Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

azon további érvelése, mely annak bebizonyítására irányul, hogy a főkegyúri jog gyakorlása tekintetében a felelős miniszteri kormányrendszer behozatalával a jogfolytonosság megszakadt, mintho gy a szenvedélytől elragadott 1848-iki legislativa mindent, a mit a helytartótanács kezében talált, a minisztériumra ruházott (in Bausch und Bogén den Ministerien zuwies). Ugy látszik, hogy a püspök ur szeme előtt, minden reform, minden üdvös átalakulás, a mely haladást jelez, vagy a melyben a szabadság eszméje üli diadalát, egyértelmű a jogfolytonosság megszakításával. Pedig ez utóbbiról szó sem lehet akkor, ha meggondoljuk, hogy a szóban forgó királyi jogok gyakorlásának, névszerint az alapok, alapítványok és az iskolaügy igazgatásának közegei, az 1848. előtt fennállott dicasteriumok, ép oly állami jellegű kormányhatóságok voltak, a minő a felelős minisztérium, bármennyire igyekezzenek is a főkegyurság jelzett értelmezéséből kiindulva, főleg a helytartótanácsot bizonyos tekintetben hierarenicus orgánum gyanánt tüntetni fel. Igaz ugyan, hogy az ecclesiastica és studiorum commissiók sokak keserűségére ma már nem állanak fel; de ezek intézkedési joggal felruházva különben sem voltak, egyoldalú consultativum votumaikért pedig alig van okunk letünésük felett sajnálkozni. Abban pedig, hogy Magyarország kormánya jelenleg nem ama commissiók, hanem aparliaments igy közvetve a nemzet alkotmányos befolyása alatt áll, nem a jogfolytonosság megszakítását, hanem inkább az alkotmányfejlődés legtermészetesebb és legüdvösebb jelenségeit szemléljük Valóban el kell szomorodnunk a felett, hogy épen a magyar kath. püspöki kar köréből, a magyar törvényhozás egyik hivatott tagjától kerülnek nyilvánosság elébe oly tanok, melyek érvényrejutás esetén képesek volnának a magyar alkotmányt sarkaiból kifordítani, fiát csakugyan meg akarják győzni a világot arról, hogy a katholikus egyházszervezet egyedül a politikai absolutismussal férkőzhetik össze: Hát valóban igaza lenne Toldy Istvánnak, midőn azt mondja: „az ultramontán hierarchia nem szülőföldjén, hanem az olasz havasokon túl találja hazáját." Több hazafiságot várunk a magyar püspöki kartól, a mely épen az államnak köszönheti páratlanul fényes társadalmi és politikai állását. A középiskolai oktatás országos rendezését nemzetünk kulturális és íaji érdekei követelik Nincs felekezeti, nincs nemzetiségi tekintet, melyet a mennyiben önző egyoldalúságával és merev csökönösségévei a nagy nemzeti érdekeknek és a közhaladásnak útjában áll, az allam figyelembe venni kötelezve volna. Es ha a püspök ur ismert okoskodása folyamán azon végkövetkeztetésre jut, hogy a napi renden lévő középiskolai törvényjavaslat a katholikus egyház önrendelkezési jogaiba ütközik, akkor olyat mond, a mi alkalmas arra, hogy valótlan állításainak méltó betetőzéseid szolgáljon Mert azt fölösleges bizonyítanunk, hogy a kath. egyház hazánkban az állammal szemben iskolai ügyekben soha nagyobb önállósággal, mint a minő a kérdéses törvényjavaslatban kijelöltetik, nem rendelkezett, valamint ma sem rendelkezik. Hogy pedig szélesebb hatáskörrel az oktatásügy terén jövőben felruháztassék-e, e kérdésben Ghyczy Kálmánnal szavazunk, a ki 1870. febr. 16-án a képviselőházban tartott nagyszabású beszédében azt mondá: >;

)

Nem késem kijelenteni, hogy sokkal nagyobb megnyugvással fogom szemlélni mindig a kath. ifjúság közoktatása és neveltetése ügyének vezérletét, még akkor is, ha az, a mit nem tartok, országgyűlésileg nem ellenőriztethetnék, egy felelős miniszter kezébe, mint az egyháznak és a 19-ik század felvilágosodásának gúnyjára, a nem felelős, az autocratiát gyakorló hierarchiának kezébe letéve. Dr. Baczoni Lajos. TÁRCA. Böngészet a „Prot. Egyh. és Isk. I,apókból." Az illeték-egyenérték (Aequivalens). Talan nem cselekszem egészen helytelen dolgot, ha az illeték-egyenértékre nézve némi felvilágosító s talan útbaigazító sorokat közlök, tekintettel különösen azon ifjabb lelkészatyankfiaira, kiknek talan távoli fogalmuk sincs arról, hogy miféle csodabogar lehet az az illeték-egyenérték.*) Tudjuk azt, hogy a közéletben történni szokott adásvevéseknél, t. i. az ingatlanok adasa és vevésénél, az allam mindenkor oda tartja kielégíthetetlen markát, s nem kéri, hanem követeli a maga részét — illeték cí*) E cikk megírására részint Nagy Ignác ur „ekklatáns példája", részint azon általános tájékozatlanság indított, melyet lelkész-társaim részéről e tekintetben tapasztaltam.* Cs. P.