újra meg újra hangoztatta s ezzel kapcsolatban le nem tett a reményről, hogy a domestikának is előbb-utóbb létre kell jönnie. A szélsőig feszitett ellenkezés és egyházi ügyeinknek ebből folyó szemlátomásti romlása, utoljára egy egyesítő intézmény szükséges voltát oly érezhetővé tette, hogy a helyi függetlenségek legátalkodottabb pártolói is az egyházkerületeket összetartó valamilyes testület megalakulását nemcsak kívánatosnak, hanem sürgősnek is találták. Csakugyan, még 1875 folyamában történt, hogy a már korábban határozatképes convent mellett nyilatkozott három egyházkerülethez a dunántúli ref. egyházkerület is csatlakozván, közeledni láttuk az időt, mikor elvalahára az öt superintendentia egyöntetű szabályzása és betetőzése által az egyetemes magyar ref. egyház megalakul Csak a tiszántúli egyházkerületet feszélyezte a több mint egy század óta állhatatosan hangoztatott tiltakozása a határozatképes convent ellen, mint a mely az egyházalkotmányt törvényhozó zsinaton kiviil tetemesen megváltoztatná. Végre 1877 ben fölhangzott Debrecenből a közvetítő jelszó, hogy tartsunk alkotmányozó nemzeti zsinatot s ennek előkészítésére legyen ad hoc határozatképes convent Lapom kifakadó örömmel fogadta a hírt, s kijelentette, hogy nekünk utoljára mindegy, akár conventnek, akár zsinatnak nevezik azt a gyűlést, mely annak a mi oldott kéveszerü állapotunknak véget Ígérkezik vetni, csak hogy legyen meg elvalahára az az egyetemes szervezet, mely mint keresztyén alapon nyugvó mű, bizonyára első föladatának fogja tekinteni, hogy az erők központositása folytán a gyöngébb egyházakat segitse s azokat rendeltetésük teljesítésére képesítse, az elszórt tagokat egybegyűjtse, s a szellemi erőket kellő alkalmazás által képesítse. Azonban, eleintén még korainak látszott az öröm. Minthogy az öt egyházkerület közül négy már végzésileg kimondotta volt. hogy határozatképes conventet akar : sokan egyszerűbbnek, és illőbbnek is látták, hogy az ötödik simuljon, és legyen konvent, mint azt, hogy megfordítva a a négy superintendentia hajoljon meg, és legyen, mint az ötödik akarja, zsinat. Különösen Török Pál, szokott hatalmas logikájával mind végig vitatta, hogy >a nagy dobot verni, harsonát fúni, zsinati nagy apparatussal mozogni a cél felé, melyet rövid úton, zaj nélkül, egyszerűen, tüstént el lehet érni, legalább is szükségtelen." Minthogy azonban propter bonum pacis és a megalkotandó határozatképes konvent tekintetéből a debreceni inditványt általában még sem ellenezte, utoljára a dunamelléki egyházkerület is csakúgy, mint a többi négy, meoválasztotta a zsinatot előkészítő konventre o képviselőit. Ezzel a kérdés el volt döntve. Az ad hoc konventek felváltva Budapesten és Debrecenben megtartattak, az előmunkálatok megtételére kiküldött bizottságok s azokban első sorban Tóth Sámuel, Molnár Aladár s Beöthy Zsigmond derekasan dolgoztak s lehetővé tették, hogy a zsinat múlt évi november hóban üléseit megtartotta és oly munkát végzett, melytől isten segedelmével egyházi életünk teljes megújhodása s felvirágzása várható. A Prot. Lapnak mindazokban a dolgokban directe semmi tényleges része nem volt; de megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a zsinat munkálkodása elejétől végig azon irenikus szellemben folyt le, melynek lapunk kezdettől fogva hirdetője és terjesztője volt. E szellemnek köszönhető, hogy a zsinat oly kérdésekbe nem bocsátkozott, melyek tapasztalat szerint csak háborúságot szülnek; és bármily paradoxonnak láttassék, mégis igaz, hogy a lefolyt zsinat jelentősége nem kevésbé abban keresendő, amit tudatosan mellőzött, mint abban, a mit tényleg megalkotott. Jövendőben is csak e mérséklet folytatása biztosithatja a hozott törvényeknek azon egyetemes jóakaratot, mely azoknak sikeres életbeléptetéséhez szükséges. E lapokon nem fog múlni, hogy a jóakarat élesztessék. Még csak egy szót! Nehéz idők és körülmények közt, de szebb jövő hitével szivemben léptem a pályára. Hála a 5*