Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-30 / 18. szám

vást homályban hagyatik, oly attribútumok is tulajdonittatnak, melyek abban nem foglaltatnak, s ezekben kerestetik azon hátulsó ajtó, melyen a kath. egyházat az ország törvényeinek megtartása, követése, a törvényhozás hatalma alól sokan kibújtatni szeretnék." Az itt jelzett eljárásnak ecclatáns példáját állítja, előnkbe a püspök úr érvelése is, a ki képzelt kath. autonómiájának épen a főkegyúri jog célzatos félremagyarázása által igyekszik alapot keriteni. A püspök úr ugyanis azt vitatja, hogy az államkormány hatalmi köre, a mennyiben t. i. az alapokat és alapítványokat kezeli, a katholikus iskolákat igazgatja, és a kormány rendeletei a katholikus iskolákra nézve mérvadók, nem állami természetű; ama hatalmi körnek súlypontja nem az államban vagy ennek törvényhozásában, hanem a legfelsőbb patronusnak, a királynak személyében van. És minthogy a magyarországi kath. egyh. legfőbb patrónusa egyszersmind a magyar állam feje is (sic!), innen van a két hatalom vegyületének látszata; holott épen a király legfőbb kegyúri jogaiban keresendő azon elválasztó momentum, a mely ugy az államnak, mint az egyháznak önállóságát biztosítja. Mindezekből aztán azt következteti, hogy a főkegyúri jog körébe eső ügyekre sem az állami törvényhozás, sem semmiféle államhatalmi factor, mint olyan, befolyást valamint eddig nem gyakorolt, úgy ezután sem gyakorolhatván, a magyar kath. egyház teljes joggal bir arra, hogy önrendelkezési hatalmánál fogva iskoláira vonatkozólag a tulajdonjogot és befolyást igényelhesse, akár mint épen a protestánsok. Mondanunk sem kell, hogy a magyar király főkegyúri jogának ily felfogása, melylyel különben nem először találkozunk, éles ellentétben áll nemcsak azon jognak történelmi kifejlődésével, hanem főleg a magyar állam alkotmányával. Mert habár a legfőbb kegyúri jog tartalmát képező jogosítványok egyházi eredetűek is annyiban, a mennyiben a rómái egyház feje által ruháztattak Magyarország királyaira: de kétségtelen az, hogy valamint az előjogok államhatalmi ténykedés és állami eszközök alkalmazása árán érdemeltettek ki az egyházzal szemben, úgy azok állami természetüekké, a magyar korona elidegenithetlen tartozékaivá is lőnek. E jogok gyakor latába királyaink, mint Magyarország királyai léptek, s minthogy a magyar király, mint ilyen, | sohasem lehetett más, mint a magyar monarchiának és a magyar szent korona által symbolisált állami hatalomnak személyesitője: nem lehet a királynak oly jogokat tulajdonitanunk, a melyek annak közjogi fogalmán kivül esnének. A jus patronatus regium sem lehet tehát más természetű, mint az u. n. felségjogok, a melyek ama jog által nálunk mintegy speciíicus kibővülést nyertek. És ha a magyar király felségjogai sohasem tekintettek az alkotmány keretén kivül eső személyes jogoknak, sőt a nemzet alkotmányos befolyása jelölte ki azoknak határait, szabta meg irányát és gyakorlási módját, akkor a legfőbbi kegyúri jog attribútumai sem képezhették a királynak oly érinthetlen személyes hatalmi körét, mint a hogy a püspök úr képzeli és a minőt a magyar alkotmány a mondottak szerint, soha nem is ismert, Hazánk törvényeinek hosszú sorozata tanúskodik arról, hogy az országgyűlés a főkegyúri jog összes tárgyaira kiterjeszté minden időben befolyását, meghatározván ama jog gyakorlásának módozatait. És ha ezt elismerjük, minthogy komolyan tagadni egyenlő volna a magyar „Corpus Juris" majd minden lapjának megmászásával : miként lehetséges akkor a főkegyúrságot úgy tűntetni föl, mint a mely az állami jelleget teljesen nélkülözi ? Hogy lehet vitatni oly személyes királyi jogkör létezését, a mely a magyar királyság közjogi eszméjétől egészen idegen r Hisz ez elv érvényrejutása egyértelmű lenne a letűnt egyházi államnak Magyarországon való feltámasztásával. Ennyi igazsággal azt is lehetne bátran követelni, hogy miután első királyunknak a római pápa küldötte a koronát, tehát a magyar korona pápai tulajdon, Magyarország pedig a római pápa feuduma ; a mikor azután a magyar király természetesen nem volna egyéb, mint a római pápának első-, Krisztusnak pedig másodhelytartója nagy Magyarországon. A vitatott felfogás a főkegyúri jogot a magán kegyúri (jus patronatus laicum) színvonalára szeretné lesülyeszteni. De nem szabad felednünk, hogy e kettő között lényeges különbség van és e különbségnek alapját épen azon állami momentum képezi, melyet a főkegyurságtól megtagadni akarnak. Nem kevésbbé alaptalan cikkíró főpapnak