Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

hivatalomtól, tanulmányaimtól, habár egy pár hóra is, kitettem magamat sok kellemetlenségnek. Most már végképen eltemettem magamat, mondják igen sokan, s mind e mellett is megint meg akarnak választani: amiről nagy nehezen lehet őket levernem. Mily szeszélyes, és mily zsarnok a tömeg !* Maga szakított tehát véget politikai pályájának, melyről azt tapasztalta, hogy nem neki való, mert céljait eszével helyeselni, eszközeit pedig puritán irányú erkölcseivel egyeztetni nem tudja. Mikor a képviselői állást elfogadta volt, akkor is csak a hazafiúi kötelesség teljesítése állott szeme előtt, kötelességének pedig csakúgy és akkor hitt eleget tehetni, ha közjogi és történelmi tanulmányokon alapuló politikai elveitől hajszálnyit is el nem tér. Ily nézettel csakhamar be kellett látnia, hogy a ki mint ő, meggyőződése rovására sem az emberekkel transigálni, sem a viszonyokhoz simulni nem tud, ki a népfölség nevében beszél, s azokat az elveket vallja, melyeknek országgyűlési beszédében oly erős kifejezést adott, nincs teendője oly gyűlésben, mely a 67-iki kiegyezés előjátékát képezte. O tehát visszavonult, nem annyira a küzdelem elől, melytől nem félt, mint általában a politikától, melyre sem hivatása sem kedve nem volt. Nem szólott, de szívében a kiegyezés politikájával kibékülni mar csak azért sem tudott soha, mert nem bízott a kiegyezés őszinteségében. Innen azon merev magatartás, melyet később a kiegyezés alapján álló állam minden oly rendelkezésévél szemben tanúsított, mely egyházát érinté. (Folyt, következik.) Ballatji Mór. ISKOLAÜGY. Iskolaügy a f. baranyai ref. egyházmegye közgyűlésén. A f. baranyai ref. egyházmegye f. é. april 25. s következő napjain tartott közgyűlésén néhány, a tanügyet is közelebbről érintő mozzanat merülvén fel, legyen szabad azok számára becses lapjaban egy kis helyet kérnem. A tanügyi bizottság jelentése az iskolák anyagi és szellemi állapotáról, egészben véve sem hanyatlást, sem haladást nem jelez. AH ez különösen az iskolák felszereléséről. Evek óta jelzi a jelentés, hogy teljesen felszerelt iskola egy sincs ; részben felszerelt körülbelül fele; a többi nagyon hiányosan vagy éppen nincs felszerelve, még sem tétetett eddig semmi ez állapot megszüntetésére. Igaz, hogy kevés volt most is az érdeklődés a tanügyi bizottság jelentése iránt, a mennyiben az kerülvén napirendre, a közgyűlés azonnal a folyosókra oszlott s csak néhány tag maradt benn. Igy aztán nem csoda, ha egy világi tanacsbiró volt az, aki indítványt tett e tárgyban, mely aztán egy tanitótag módositásaval eredményezte azt, miszerint a közgyűlés kimondotta, hogy tekintettel az egyházak anyagi állapotára, jövőre minden egyház köteleztetik évi költségvetésébe 4 o. é. frtot tanszerekre fölvenni, utasíttatván a körlelkész urak ennek pontos végrehajtására az isk. vizsgálat alkalmával szigorúan őrködni. És ez igy helyesen van, mert sem fölöttébb nem terheltetnek még a szegényebb egyházak is, sem örök időkre nem marad el a felszerelés, hanem lassan-lassan megközelítjük a törvény követelte állapotot. A következő ügyet csak egy, a targyalás folyamán felmerült — és pedig világi t. biró altal hangoztatott állítás következtében említem fel. A tanitói testület két tagja ugyanis megtámadta a testület elnökét az alapszabályoknak — állítólag — hibás értelmezése miatt a tanitói gyűléshez intézett beadványában és pedig oly sértő modorban és illetlen kifejezésekkel, hogy a t. gyűlés ugy az alaptalannak itélt támadásért, valamint modorukért őket j. könyvileg megdorgálta. E megdorgálás áltáluk az e. megyei gyűlésre felebbeztetvén, a tárgyalás folyamán egy tekintélyes jogász t. bíró ama véleményének adott kifejezést, hogy a tanitói testületnek saját tagjai felett nincs fegyelmi hatósága, a mit aztán a gyűlés nagy része is jónak látott elfogadni. Hiába érvelt s mutatta ki a legragyogóbban Morvái F. lelkész, hogy akkor képtelenség a testületi gyűléseken a rend és illem fenntartása, ha ez a jog megvonatik a gyűléstől : a felebbezés nem utasíttatott el egyszerűen, mint a hogy a dolog természete szerint kellett volna. Történt aztán egy furcsa eset is. Az t. i., hogy a nt. e. megyei közgyűlés képesítettnek jelentett ki határozatilag egy tanítót, ki az 1869. e. megyei közgyűlés j.könyve 8. pontja alatt alkalmaztatott rendes tanítónak és igy az 1868. 38. trvcikk kihirdetése után, kire nézve ugy a törvény, valamint az erre alapított ministeri és superintendentialis utasítások kimondják, hogy köteles oklevelet szerezni. A minthogy az 1877. évi e. megyei gyűlés egy tanítót, ki pedig a törvény kihirdetése előtt már tanitó volt, csakhogy segédtanító, kötelezett oklevél megszerzésére, — mig a jelen alkalommal, azon az alapon, hogy az illető már a törv. kihirdetése előtt alkalmazva volt — bár csak mint segéd — felmentette az oklevél megszerzésének kötelessége alól. Mi nem hisszük, hogy a törvénynek ez a helyes magyarázata és főkép nem hisszük, hogy az e. megye következetes lett volna magahoz.