Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-14 / 20. szám

A jelszók ekkép ki lévén adva, megindult a több mint évtizeden át elfojtva tartott beszédár, mely 18 napon át egyébbel nem foglalkozott, mint annak bebizonyításával, hogy a tényleges hatalom kormánya 12 éven át hazánkban a mellett, hogy törvénytelen, még oly ügyefogyott is volt, hogy maga készítette vesztét. E théma, amily kifogyhatatlannak mutatkozott, annyira unalmassá vált a szakadatlan ismétlés által. A ház türelme már-már fogyatékán volt, midőn május 31-én Révész felállott, és megható beszédével a lelkeket fölrázva, a közfigyelmet ismét lekötötte. A kinek tiszta politikai meggyőződései vannak, joga is van azokat kimondani. Révész e joggal élve, Deák ellenében, a rendes feliratot jogilag lehetetlennek mondja már csak annál fogva is, mert a gyűlés, amelyben tanácskoznak, törvényes országgyűlésnek nem nevezhető. Nem nevezheti, — úgymond — törvényesnek e gyűlést eredetére nézve, mert oly tényleges hatalom által hivatott össze, amelynek erre való törvényes jogosultságát az alkotmányos elvek értelmében kétségbe kell vonnia, s oly módon és oly helyre hivatott össze, hogy azt törvényesnek tekinteni bármi szempontból sem lehet. Mindamellett, ha nem is ugy mint törvényes országgyűlésnek, de úgy, mint népképviselők testületének, mégis lehet, sőt kell valamit szólani. Hogy mit ? erre nézve Deákkal mint indítványozóval teljesen egyetért. Azonban nem hallgathatja el aggodalmát a felett, hogy az indítványozó mindenütt, hol az ország alapjogait, annak az uralkodóházhoz és az ausztriai tartományokhoz való viszonyait fejtegeti, folyvást a sanctio pragmaticára, mint oly alapszerződésre hivatkozik, mely országunk alkotmányos jogainak a többi törvényeknél magasabb értékű biztositéka, holott a sanctio pragmaticáról a magyar közjogi viszonyok mezején szó sem lehet, minthogy azon a néven teljességgel nem lehet egyebet érteni, mint azon családi szerződést, azon örökösödési szabályzatot, melyet VI. Károly, római német császár 1713. april 19-én adott tudtára titokban a maga ministereinek és udvari tanácsosainak. Azonban ez csak magára a császári családra és azon tartományokra nézve volt kötelező, a melyek öntörvényhozási joggal nem birván, eléjük az örökösödést megállapító családi t szabályok bevégzett tény, sanctio alakjában terjesztethettek. Másként volt, sőt kellett lenni Magyarországra nézve. Itt az 1722

/3

országgyűlésen oly törvény alkottatott, melyben nemzet és fejedelem kölcsönös kötések által korlátozott s egymásnak lekötelezett felekképen szerepelnek. E törvény szerint ^miként a trónra lépésnek, úgy a trónróli lemondásnak is mulhatlanul az országgyűlés előleges tudtával és beleegyezésével kell történni.* Jelen esetben tehát, ha hiba volt, hogy a lemondások az ország hire-tudta nélkül történtek, minden bizonynyal hiba van az azokon alapuló trónörökösödési igényekben is. De meg, ugyan e törvény szerint „bizonyos határozott föltételeket kell a trónöröklőnek vagy uralkodónak megtartani, amely föltételek teljesitése nélkül ő sem trónörökösnek, sem uralkodónak nem nevezhető. Ilyen feltétel a trónörökösre nézve péld. az, hogy hat hónap alatt magát megkoronáztatni 1 tartozik, és hogy koronáztatásáig is mindenben 1 az ország alkotmánya és törvényei szerint tartozik kormányozni, amint ezt az 1791. III. tc. részletesen meghatározza.* Ezekből, mondá Révész, önként és megdönthetlenül következik, hogy O Felsége Ferenc József lehetett trónörökös, vagy lehet uralkodó, a Magyarországon kivüli tartományokra, de hazánkra mindaddig nem lehet, inig az idevonatkozó föltételeknek tettleg eleget nem tesz. De mindezekből még az is szükségképen következik, hogy O Felségéhez sem mint koronás királyhoz, sem mint törvényes trónörököshöz fel nem Írhatunk: nem írhatunk hozzá másként, mint meghódítottak a meghódítóhoz, mint subjugáltak a subjugálóhoz. Ezt pedig mi, kik népfölségi jogoknak és történeti alkotmánynak vagyunk képviselői őrei és védelmezői, semmiképen nem tehetjük, mert ez nem egyéb lenne, mint az alkotmányos és jogi álláspontnak tettleges elhagyása, vagy legalább ignorálása, amit én ugyan részemről, mint hazámnak egyik képviselője, soha sem teszek s készebb vagyok inkább hazamenni, mintsem hogy a népfönségi jogoknak s a történeti alkotmánynak álláspontját csak egy percre is elhagyjam." Igy szólott és e szerint cselekedett Révész. Beszéde, amelyben erős meggyőződés, a szenvedély hangját tette magáévá, a határozati indít! ványnak oly szakító indokolását és magyarázatát