Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

Végül egy tanítónak segédtanítóvá történt leebbezését említem fel és pedig azért, mert véleményem szerint a törvényszék nem correct járt el. Ugyanis az ujabb s nálunk gyakorlatban levő, egy másik bepanaszolt tanitó ügyében ez alkalommal gyakorolt fegyelmi eljárásnál, első fórum a tanügyi bizottság oly tanitók fegyelmi ügyében, kiknek fizetése a 400 frtot meg nem ütvén, a tanügyi bizottság által rendeltetnek állomásukra : mégis az elitélt tanitó ügye, bár a tanügyi bizottság elé tartozott volna első fokulag, ennek elkerülésével egyenesen a törvényszék altal tárgyaltatott. Mindenesetre olyan formahiba, mely az itélet megsemmisítését s rendes útra utasítását vonhatja maga után. A t. testületnek saját tagjai felett való fegyelmi hatóságát — legalabb a megdorgálásig, ha saját gyűlésén rendetlenkedik és illetlenkedik, tisztázás végett az érdeklettek figyelmébe ajánlom. Eyifjon. Főfelügyelői látogatás a soproni iskolában. A soproni ev. lyceum oly megtiszteltetésben részesült, mely néhány napig örömteljes izgatottságban tartá mind azokat, kiket ez iskolához, a legrégibb protest. tanintézetek egyikéhez, szoros kötelék fűz. F. hó 3-án esti l

/a

ö órakor váratlanul jelent meg városunkban báró Radvánszky Antal, a hazai evang. egyháznak főfelügyelője, oly célból, hogy tanintézetünket meglátogatván, annak beléletéről közvetlen tudomást szerezzen magának. Alig, hogy lerázta magáról a hoszszú fárasztó út porát, esti 6 órakor megjelent a tanítóképző intézetben, hol a hamarjában Öszszecsőditett ifjúsággal, néhány tanár jelenlétében, vizsg.it tartott a zenében. Ó Nagym. úgy a zene elméletében, mint ennek gyakorlati érvényesítésében oly meglepő jártasságot tanúsított, hogy az ifjúsághoz intézett kérdései közbámulatot ébresztettek. Az improvisált vizsga eredményével teljesen meg volt elégedve. Másnap reggeli 7 órakor az intézeti és gyülekezeti felügyelő kíséretében megjelent a lyceumi díszteremben. Itt Müllner Mátyás igazgató üdvözölte őt, a hazai egyháznak „világi püspökét4

, szívből fakadt meleg szavakkal. Viszonzó beszédében O Nagym. különösen az öszszesereglett, 450 főnyi ifjúsághoz intézett meleg, magvas, buzdító szavakat. Osszehasonlitá magát az itjakkal. „Nekem — igy szól — van multam, de nincs jövőm ; önöknek van jövőjök, de nincs multjok 1* Szívélyes szava kozlelkesültséget, buzdítása mély hatást tett az öszszes jelenvoltakra. A kölcsönös üdvözlés után a főfelügyelő úr az igazgató s az intézeti pártfogóság képviselői kíséretében meglátogatta az egyes osztályokat, — mit délután s másnap délelőtt folytatott. Minden egyes tanárt, minden egyes osztályt megtisztelt látogatásával, — nagy érdekeltséget s szakavatottságot tanúsítva kérdéseível s megjegyzéseivel. Megszemlélte a muzeumokat, könytárakat is, — szóval figyelmét nem kerülte el semmi. Ismételten adott kifejezést elégedettségének, különösen helyeselvén a tanmódszert. Legtöbb időt szentelt a theologiai intézetnek s a tanitóképezdének, mely intézetek az egyház legközvetlenebb érdekének állnak szolgalatában. Május 4-én estve a helybeli egyházközség a kebelében megjelent magas vendég tiszteletére bankettet rendezett, melyben a gyülekezet tagjainak színe-java vett részt. Az első pohárköszöntés ő Nagym. ajkairól hangzott; egy tanulságos visszapillantással a hazai protestantizmus múltjára, poharat ürített a király O Felségeért és a felséges uralkodó házért. A helybeli egyházi felügyelő, a lyceumi igazgató s a lelkészek hosszas érdekes beszéd kíséretében poharat emeltek a nap hőseért, mások az intézetért stb. A tanitóképezdei növendékek, egyesülve a lyceumi dalárdával, összhangzatos énekkel fűszerezték a kedélyes társalgást, melynek a komoly éjféli óra vetett véget. Május 5-én a reggeli órákat még egyes osztályokban töltötte O Nagym., ki délelőtti V* 11 órakor hagyta el városunkat. Forró köszönetünk s meleg áldáskivánatunk kíséretében távozott körünkből az, kinek rövid itt léte meggyőzött arról, hogy egyetemes egyházunk élén oly férfi áll, kinek kitűnő személyes tulajdonai teljesen igazolják, hogy a közbizalom ő benne emberére talált. Adja Isten, hogy annak, kinek „múltja van, legyen jövője is® 1 Sopron, 1882. máj. 10. Poszvék Sándor, theol. tanár. TÁRCA. Beszélnek a tények Ezen becses lap 18. számában Csepeli Pál igen hasznos és tanulságos cikket közöl az aequivalens adókról, melyek miatt én már kétszer is felszólaltam, azon reményben, hogy az egyházmegyei gyűlés magáévá teszi ez ügyet és lehetőleg orvoslást, vagy a védekezésre legalább utasítást ad a szorongatott lelkészeknek és egyházaknak, de biz ott sokkal sürgősebb ügynek tekintetett a határőrvidéki missionarius ur dolga, — a ki meg se jelent — s egy korhely missióbeli tanítónak ügye, a ki meg az uradalmi igazgató által elűzetett, mint azon ügy, hogy bennünket reformált lelkészeket és egyházainkat a szertelen és igazságtalan adóztatással tönkre tesznek. Ugy látszik ott is nagyobb az öröm egy eltévelyedett juh megtalálásán, hogy nem száz meglévőn. Egy igen befolyásos lelkésztárs csak annyit mondott privátim nevetve, hogy „de sok bajod van neked meg a jegyzőkkel!4 Csepeli Pál ur azt írja, hogy az én adó alapomat 18700 frtra nyilván azért tehették, hogy ráírtam a bevallási ívre a templomot és paplakot is, s ezt vették fel illeték-egyenérték alapul, magam ís ebben a véleményben voltam eleinte, — bár oda jegyeztem, hogy a temp-