Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

men. Ugy de az egyházi és világi községek, egyletek, intézetek, társulatok, az úgynevezett holt kéz birto­kában levő javak állandóan azok birtokában maradnak, adás-vevés vagyis átruházás alá sem kerülnek, s így az állam eme javak után illetéket sem szedhet. Segit tehát magán, mert van hozzá esze, több is mint kellene. Azt mondja ugyanis: kell, hogy az állam térületén levő ja­vak egyenlően legyenek közadókkal megterhelve, tehát az egyházak stb. (ezután mindenkor csak egyházat említek) tehát az egyházak is tekintsék ugy a birtokaikban levő javakat, mintha bizonyos időközönként, például minden tíz évben egyszer, átruházás alá kerülnének, s e javak után is minden tíz évben egyszer illetéket húzna az ál­lam. Terhes lenne azonban az egyházakra nézve, ha ezen illetéket minden tíz évben egyszer s így egyszerre fizet­nék : felosztatik tehát ezen illeték tíz egyenlő részre s ezen részleteket évenként fizessék az egyházak. íme, ez az illeték-egyenérték fogalma. Tehát : az illeték-egyenérték alatt azon illeték értendő, melyet az egyházak, a tu­lajdonukat képező, de birtokváltozás alá nem eső, ingó és ingatlan vagyon állandó birtoklása miatt fizetni tartoznak. Ez tehát semmi egyébb mint állandó adó, mely ha helyesen, a törvénynek megfelelőleg rovatik ki, elvi­selhetlen nagy terhet nem képezhet. Kirovására néve az 1881. 26. t. c. 22. §-a azt rendeli, hogy illeték- egyen­érték címen fizessenek az egyházak az ingatlan vagyon értéke után 4 /1 0 százalékot, az ingó javak értéke után pedig 2 /l 0 százalékot. Ez ugyan cifraságosan hangzik, de azért benne semmi ördöngösség, sőt könnyű megér­teni. Például: Van az egyháznak 100 frt becsértékű ingatlana, ez után fizet 4 /l 0 °/0 egyenértéki illetéket, vagyis : 40 krajcárt. S ha van 10 frt becsértékű ingósága, ez után fizet "ll 0 *l0 egy. ért. illetéket, vagyis 2 krajcárt. Avagy vegyünk magasabb példát. Ha van az egyháznak 5 ezer frt ingatlana, ennek 4 /1 0 százalékos egyenértéki illetéke tesz 20 frt; s ha van 400 frt értékű ingósága (tőkepénze) ennek 2 /l 0 százalékos egyénértéki illetéke lesz 80 krajcár, De hát ezt a becsértéket ki határozza meg? Az ingóságokét a pap vagy a kurátor, az ingatlanokét pe­dig a törvény. Az 1881. 26 t. c. 23. §-a szerént az ingatla­nok (t. i. földek) értékéül tiszta államadójuk százszorosa veendő. Ebben sincs semmi babonaság. Például: Ha van az egyháznak olyan földbirtoka, melynek évi tiszta állami adója 38 frt, ezen földbirtoknak becsér­téke 38 forintnak százszorosa lesz tehát 3800 frt s ez összeg után fizet az egyház egyenértéki illetéket, mint fö­lebb kimutattam 4 /l 0 százalékot vagyis 15 frt 20 krt. (Megjegyzendő, hogy ha van valamely egyháznak olyan épülete is, mely házbéradó alá tartozik, ennek becsér­téke, az allamadónak nem száz, hanem csak hatvanszo­rosa lesz). Itt azonban nagyon vigyázni kell. Mert a törvény világosan mondja, hogy a földbirtok tiszta állami adó­jának százszorossá veendő becsértékül. Ugy de azon összeg, mely az adókönyvecskébe földadó címen be van írva, nem tiszta, mert ahoz már a földtehermentesitési já­rulék is hozzá van számítva, hanem vegyes földadó. Es az nagy különbség. Vegyünk a fölebbi példát. Ha van az egyháznak olyan földbirtoka, mely után az adó könyvecske szer ént 38 frt adót fizet, ezen 38 frt nem tiszta hanem már vegyes földadó levén, nem 38 frt százszorosa lesz a becsérték. Hanem, mivel 38 frt vegyes földadónak 25 frt s mintegy 50 kr tiszta állam­adó felel meg: tehát 25 frt 50 százszorosa lesz a va­lódi becsérték, vagy is 2550 frt s ezen összeg után lesz fizetendő az egy. ért. illeték, tehát 10 frt 20 kr, Kü­lönbség 5 frt. Itt tehát ez a teendő. Midőn a kirovás megérke­zik, a lelkész vegye elő az adókönyvecskét. Az ebben feljegyezve levő egy évi földadót sokszorozza százzal. A most nyert összeg után számítsa ki a 4 /l 0 százalékot ; ha munkálata a kirovással összevág, avagy csak körül­belül vag is össze : rögtön fölebbezzen első sorban köz­vetlenül az eljáró illetékszabási hivatalhoz, kimutatvan, hogy nem a tiszta, hanem a vegyes állami földadó vé­tetett alapul. Ha orvoslást nem nyerne, másodfokulag a pénzügyigazgatósághoz, innen a pénzügyminisztériumhoz mindenkor bélyegtelenül, de múlhatatlanul fölebbezzen s menjen Ponciustól Pilátusig, mert az egyszer tévesen kirovott illeték majd allandóan fog szerepelni. Ha nem vág össze, az az, ha a kirovás körülbelül egy harmad­dal kevesebb annál, mint a mennyit a lelkész a vegyes földadó után kiszámított, nem csak meg lehet, hanem meg is kell rajta nyugodni, mert ily esel ben a fölebbezés haszontalan munka. Látni való tehát, — hogy épen itt egy kis kité­rést tegyek -- mily kolosszális tévedés az, mely miatt Nagy Ignác kölkedi re fönn. lelkész úr e lapok egyik köze­lebbi számában panaszkodik. Azt mondja hogy az ő 21 holdból álló papi földje a legelői járandósággal együtt 18,700 forintra becsültetett, s ez összeg után rovatott ki az egyenértéki illeték. Ugy gondolom, hogy e botrányos tévedés következőképen történhetett: Nagy Ignác barátom följegyezte a bevallási ívre a féltelek értékét illő mennyiségben, — azután följegyezte, mint mondja gondolomra, a templom és paplak értékét is: mind ez összesen felmehetett 18,700 frtra. E csinos summát megpillantván az illetékszabási hivatal­nok, tulbuzgalmában nem nézett sem jobbra sem balra, sem azt nem nézte meg, hogy mi illetékmentes és mi illeték-köteles, sem azt, hogy az illeték-köteles birtok tárgy után mennyi tiszta allamadó van feltüntetve : ha­nem nagy örömében kirótta az egész összeg után ese­dékes egyenértéki illetéket, a mi csakugyan 74 frt. Hol­ott ha megnézte volna, hogy az illeték-köteles birtok évi tiszta allamadója nem több 25 frt 50 krajcárnál (mert a vegyes földadó 38 frt,) semmi szín alatt sem róhatott volna ki több egyenértéki illetéket, mint 10 frt 20 krajcárt. Ah ez az adóhivatali tulbuzgalom sok jámbor adófizető erszényét tönkre tette mar 1 Végre szükséges tudni azt is, hogy az illeték-egyenérték

Next

/
Thumbnails
Contents