Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-23 / 17. szám

lásos meggyőződésüket változtassák meg, mit törődünk mi azzal ? de azt igenis mi is elvárhatjuk, hogy erőszakos izgatásuknak gát vettessék. Hiszen országos törvényeink szerint 18 évet betöltött életkor előtt senkinek sem szabad más vallásfelekezethez áttérni s ez is rendes törvényes formák megtartása mellett történik s ime a baptista felekezet lánykákat téritget meg s legközebb is Budán egy 16 éves ifjú azért követett el öngyilkosságot, mert gazdai nem engedték meg, hogy baptistává legyen. Igazságot kérünk hát e tekintetben is S mikor nyilvánosan többek hallatára hirdetik, hogy csak térjenek hozzájok: megmutatják, hogy egy pár év múlva széles Magyarországon nem kell többé párbért fizetni, ugyan igazság-e ez ? Mindezen s ehez hasonló nyilatkozatok egyenesen a lelkészek elleni gyűlöletről tanúskodnak, hogy másfelöl az ő portyázó vandortéritőik húzzák a szegény népet. Adjon a törvény igazságot a baptistáknak, de nyújtsa védelmét a protest. egyháznak is. Az a lanyha törvény, melynek ezer meg ezer kibúvó ajtaja van, alkalmat ád arra, hogy népünknél megingassa az igazi vallásos érzületet. Fájdalom ! látszanak is már egyes nyomai. De ugyanakkor reánk lelkészekre is nagy felelősség hárul. A hideg közöny mindig megbüntette magát. Ne kicsinyeljük a bajt, kicsiny a hangya is, de tömegben győz. Ha itt egy lelkész elkövet mindent a baj gátlására, de szomszédja mit sem törődik a bajjal, a hernyó átmászik a gondozott kertbe is. Hozzuk be Krisztust egyházunkba . . . prédikáljuk Krisztust, hogy egyházunk tagjai ne keressék őt másutt. Még egy őszinte megjegyzéssel tartozom a közönségnek. Hogy lehet az, irta hozzám egy lelkésztársam, hogy Ön a baptistak ellen küzd, holott egyik hírneves lelkészüknek műveit adta a közönség kezébe. Ez az én lelkésztársam, ha olvasta is, csak futólag, csak elfogultan olvashatta az én „Spurgeon nyomán* irt beszédeimet. Tulajdonképen ugy kellett volna írnom »Spurgeon modorában. * Hát, ha szabad magam így kifejeznem : »én az ellenség taktikáját eltanultam s az ő modorában indítottam meg ellene a háborút, ő lenne az első, ki tiltakoznék ellene. Hadviselési modorát sajátítottam el s ez szabados eljárás oly hatalmas ellenféllel szemben, minőnek őt mindenki elösmerheti. Egyébiránt védelmére még föl kell hoznom azt, hogy ő az úgynevezett kálvinistákkal erősen rokonszenvez s nézetei teljesen ellentétesek a baptisták hamburgi vallástételével; de azért minden oly kifejezését kerültem, mely a fanatismusnak csak árnyékát is hordozhatná magán. Csak azt, azt ohajtám elérni, hogy Krisztust vigyük be egyházainkba, családunkba, szivünkbe*) . . . ez nem pietismus, vagyha az, akkor olyan pietismus, mely meggyőzi az ellenünk törő áramlatot, mely mindinkább növekvőben van. Bocsánatot kell kérnem ez önigazolásért, de kényszerítve voltam rá, hogy működé*) Ugyan erre serkent bennünket Garzó (lyula is nemes példájával s eljárásával. sem iránya tisztabán legyen mindenki előtt. Kérkedés ! vagy guny fanyar mosolya el nem rettent kitűzött célomtól ! Könyves Tóth Kálmán. Az alsóborsodi ref. egyházmegye közgyűlése. (B—i L.) Egyházmegyénk tavaszi közgyűlése a Mező-Keresztes mellett fekvő nagymihályi szíves vendéglátó gyülekezetben tartatott meg. Szokás szerint isteni tisztelet előzte meg a gyűlést, melyet Prágay Lajos esperes és makiári lelkész szívből jött és szívhez szóló imája után báró Vay Béla segédgondnok, borsodi főispán nyitott meg. A közgyűlés első tárgya esperes űr jelentése volt az őszi közgyűlés óta általa elnökileg elintézett ügyekről. E félév alatt 3 derék férfiú dőlt ki az egyháziak sorából, u. m. Sáray Sándor kistokaji, Papp József poroszlói lelkész, és Gaál Antal zsolcai tanitó. Esperes úr, átalátios helyeslés közt, az egyházmegye érzelmét véli tohnácsolni akkor, midőn a még korán elhunytak halála felett a közgyűlés részvétét kifejezi. Az ekként megürült helyekre és pedig : a kistokaji lelkészi állomásra Ráckevy Sándor ábrányi lelkész, az ábrányi lelkészi állomásra Varga János makiári segédlelkész, a zsolcai tanítói állomásra Rozgonyi Lajos választattak meg. Esperes úr a nevezettek meghivatására az esperesi engedélyt kiadta, Poroszlóra pedig Kerekes Jószef palkonyai s. lelkészt rendelte. Erre Tóth Sámuel geleji lelkész kérdi az esperestől, ha vájjon érvényben van-e még az egyházkerület által le ujabban szentesitett papválasztási törvény, mely azt rendeli, hogy azon egyházba, melynek lelkészi állomása megürült, csak olyan segédlelkész rendelhető, a ki nem választható; ha igen, mi jogon rendelte az esperes ur a poroszlói egyházba Kerekes Józsefet, a ki választható ? Esperes úr válaszában kijelenti, hogy Papp József poroszlói lelkész, miután nehéz betegsége miatt a papi teendőket nem végezhette, maga kért káplánt. Végig néztem — így folytatja tovább beszédét — a káplánok névsorát, s Kerekes Józsefet láttam olyannak, a ki előbbi helyéről legkönnyebben elmozdítható. Tóth Sámuel nem veszi tudomásul az esperes válaszát, mert az esperes nem tartotta meg a törvényt, hanem önykéntesen járt el. Esperes: Hiába zajongnak önök, mert én a törvényt nem sértettem meg, amennyiben akkor, a mikor Kerekes József urat Poroszlóra rendeltem, Papp József poroszlói lelkész még életben volt. Futó Sámuel tanácsbiró az esperesi nyilatkozatot nem fogadhatja el, mert itt nem helyettesről, hanem csak segédről van szó. Ha az esperes ur némi megfontolással nézte volna át a káplánok lajstromát: nem Kerekes József urat kellett volna Poroszlóra rendelnie, kinek főnöke gyöngélkedő ; hanem Pásztor Sámuel urat, ki nem is fungens káplán, hanem nevelő és nem választható. Esperes: Hézser palkonyai lelkész űr nem volt beteg ! Hézser Endre: Azt nem tudhatja esperes úr és