Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

őt nemcsak a szatmári, — hanem küldöttei megjelenése által a testvér nagybányai egyházmegye is részesité, kiváló elismerését nyilvánitá elnöktársa iránt, ki őt 20 év óta lankadatlan buzgalommal segité munkásságában. Végre megemlékezvén a szatmári és németii egyházak szivélyességéről is, az egész gyűlésre, s a nevezett egyházakra Isten áldását kérte. Ezen nagy hatást keltett beszéd után Bencsik István nagybányai esperes nyujtá át egyházmegyéje alkalmi jegyzőkönyvi kivonatát, és örömét fejezé ki a felett, hogy egyházmegyéje jó kivánatait az ünnepély színhelyén élőszóval tolmácsolhatja, azon férfiú iránt, ki a szatmári ref. egyházmegye kormányát 25-éven át oly erélylyel vezetve, s annak az 50-es években a pátens árjaival küzdő hajóját oly erős és biztos kezekkel irányozta. Végül az ünnepelt férfiúnak, ki nemcsak a szatmári egyházmegyéé, — hanem az egész protestáns egyházé : hosszú — boldog életet kivánt. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar s a gyülekezet halaadó éneke zárta be. Mely után Kiss Áron esperes ur olvasá fel nagy szorgalommal Összeállított esperesi jelentését, melyből jól esett hallanunk, hogy egyházmegyénkben a vallás-erkölcsi élet a lefolyt évben altalaban véve megnyugtató volt. Az istenitiszteletek vasár- és ünnepnapokon mindenütt, köznapokon pedig néhány egyházban délelőtt és délután, is rendesen gyakoroltatnak. Ünneprontásért az egész egyházmegyében csupán egy egyén ; Istenkáromlásért pedig egy sem büntettetett. Polgári büntetés alá 21 egyén esett, mind kisebbszerű kihágásokért. Összes lélekszám: 44,006. Lelkész van, rendes: 64,- segéd 8,- összesen: 72. Tanitó van: 85, kik közül okleveles : 26, igazolmánnyal ellátott: 37. Képesitett: 10: nem képesitett 12. Örömmel hallottuk azt is, hogy az egyházak a lefolyt évben is siettek az ur oltárára áldozataikat meghozni, melyek között áldozataik nagyságával a szatmári és németii virágzó egyházak, mint ezelőtt is, — ugy a lefolyt évben is fényesen kitűntek. Az esperesi jelentés után megkezdődtek a tanácskozások. A gyűlés legelső ténye az volt, hogy a testvér nagybányai ref. egyházmegye küldöttségének örömünnepünkön megjelenése, és az egyházmegyének a jubileum iránt atiratban kifejezett meleg érdeklődése jegyzőkönyvileg megörökittetett. Majd esperes ur felmutatá az ürességben levő világi tanácsbirói hivatalra beérkezett szavazatokat, melyek egy küldöttség által felbontatván, kitűnt, hogy tanácsbirónk nagy többséggel Gácsáhji Lajos fejérgyarmati kir. járásbiró s buzgó hitrokon választatott meg; ki is az eskületételre felhivatvan : azt készséggel letette, s székét lelkes nyilatkozat után, jó kivánatok között elfoglalta. Ezek után a gyűlés szétoszlott; s azok kik a közebédre feliratkozva valának, siettek az uj társaskör helyiségébe, hol az ünnepely tovább folytattatott. A közebéden mintegy 180-an vettünk részt. Az első pohárköszöntés helyett Illyés István egyházmegyei főjegyző és tanácsbiró állott fel, és jól átgondolt beszéd kíséretében a jubilált férfiúnak az egyházmegye nevében átnyujta azon kék selyembe kötött diszes albumot, melyet a szatmári és németi testvéregyház az egyházmegye nevében készíttetett, melynek fedelén a következő aranyos nyomat volt olvasható: „Nagykéri Vállyi János urnák 25 éves egyházmegyei gondnoksága alkalmaból emlékül a szatmári ref. egyházmegye gyülekezetei 1882. april 18-kán. Első lapján csinos üdvözlő irat volt bevezetve, alairva az esperes, a tanácsbirói testület 14 tagja és 153 képviselő, lelkész, tanár és néptanító által. A meleg szavakra az ünnepelt férfiú meleg hangon válaszolt. Ezután megeredtek a lelkes pohárköszöntések, Kiss Áron, Farkas Antal és több hívatott szónokok részéről. Az ebéd folyama alatt Jékey Mór volt szatmármegyei alispán s a géberjéni ref. egyház főgondnokának igen praktikus gondolata jött. Jelesül : a pusztán két kézi munkájából elő géberjéni kisded egyház temploma felépítési költségeinek fedezése végett egy ívet bocsátott el, melyre ő mint róm. kath. hitű, de valódi keresztyén érzelmű, s minden felekezetiességen felül emelkedett egyén, ki azon egyháznak maikét év tized óta buzgó és áldozatkész főgondnoka, az aláirást 50 forinttal kezdette meg. Őt követte a jubilált segédgondnok szinte 50 frttal, ki az adakozásokban rendesen elől szokott járni. Az országos domesztikára is IOOO forintot adott. Ezeket követték többen 10, 5, 2, 1 frt és kisebb adományokkal; s néhány perc alatt a nevezett üdvös célra 240 frt gyűlt össze Sok ily derék oszlopembereket az egyházaknak. Másnap 19-kén reggeli 9 órától esti 7 óráig, s 20-kán délutáni 1 óráig folytak a tanácskozások. A tárgyak száma 120 körül volt, a melyek a legnagyobb higgadtsággal és tapintattal bonyolittattak le. Közülök mint közérdekűbbeket röviden a következőkben kivánom jelezni: Kenyeressy Sámuel kisari lelkész és egyházmegyei pénztárnok april 8-kán elhalván, a pénztárnoki hivatalra szavazás rendeltetett. Tizenkét tanitó, dacára a gyűlési határozatoknak és esperes ur felhívásainak, képesítési vizsgát még az ideig sem tett. Ezekre nézve végzésileg kimondatott, hogy a szükségelt vizsgát az év őszéig mindnyájan igyekezzenek letenni, s nyert bizonylataikat az esperesi hivatalnál bemutatni, mert különben a jövő év tavaszán tul tanitói hivatalra többé alkalmaztatni nem fognak. Két tanitó pedig hivatali hanyagság és erkölcsi vétség miatt a tanitói hivatalból elbocsáttatott. Tapasztaltatván, hogy a gondnokok az egyházi pénzeket nem a parochián, de saját maguknál tartják, s ennek következtében többször kellemetlenségek merültek fel : mint mar régebbi határozat, most újból felújíttatott és határozatilag kimondatott : hogy a gondnokok az egyház pénzeit a parochian az egyház ladajaban tart-