Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-30 / 18. szám
men. Ugy de az egyházi és világi községek, egyletek, intézetek, társulatok, az úgynevezett holt kéz birtokában levő javak állandóan azok birtokában maradnak, adás-vevés vagyis átruházás alá sem kerülnek, s így az állam eme javak után illetéket sem szedhet. Segit tehát magán, mert van hozzá esze, több is mint kellene. Azt mondja ugyanis: kell, hogy az állam térületén levő javak egyenlően legyenek közadókkal megterhelve, tehát az egyházak stb. (ezután mindenkor csak egyházat említek) tehát az egyházak is tekintsék ugy a birtokaikban levő javakat, mintha bizonyos időközönként, például minden tíz évben egyszer, átruházás alá kerülnének, s e javak után is minden tíz évben egyszer illetéket húzna az állam. Terhes lenne azonban az egyházakra nézve, ha ezen illetéket minden tíz évben egyszer s így egyszerre fizetnék : felosztatik tehát ezen illeték tíz egyenlő részre s ezen részleteket évenként fizessék az egyházak. íme, ez az illeték-egyenérték fogalma. Tehát : az illeték-egyenérték alatt azon illeték értendő, melyet az egyházak, a tulajdonukat képező, de birtokváltozás alá nem eső, ingó és ingatlan vagyon állandó birtoklása miatt fizetni tartoznak. Ez tehát semmi egyébb mint állandó adó, mely ha helyesen, a törvénynek megfelelőleg rovatik ki, elviselhetlen nagy terhet nem képezhet. Kirovására néve az 1881. 26. t. c. 22. §-a azt rendeli, hogy illeték- egyenérték címen fizessenek az egyházak az ingatlan vagyon értéke után 4 /1 0 százalékot, az ingó javak értéke után pedig 2 /l 0 százalékot. Ez ugyan cifraságosan hangzik, de azért benne semmi ördöngösség, sőt könnyű megérteni. Például: Van az egyháznak 100 frt becsértékű ingatlana, ez után fizet 4 /l 0 °/0 egyenértéki illetéket, vagyis : 40 krajcárt. S ha van 10 frt becsértékű ingósága, ez után fizet "ll 0 *l0 egy. ért. illetéket, vagyis 2 krajcárt. Avagy vegyünk magasabb példát. Ha van az egyháznak 5 ezer frt ingatlana, ennek 4 /1 0 százalékos egyenértéki illetéke tesz 20 frt; s ha van 400 frt értékű ingósága (tőkepénze) ennek 2 /l 0 százalékos egyénértéki illetéke lesz 80 krajcár, De hát ezt a becsértéket ki határozza meg? Az ingóságokét a pap vagy a kurátor, az ingatlanokét pedig a törvény. Az 1881. 26 t. c. 23. §-a szerént az ingatlanok (t. i. földek) értékéül tiszta államadójuk százszorosa veendő. Ebben sincs semmi babonaság. Például: Ha van az egyháznak olyan földbirtoka, melynek évi tiszta állami adója 38 frt, ezen földbirtoknak becsértéke 38 forintnak százszorosa lesz tehát 3800 frt s ez összeg után fizet az egyház egyenértéki illetéket, mint fölebb kimutattam 4 /l 0 százalékot vagyis 15 frt 20 krt. (Megjegyzendő, hogy ha van valamely egyháznak olyan épülete is, mely házbéradó alá tartozik, ennek becsértéke, az allamadónak nem száz, hanem csak hatvanszorosa lesz). Itt azonban nagyon vigyázni kell. Mert a törvény világosan mondja, hogy a földbirtok tiszta állami adójának százszorossá veendő becsértékül. Ugy de azon összeg, mely az adókönyvecskébe földadó címen be van írva, nem tiszta, mert ahoz már a földtehermentesitési járulék is hozzá van számítva, hanem vegyes földadó. Es az nagy különbség. Vegyünk a fölebbi példát. Ha van az egyháznak olyan földbirtoka, mely után az adó könyvecske szer ént 38 frt adót fizet, ezen 38 frt nem tiszta hanem már vegyes földadó levén, nem 38 frt százszorosa lesz a becsérték. Hanem, mivel 38 frt vegyes földadónak 25 frt s mintegy 50 kr tiszta államadó felel meg: tehát 25 frt 50 százszorosa lesz a valódi becsérték, vagy is 2550 frt s ezen összeg után lesz fizetendő az egy. ért. illeték, tehát 10 frt 20 kr, Különbség 5 frt. Itt tehát ez a teendő. Midőn a kirovás megérkezik, a lelkész vegye elő az adókönyvecskét. Az ebben feljegyezve levő egy évi földadót sokszorozza százzal. A most nyert összeg után számítsa ki a 4 /l 0 százalékot ; ha munkálata a kirovással összevág, avagy csak körülbelül vag is össze : rögtön fölebbezzen első sorban közvetlenül az eljáró illetékszabási hivatalhoz, kimutatvan, hogy nem a tiszta, hanem a vegyes állami földadó vétetett alapul. Ha orvoslást nem nyerne, másodfokulag a pénzügyigazgatósághoz, innen a pénzügyminisztériumhoz mindenkor bélyegtelenül, de múlhatatlanul fölebbezzen s menjen Ponciustól Pilátusig, mert az egyszer tévesen kirovott illeték majd allandóan fog szerepelni. Ha nem vág össze, az az, ha a kirovás körülbelül egy harmaddal kevesebb annál, mint a mennyit a lelkész a vegyes földadó után kiszámított, nem csak meg lehet, hanem meg is kell rajta nyugodni, mert ily esel ben a fölebbezés haszontalan munka. Látni való tehát, — hogy épen itt egy kis kitérést tegyek -- mily kolosszális tévedés az, mely miatt Nagy Ignác kölkedi re fönn. lelkész úr e lapok egyik közelebbi számában panaszkodik. Azt mondja hogy az ő 21 holdból álló papi földje a legelői járandósággal együtt 18,700 forintra becsültetett, s ez összeg után rovatott ki az egyenértéki illeték. Ugy gondolom, hogy e botrányos tévedés következőképen történhetett: Nagy Ignác barátom följegyezte a bevallási ívre a féltelek értékét illő mennyiségben, — azután följegyezte, mint mondja gondolomra, a templom és paplak értékét is: mind ez összesen felmehetett 18,700 frtra. E csinos summát megpillantván az illetékszabási hivatalnok, tulbuzgalmában nem nézett sem jobbra sem balra, sem azt nem nézte meg, hogy mi illetékmentes és mi illeték-köteles, sem azt, hogy az illeték-köteles birtok tárgy után mennyi tiszta allamadó van feltüntetve : hanem nagy örömében kirótta az egész összeg után esedékes egyenértéki illetéket, a mi csakugyan 74 frt. Holott ha megnézte volna, hogy az illeték-köteles birtok évi tiszta allamadója nem több 25 frt 50 krajcárnál (mert a vegyes földadó 38 frt,) semmi szín alatt sem róhatott volna ki több egyenértéki illetéket, mint 10 frt 20 krajcárt. Ah ez az adóhivatali tulbuzgalom sok jámbor adófizető erszényét tönkre tette mar 1 Végre szükséges tudni azt is, hogy az illeték-egyenérték
