Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-08 / 2. szám

romegy királyságban létező evang. egyház feletti főfelügyeleti jog. 3.) Az evangélikusok tanügyeire nézve ez általános országos határozmányok. Az országgyűlésnek ezen törvényjavaslat felett 1866. Március 14-én lefolyt tárgyalásai reánk protestánsokra nézve örökké emlékezetesek fognak maradni, és mi hálás szivvel áldjuk nemcsak ezen országos ülésnek vezérszónokait: Voncinát, Dr. Spun előadót és Dr. Stojanovicsot, a kik nemes férfiúi bátorsággal léptek fel a protestánsokért, és oly szavakat hangoztattak, minőket a horvát országgyűlés termében 300 év óta hallani nem lehetett, hanem áldjuk mindazon lovagias szellemű képviselőket is, a kik ezen törvényjavaslatra szavaztak. Az akkor kifejezett aggodalmak, mintha a protestánsoknak elismertetése, és egy zágrábi evang. egyházközségnek alakulása által a felekezeti béke és a nemzeti érdek veszélyeztetnék, az azóta lefolyt 14 év alatt alaptalanoknak és hiábavalóknak bizonyultak be. Az 1867. Jan. 31-én kelt királyi leirat megtagadta ezen törvényjavaslattól a szentesítést azon okból, mert az 1859. Sept. I.éri kelt legfelsőbb vallásügyi pátens az evang. felekezetek államjogi állásáról Horvát- és Szlavonországra nézve törvény erejével bír: ezen országgyűlési határozatok szentesitésére — igy szól a kir. leirat — annál kevésbé van ok, mert nem szükséges csak általános elveket tartalmazó törvényt alkotni, a midőn a nevezett pátensben régibb, megszabott határozmanyok foglaltatnak ; ha egyébiránt netáni különleges viszonyok a fennálló törvénynek valami megmásitását tennék szükségessé, szabadságában áll az országgyűlésnek ilyeneket érett megfontolás után a legfelsőbb szentesítés ala terjeszteni. Miután az 1859. Sept. i-én kelt pátens legfelsőbb elhatározással Magyarországra nézve hatályon kívül helyeztetett, annál fontosabb ezen kir. leiratnak azon határozott kijenlentése, hogy a pátens Horvát- és Szlavonországra nézve törvény erejével bir, mert egy 1860 évi országgyűlési határozat minden cs. kir. pátenst és rendeletet, a mennyiben az külön hatályon kívül helyezve és érvénytelennek kijelentve nincsen, érvényben hagy. Ezen vallásügyi pátenssel, a melyet a magyarhoni evang. egyházbékekötések és országos törvények által biztosított történeti jogai és törvényes állása alapján, visszautasitott, de a mely a háromegy királyságnak jog-és oltalom nélküli protestánsaira nézve egy nagylelkű, jóságos császár és király szabadító szózatává lett, kapcsolatban áll az 1859. sept. hó 2-án kelt ministeriális rendelet, mely — miután az evangélikusoknak egyházi szervezete csakis egyházi törvényhozás (országos zsinat) utján nyerheti végleges alakját; ideiglenes szabványokat hirdet a mindkét hitvallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása iránt Horvátországban, Szlavóniában és a határőrvidéken : továbbá az ezen országokra nézve is érvényes, és 1860. jan. 10-én kelt ministeriális rendelet, és végül az 1860. febr. 5-én kelt legfelsőbb elhatározás is, a mely szerint a Magyar-Horvát-Szlavonországi és határőrvidéki evangélikusoknak a vallásügyi pátens 53. §-a szerint biztosított, a superintendenseknek és esperesnek hivatali illetményeik pótlására (Functionszulage), valamint szegény egyházak és iskolák felségélésére forditandó államsegély évi 94,000 frtnyi öszszegben a cultusminiszteriumnak rendelkezésére bocsáttatik. Egyúttal az evang. papi és tanári hivatal jelöltjei javára tanulmányaiknak német egyetemeken leendő folytathatása céljából tiz 600—600 frtnyi ösztöndíj engedélyeztetik. Az 1868. évi 30. t. c. 47. és 48-ik §§-ai értelmében a horvát és sziavon királyságokat a vallási és közoktatási ügyekben úgy a törvényhozás valamint a kivitelre nézve a teljes önkormányzati jog illeti meg. Az 1873. évben a magas országos kormány által — legfelsőbb helyről nyert jóváhagyás folytán — egy az evang. egyház államjogi állására és belügyeire vonatkozó törvényjavaslat terjesztetett a horvát sziavon országgyűlés elé, mely törvényjavaslat azonban az akkori időben tárgyalás alá nem került, és máig az országos levéltárban hever. Ez azt szabja meg, hogy a mindkét hitvallású evangélikusok, ügy vallásuk szabad gyakorlata, valamint polgári és politikai jogaik tekintetében a háromegy királyságban törvényesen elismert többi vallásokkal egyenjoguaknak jelentetnek ki és ismertetnek el : továbbá, hogy minden, a protestánsok egyenjogúságával ellenkező törvények és rendeletek hatályon kivűl helyezetteknek tekintendők ; továbbá, hogy az országos kormányt illeti meg a főfelügyeleti jog, a mely azon esetek kivételével, melyekre nézve a legfelsőbb elhatározást igénylik, az illető politikai hatóságok által fog gyakoroltatni ; végül, hogy iskola-ügyekben a többi felekezetekre nézve fennálló törvényes szabványok mérvadók maradnak, és a végrehajtó hatóságoknak a törvényes befolyás csonkitatlanul fenntartatik. Ezen törvényjavaslat indokolásában határozottan az mondatik, hogy a horvát és szlavonországi evang. egyház egyházi és politikai viszonyai iránt a mérvadó határozatok csak akkor lesznek megállapitandók, ha az e célból kezdendő előtárgyalások befejezve és a szükséges adatok előterjesztve lesznek. Igy tehát világosan ki van jelölve az ágost. és helv. hitv. evang. egyháznak államjogi állása a háromegy királyságban O felségének, legfőbb védurának nagylelkű szava által, ki az 1859. sept. i-én kelt pátenssel az 1791. 26. és az 184% : 3-t. cikket is kiterjesztette ezen egyházra, valamint a lovagias horvát nemzetnek jogérzete által, mely az 1866. évi törvényjavaslatban és országgyűlési határozatban nyert kifejezést. Az 1791 : 26. t. c. 17. pontozatban azt rendeli, hogy a protestánsokat vallásuk szabad gyakorlatában semmi ürügy alatt és semmiképen akadályozni vagy háborgatni nem szabad, hogy lelkészeket hívhatnak, templomokat tornyokkal és harangokkal, paplakokat és iskolákat építhetnek; hogy őket a katholikus egy-4