Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-07 / 19. szám
sák, a ládák kettős kulcscsal láttassanak el, melyek egyike a lelkész, másika a gondnok kezénél legyen. Szabó János békésbánáti esperes, a páncsovai idegen elemek közé ékelt, s nem rég alakult ref. egyház részéről 10 darab 10 frtos kamat nélküli kölcsön kötvényt küldött egyházmegyénknek elárusitás végett; melyek közül 8 darabot a tehetősebb egyházak; egy darabot Gacsályi Lajos világi tanácsbiró ; egy darabot pedig a jubilált segédgondnok úr vett magához. Ki is a kötvény értékét lefizetvén, a kötvényt újbóli elárusitás végett esperes ur kezeihez viszszabocsatotta. Végül a gyűlés befejezéseül indítványoztatott, hogy a reformációnak, a melynek középpontja magyarország j északkeleti vidékén éppen Szatmár volt, negyedfélszázados évfordulója a közel jövőben megtartassák. E nagy horderejű ünnep, miként, hol és mikor leendő megtartásának tervezetével esperes ur elnöklete alatt egy számos tagból álló tekintélyes küldöttség bizatott meg. Közli Ka lós Péter, egyházmegyei jegyző. A tiszáninneni ref. e kerület közgyűlése. A tiszáninneni ref. egyházkerületnek már régen volt olyan szépen latogatott, s a résztvevőknek oly érdekeltségét tanúsító közgyűlése, mint a jelenlegi, mely ápril hó 25. 26. 27. napjain tartatott meg Miskolcon. Nem tudom, mi idézte elő ezen, mindenesetre csak dicsérendő buzgóságot; azonban nem is kivánom kutatni, hanem öivendek rajta, hogy a vallas iránti közöny, mely az utóbbi időben oly fenyegető tüneteket idézett elő — nem célzok épen a tiszáninneni kerületre — , hogy e közöny csökkenőben van, s helyet ád ama tudatnak, mely a protestáns egyház jól felfogott érdekeinek szem előtt tartásával, mint valami fensőbb ösztön, vezeti a tanácskozók beszédjét, az intézők buzgalmát, s a hívek lelkesedését. Adja isten, hogy szavaim igazak legyenek, mert ma helyzetünk sokkal nehezebb, mint máskor volt; ma tulajdon fegyverünkkel, a szabadság nevében támadjak meg az egyházat, s ugyancsak résen kell lennünk, hogy vagy következetlenség vádjával ne illessenek bennünket, vagy jogainkat el ne játszszuk s áldozatul ne essünk a túlzásig vitt következetességnek. Báró Yay főgondnok ő excellentiaja, a buzgó ima után, melyet Kun Bertalan püspök úr mondott, a tanácskozást egy tartalmas, egyházunk jelenlegi allapotát s kilátásait élethűen ecsetelő beszéddel nyitotta meg. Ebben először is a zsinatra hívja föl a gyűlés figyelmét, s annak alkotásain kivül, melyek az egyház békéjét, a hívek nyugalmát földúló súrlódások - és télreértéseket vannak hivatva megszüntetni — ez alkotásokon kivül örvendetesnek mondja magát a tényt, midőn a közösség, az együvétartozás érzete szab határt az egyes e. kerületek autonom cselekvőségének, oly törvények alkotásával, melyek az egész magyar ref. egyház egy célra törekvő erőinek fokozását tartják szem előtt. Örömét fejezi ki, hogy e törvények, a korona által rövid napok multán szentesittetvén, jogerőre fognak emelkedni. Megemlítve a lelkészválasztási törvényt, melynek értékét s célravezető voltát csak a gyakorlat lesz majd képes igazolni, áttér a domestikára, a zsinati alkotások fénypontjára. Egyházi életünk legégetőbb baja mindig az anyagi szegénység volt s az önsegély, létezésünk eddigi nemes alapja, sohasem fejlődhetett ki a kedvezőtlen viszonyok folytán a megkívántató mérvben. A debreceni zsinatnak jutott a szép föladat, ezen segíteni, s hala a lelkesedésnek, a protestáns áldozatkészségnek, bizton hihető, hogy oly anyagi tőke fog egyházunk részére összegyűlni, mely hivatva lesz annak virágzóbb jövőt biztosítani a sanyarúságokkal teljes múltnál. A kerületek püspökei és főgondnokai, örvendetes egyetértésben a testvér evang. egyház fejeivel, megbízatásukhoz képest élénk figyelemmel kisértek mindent, mi egyházunk érdekeit érinti, s saját belátásuk szerint intézkedtek is, a netán fölmerülő bajokat elhárítani. Különösen két, még most is függőben lévő kérdés igényelte föllépésüket, az illetéktelen keresztelések és a prot. birtokoktól követelt kath. papi illetékek. A középiskolai törvényjavaslatra áttérve, ismerteti az egyetemes ev. egyház főfelügyelőjével az országgyűléshez közösen benyújtott (s e lapok hasábjain már közölt) memorandumot, ujolag hangsúlyozva, mennyire szükséges és törvényes követelésünk, főfeliigyeleti s a tanrendszer, tankönyvek és tanterv megallapitasa fölött való rendelkezhetési jogunk. Ez különben mindaddig, míg az alapok és alapítványok kérdése eldöntve nincs, meg nem oldható sikeresen : annál jobban kell igyekeznünk, hogy ez utóbbi is érdekeink kellő szemmel tartásával történjék meg. A közgyűlés ugy e beszédet, mint az utána következő püspöki jelentést feszült figyelemmel hallgatta végig, s ez utóbbiból örömmel győződött meg, mily jó kezekbe van letéve az egyházkerület és az egyházmegyék igazgatasa: mert kivételével azon pár helynek, hol a lelkészek és tanítók által használt földek után járó adófizetés kérdése surládásokra adott alkalmat, a jó rend és áldásos béke sehol sem lett megzavarva, s az egyes egyházak anyagi és szellemi emelkedése örvendetes lépésekkel halad előre ; épitkezések, a belhivatalnokok fizetésének javítása, pontos behajtása, egyházi épületek tűz ellen való biztosítása stb. tekintetében az egyházak egymást felülmúlni igyekesznek. A kerületben összesen 38 ezer forintot fordítottak ez évben építkezésekre, az adakozások és alapítványok pedig 21 ezer forintot tesznek ki: ennek majdnem felét, 10,000 forintot, Ferenczy Lajos miskolci lakos, egyhazunk buzgó tagja hagyományozta azon kikötéssel, hogy a meddig ő él, annak 7®/o'o s kamatait élvezi. E 10,000 forint nagyot lendít a miskolci főleánynöveldén, melynek javára tétetett, s képes lesz e kitűnő vezetés alatt álló tanintézetünknek egyetlen baján, a szegénységen, legalább részben segíteni. A közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki köszönetét e nemes tettért. A je-
