Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-06-11 / 24. szám
sei, pályatársai, mind meg annyi tisztelői és barátai; jöttek a nemes egyházak esperesség és kerület küldöttei, képviselői, elhozva az öröm és a tisztelet aldáskivánatait. Az ünnepély a templomban kezdődött. A templom e célra a legszebben volt feldíszítve. Az oltár magaslatát koszorúk és zöld füzérek ékesítették. Az oltárképet egy készített rózsákból álló gyönyörű virágfüzér vette körül. Az oltárt magát uj öltözékkel és dísszel Demeczky Paulin úrnő, felső-kemencei lakos és az egyház áldozatkész híve látta el. A szószékre sötét vörösszinű bársony takarót arany rojtokkal Demeczky Paulin leánya Szilágyi Natalia úrnő ajándékozott. A templom falai zöld fakkal és galyakkal voltak feldíszítve. 11 órakor vonultak a templomba a küldöttségek, élükön az ezüst fürtű és szakálu jubilánssal, ki miután az oltár előtti támlás székben helyet foglalt s mellette félkörben arra készített székekre jobbról Urbán Adolf sáros-zempléni főesperes, Skultéty Ede kassai és Osztermann Pal ranki lelkész, balról Zelenka Pal miskolci lelkész és kerületi küldött, Chotvács Endre budaméri és Hajdú János zsegnyei lelkészek ültek le, megzendült az alkalomszerű ének a templomon belül és kívül. Mert megjegyzendő, hogy az ünneplő sokaság oly nagy volt, hogy a közönségnek csak egy harmadát fogadhatta be a templom, a közönség túl nagy többsége künt maradt, melynek számára az ének befejezése után egy rögtönzött székről Benyó János ófalusi lelkész mondott beszédet a mai nap jelentőségéről s ebből folyólag az isten, az egyház és különö sen a jubiláris iránti kötelességekről. A templomban bent, az ének után Úrban Adolf főesperes lépett a szószékre, fejtegetve egy szívhez szóló beszédben a mai nap jeles, ségét mely első sorban is a tiszteletnek napja, a mennyiben arra indít, hogy megbecsüljük az érdemes öreget, kettős tiszteletben részesítsük a hivatala hű teljesítésében megőszült lelkészt, második sorban az áldás napja, a mennyiben késztet az örömre és a hálára. E beszédet követé a tanitók karéneke, melynek befejezte után a kerület küldötte Zelenka Pál miskolci lelkész lépett a szószékre és Jeremiás 15, 19 verse alapján egy alak és tartalom tekintetében gyönyörű beszédben rajzolta a jubilánsnak szellemi és erkölcsi képét, ki az előtt egy félszázaddal kapott egy földi főpap kezéből a menyei főpap nevében egy útlevelet isten országába s aki mint az úrnak hirdetője s a népnek tanítója vezette hiveit a kegyesség útján istenhez. Végül a jubiláris maga, kisérve Úrban főesperes és Zelenka Pal ker. küldött által, lépett az oltár elé és I. Sam. 7, 12, alapján fejtegeté mély meghatottsággal azt, hogy egész idáig megsegítette az úr ; megsegítette az isten és az egyház szolgálataban akadályok és nehézségek, gondok és küzdelmek közepette, meg fogja segíteni ez utáü is az ő neve dicsőítésében és az egyház javának eszközlésében, hogy egykor mint az úrnak egy szerény, de hű szolgája elmondhassa ő is : , Ama nemes harcot megharcoltam. Uram bocsásd el immár a te szolgádat békességek* E beszédet az agg lelkész oly nemes hévvel, oly ifjú lelkesültséggel s mégis oly mély bensőséggel és meghatottsággal mondá el, hogy mindnyájan mélyen éreztük öröm és hála könyek között, hogy az úr vele volt és vele van és vele lesz és megsegíti őt élete még hátra lévő éveiben is. Miután még a jubiláris a gyülekezetet az áróni aldással megáldotta s a tanítói kar a szózat dallamára készített alkalmi éneket elénekelte, az isteni tisztelet 1 és 1 /2 órakor véget ért. A templomból a jubiláris a küldöttségektől kisérve az iskolába ment, hol Lojkó Pal tanitó vezetése mellett a tanitó ifjúság a jubilárt a hymnus éneklésével fogadta, majd egy tanuló alkalmi verssel iidvözlé őt s neki egy koszorút nyújtott at. A parochián, a hogy most a küldöttségek a jubilánst követték, első helyen a tiszai egyházkerület nevében Zelenka Pál üdvözlé az ünnep hősét, mely alkalommal a hivatalos teendői miatt meg nem jelenhetett főpásztor és superintendens úrnak üdvkivánatait is tolmácsolá és egyszersmind a nyíregyházi és miskolci egyházak üdvözlő iratait is átnyujtá Utána következett a sáros-zempléni esperesség küldöttsége, melynek nevében a jubilárt Chotváes Endre budaméri lelkész üdvözlé, ki igen sikerült, találó beszéd mellett átnyújtott nagyon becsült és fonón szeretett Nestoruknak, szeretetük és tiszteletük jeléül egy értékes ezüst serleget, mely meg van töltve a legédesebb itallal, a ragaszkodás, bizalom, hűség szellemi italaval s a mely egyedül képes a lélek szomját eloltani. Most a jubiláló saját egyházának küldöttsége állott elé, élükön a tanítóval, ki szép szavakban tolmácsola egyhazának érzelmeit, átny újtván a szeretett lelkipásztornak, a nép jóságos atyjának egy gyönyörű karszéket, melyre vánkost e sorok Írójának neje hímzett. Majd a helv. hitv. egyház nevében Gadnay Károly böödi ref. lelkész állván elő, lelkesült szavakban üdvözlé az ünneplőt, hangsúlyozván azt, hogy a két prot. testvér egyház között a varva várt és hőn óhajtott unió régen létre jött volna, ha a két egyház lelkészeit e haza földén mindenütt oly nemes békeszeretet, egyet értésre irányzott szellem hatná át, mint az általa mélyen tisztelt jubilárt. A jubiláló kázméri fiók egyházának küldöttsége után, mely' a jubilárnak egy szép poharat nyújtott át, jött a kassai küldöttség, melynek érzelmeit Dr. Lucz Ignác kassai főreáltanodai tanár tolmácsolta, hangsúlyozván azt a nemes, tiszta, önzetlen barátságot, melynek kinyomata a jubilár egész élete, átnyújtván neki Klimkovits Béla kassai állami főreáltanodai tanár által festett és kitűnően sikerült arcképét arany keretben. Végül Placsko István mint annak az egyháznak küldöttje és lelkésze üdvözli a jubilárt, a hol ez annak előtte 50 évvel kezdette meg lelkészi pályafutását s a hol az egyház jegyzőkönyvében ő róla ezek állanak : ,az ifjú lelkészhez az egyház határtalan szeretettel és tisztelettel ragaszkodott, úgy annyira, hogy midőn az egyháztól elbúcsúzott s abból eltávozott az egész gyülekezet sirt, zokogott, nagyja, apraja kikísérte a község I határáig, sőt egy része ott sem tudván tőle elszakadni,
