Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-11 / 24. szám

hogy a zsinati jegyzőkönyvből kerületünknek hány példányra van szüksége ? A felelet az lett, hogy nem annyira ezen j. könyvre, mint a zsinat altal készített s szentesítés végett felterjesztett munkalatra van szükségünk, s H. Vat/ Miklós zsinati elnök úr annak mielőbbi kinyomatása iránt megkerestetni határoztatott. A kápláni elhelyezés jegyzékéből kitűnt, hogy két segédlelkész hely nélkül van; de egyszersmind olyasmi is kitűnt ez alkalommal, ha nem is hivatalos okmányokból, de az egyes lelkészek és esperesek által a püspöki hivatalhoz sub roza küldött tövisekből, hogy némely segédlelkész szeret megfeledkezni hivatala komolyságárol, a lelkészi hivatal „tiszteletes4

ciméről, azért is az esperesek felhívattak, hogy szigorúan őrködjenek, a rendetlenkedőket e. megyei törvényszék elé állítsák s a túlhajtott humanismust félretéve, ne feledjék, hogy ha valahol, úgy éppen a lelkészi hivatal körül áll az, hogy jobb a kevés jó mint a sok rossz. Továbbá hogy a kerület ne kénytelenitessék más kerületekből nagyobb számmal, s néha nem is legkitűnőbb segédlelkészeket átvenni, felhatalmaztatott püspök úr a végzett theologusok exmittálására. A közgyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya a kecskeméti jogakadémia ügye volt, mely már 1879 óta függő kérdés a kerület és közgyűlés között. Most hosszabb vita után kimondatott, hogy azon esetre, ha az akadémiai fenntartó három testület közül a harmadik, t. i. Kecskemét városa is beleegyezik az akadémia beszüntetésébe, az e. kerület beleegyezik, és ezen eshetőségre való tekintetből püspök űr felkéretett és feljogos'tatott, hogy a megszüntetés módozatairól, a tanárok jövő helyzetéről a mas két testülettel tanácskozzék és intézkedjék. (Vége következik.) t. Páll Endre 50 éves lelkészi örömünnepe. M. hó 11-én ünnepié egyháza és számos tisztelői és barátai körében Páll Endre érdemült főesperes és f. kemencei ev. lelkész lelkészségének 50 éves jubileumát. Az alkalom ritka és szokatlan voltához képest az ünnepély is méltó, fényes és lélekemelő volt. De mielőtt az ünnepély leírásához fognék, legyen szabad néhány rövid vonasban előrebocsátanom képét, jellemrajzát annak, ki ez ünnepélyek tárgya, hőse volt. Páll Endre lelkésznek 1832-ben május 22-én szenteltetvén fel, ezen minőségben előbb Sókuton, majd Komlós-Keresztesen s 1841-től F.-Kemencén teljes 50 esztendeig minden megszakítás nélkül működött. O, kinek házassági élete magtalan levén, családjának s gyermekeinek Abauj-, Sáros- és Zemplén megyében meszszire szétszórt egyházát és ennek híveit tekintette, kikben vallasos kegyességet, nemes erkölcsi életet s hazafiúi érzelmeket ápolni, fejleszteni egy pillanatig meg nem szűnt. Híveinek igaz java vezérlé minden tetteit. Azon, korunkban már mindinkább ritkuló patriarkális alakok egyike ő, ki egyházának hivei körében nem csak lelkész, tanitó tanácsadó, hanem valóságos atya, kihez híveinek nagyjai és kicsinyei, sőt még a más felekezetű tagok is egy részről a legmélyebb tisztelettel de másrészről a legbensőbb ragaszkodással és bizodalommal viseltetnek, kinek tanítását, intését, tanácsát követik mint a számtalan esetekben megbizonyult bölcseség érett szavát. Azon páratlan buzgóság, melyet egyházának iskoláinak célszerű berendezése, anyagi és szellemi felvirágoztatása, serdülő híveinek észszerű oktatása és nevelése körül kifejtett, a sáros-zempléni esperesség által méltatván, 1841-ben a dekánusi vagyis az iskola látogatói tiszttel ruházta fel, mely hivatalban évek során át a dekánátusahoz tartozó iskoláknak legjobb felügyelője, gondozója és jótevője volt. 1852-ben az esperesség espereségi jegyzőnek megválaszt á, ez altal idejekorán beavatá az esperesség belügyeibe, hogy adandó alkalommal az esperesség élére őt, mint a legméltóbbat állithassa. És ez az alkalom 1860-ban be is következett. Midőn prot. egyházunk autonomiája veszélyben forgott, midőn ezen esperességnek is több lelkésze ingadozni kezdett az egyház és haza iránti hűségben a kilátásba helyezett fényes Ígéretek hallatára, midőn ezen esperesség élére szilárd jellemű, törhetlen akaratú, egyhazát és hazaját rendithetlenül szerető, bölcs férfiú kellett, hogy a felvert kedélyeket az egyház és haza javára lecsillapítsa : akkor az aggódó lelkek sokasága őt választá meg egyhangúlag e diszes polcra, tudván, hogy ha valaki, ő lesz képes ismét a rendet helyreállítani, az eltévedteket útba igazitani, a bűnösöket megtéríteni. PLs a közbizalom és közszeretet várakozásában nem is csalódott. P"őesperesi tisztét, bar küzdelmek és lemondások árán, de közmegelégedésre töltötte be. De miután ő soha kiváló polcra, kitüntetésre, jutalomra nem vágyódott, a teljesített kötelesség helyeslő tudatában bírván a legszebb, legméltóbb jutalmat, hat évi főesperesi munkássága után ismét, esperessége nagy fajdalmara a főesperesi tisztről lemondván, egyházának rendes magányába húzódott vissza, hogy annak szentelhesse minden idejét. Ila még ezek után felemlítem, hogy Abaúj-megye bizottságának közel 26 éven át tevékeny és munkás tagja volt, közjóra célzó számtalan bizottságokban hathatós tényezőként szerepelt, akkor rövid vonásokban előttünk áll annak a képe, kit az isteni kegyelem ama kiválasztottak soraba lépni engedett, kik ötven éves közhasznú munkásságuknak örömünnepét számos tisztelőik sorában a teljesített kötelesség édes öntudatával megülhessék. Az örömünnep maga kellően előkészítve, a következő módon folyt le május 21-én. Már kora reggel gyülongött az ünneplő sokaság. A jubilánsnak három vármegyében szétszórtan lakó hivei nagy csapatokban jöttek közel és távolból, résztvenni a ritka ünnepélyen, megjelenésükkel kifejezni tisztelt és szeretett agg lelkipásztoruk iránti ragaszkodásukat, hódolatukat. Jöttek messze földre terjedő körben lakó ismerő-