Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-06-04 / 23. szám
nem győződhettünk meg; de ha esetleg a vádak alaposak, azon esetben tanácsolnám panaszlott reform, lelkésztársunknak, hogy álljon be jezsuita páternek, mert a protestáns lelkészeknél tudtommal még eddig nem volt szokásban afféle lélekhalászattal foglalkozni. Végül esperességi felügyelő úr indítványozza, hogy utasítsa az egyházkerület a kerületi iskolai nagybizottmányt tervjavaslat kidolgozására, mely szerint egy kerületi evang. felekezeti leánynevelő intézet volna felállítható. Szép gondolat, protestáns létérdekeinket legközvetlenebbül érintő eszme ; de honnét lesz rá a nervus rerum ? íme, ezek voltak főbb tárgyai esperességünk ez évi közgyűlésének, mely reggeli 8 órától i-ig és d. u. 4-től 8-ig tartott. Közben természetesen ebédeltünk számos felköszöntésekkel. Kolbenheyer Albert, csernyei ev. lelkész. Templomszentelés Szegeden. Ritka szép ünnepély ment végbe Szegeden május 21-kén. Az ágost. hitv. evang. egyháznak régen táplált kedves vágyódása nyert megvalósulást ; mert újonnan épült templomát felszentelheté és rendeltetésének átadhatá. Az 1879. évi március 12-én betört árvíznek összes egyházi épületeink áldozatul esvén, azon időtől fogva egész a felszentelési ünnepélyig a főreáliskola egyik tantermében gyülekeztünk össze áhitatosságra s végeztük egyházi teendőinket. Ezen három évre terjedő idő alatt egyházunk reconstructiójára szentelt fáradozásainkat Isten sikerrel koronázta. A kárvallott egyház hívei mint magán emberek is kárvallottak lévén, aránylag csak keveset adhattak a tervezett templom és paplak felépítésére, de mégis adtak annyit, a mennyi tehetségüktől kitelt; hanem annál többet nyertünk hazai és külföldi hitsorsosaink és nemes szívű emberbarátaink áldozatra kész rokonszenvéből. Az egyházkerület magáévá tette ügyünket, és Schullek Frigyes budapesti kitűnő építész-tanárral tervet készíttetett, mely mindnyájunknak megtetszvén, annak alapján épült fel a kedves, román stylű templom és paplak. De térjünk át az ünnepélyre. Dr. Szeberényi Gusztáv superintendens úr pénteken, 19-én este érkezett meg s reá várt az állomáson Pálfy Ferenc, Szeged loyalis polgármestere által felajánlott díszfogat, melyen az egyházi elöljárók bekísérték őt. Másnap délben Fabinyi Teofil bányakerületi felügyelő úr, nemkülönben Láng Adolf pestmegyei főesperes úr, — a ki az egyháznak a Gusztáv-Adolf-egyletnél képviselője volt — jöttek körünkbe. Aznap este pedig Áchim Ádám békési esperes és Draskóczy Lajos hódmezővásárhelyi lelkész urak. Mindannyian őszinte örömüknek adtak kifejezést, midőn megpillantották az Úr szent Sionát, és a csínos paplakot. Másnap kora reggel a toronyban kitűzött nemzeti lobogó jelezte a templomszentelés magasztos ünnepélyét, mely l j2 10 órakor vala megkezdendő. Már 9 órakor jóformán megtelt a kis templom híveinkkel, a meghívott hatóságokkal és más felekezetekhez tartozó atyánkfiaival. Fél 10 órakor megindult az ünnepélyes menet. Elől fehérbe öltözött, virágos lánykák mentek, kik közül az első egy fehér vánkoson vitte a templom kulcsát, utánok a helybeli lelkész, majd az esperesség és az egyházkerület képviselete következett. A lelkészek mindegyike egy-egy urvacsorai szent edényt vitt magával. Az oltár előtt a szegedi egyház felügyelője rövid beszéd kíséretében átadta a főpásztor úr kezébe a templom kulcsát, kérve őt, hogy templomunkat és mindnyájunkat továbbra is a mindenható úr Isten kegyelmébe ajánljon. A főpásztor átvette a kulcsot, kifejezvén azon kívánságát, hogy valahányszor megnyílik e templom ajtaja: mindig az Istennek és az ő igazságának nyíljék meg. Majd a superintendens a segédkező két főesperessel az oltár elé lépett s megzendült orgonakiséret mellett a hívek ajkán a 197-dik ének: ^Ha Krisztus maga oltalma anyaszentegyházának.< ( Ezután a superintendens úr tartotta emelkedett szellemű felszentelési beszédét, kiemelvén, hogy eddig segített bennünket az úr a szeretet által, mely soha el nem fogy. Az isten igéje és az imádság: ezen épült fel, fejlődött és fog megmaradni ; mert senki más alapot nem vethet, mely a Jézus Krisztus. Es a kik ezen épülnek, azok hevülni fognak az igazság, erény és szabadság iránt. Nemcsak kenyérrel, hanem igével is kell élni. A mai kor azonban nem igen hajói meg a költőkirály eme mondása előtt : menjünk az Isten házába ! Inti a gyülekezetet, hogy egy a szükséges dolog, s hogy valamint Mária a jobb részt valasztotta, ugy a hívek is e jobb részt választanák, s akkor a vallásnak, mint erkölcs-fejlesztő intézménynek hatása meglátszanék rajtok, s hogy magokba szállva bebizonyítanák az Isten igéjében való jártasságukat, hogy mint élő kövek felépítenék a lelki házat. Majd bátorított bennünket, mondván: »Ne félj kicsiny sereg; mert tetszett az urnák neked adni az országot.® Kéri az Istent, hogy a munkát, melyet bennünk elkezdett, folytassa tovább az ő dicsőségére és a gyülekezet lelki épülésére. Ily értelemben szenteli fel az urnák templomát. A szószék, — mely régibb a templomnál, — legyen a hívek szívének megnyugtatója ; az úr szent vacsorájával való élés által buzduljanak fel a hívek a türelemre; a házasok szívére nézve az oltár legyen a hűség és a szeretet jelképe ; a megkeresztelt kisdedek legyenek megáldva és Isten kegyelmétől kisérve. A szószéken pedig nem emberi tudomány hirdettessék, hanem az, a ki forrása a kegyességnek és az igaz tudománynak. Végre megáldja a templomot összes berendezéseivel együtt.
