Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-23 / 17. szám

annyi reverenciat megvárhatunk az esperes úrtól, hogy ilyen káplánrendelés esetén értesítse a főnököt. Bódogh Albert tanácsbiró hajlandó lenne tudomásul venni az esperes nyilatkozatát, ha az ehhez hasonló intézkedések jövőre meg nem történnének. Az a mentség, hogy Papp József még élt, számbavehető, de a kormányzónak igen finom tapintattal kell ilyen esetben eljárni, s intézkedéseit oly irányban megtenni, hogy az altal egyesek érdekei meg ne sértessenek. Itt a jelen esetben mint látható, nem csak egyesek érdekei, de a törvény megsértése fennáll, mert a lelkész elhalálozása után annak a káplánnak törvény szerint nem szabad lett volna tovább ott maradni. De az illető káplán még az után is ott maradt, most is ott van: holott olyan segédlelkész is van rendelkezése alatt, a ki nem fungál, a ki nevelő és nem választható. Már pedig ez nem egyéb, mint a törvény figyelmen kívül hagyása. S ezzel a megjegyzéssel tudomáséi veszem az esperes ur válaszát. A közgyűlés végre is Bódogh Albert felszólalása értelmében határozott. Ezután a csáthi és emődi tanitók zavaros ügyeinek elintézéséről szóló bizottsági jelentés tudomásul vétetett. Fekete József oszlári lelkész az egyházmegye által megválasztott aljegyző a hivatalos esküt letette. Ráczkevy Sándor kistokaji, és Varga János alsó-ábrányi újonnan választott lelkészek és Tóth Imre tisza-keszii tanitó, hivatalaikban megerősítettek. Rozgonyi Lajos zsolcai, Csillik Balázs tiszanánai és Járdán Lajos makiári újonnan választott tanitók hivatalaikban fóltételesen megerősítettek ; a végleges megerősítés csak akkor történik meg, a midőn tanítói oklevelüket az esperesi hivatalnak bemutatják. A tiszanánai tanitóválasztás ellen beadott óvás, melynek alaposságát Gere Lajos s. lelkész ingatta meg, figyelmen kívül hagyatott. — Bornemisza József keresztesi lelkész a makiári tanitóválasztás ügyében szólal föl. Szerinte a Sárospatakról 3 évre kihozott tanitó, a kitett idő előtt helyét el nem hagyhatja. Bódogh Albert ellenben ilyen kötelezettséget nem ismer, mert ez elzárná az illető tanitó előtt a haladás útját. Három év múlva az illető tanítónak ott kellett volna hagyni állomását, mig igy örökös hivatalt nyervén célhoz jutott. Megyei és városi tisztviselők is 6 évre választatnak, de azért semmiféle törvény nem tilthatja el nekik, hogy időközben reájuk nézve előnyösebb állomásért ott hagyhassák hivatalaikat. Ugyanazért nem fogadja el az előtte szóló által fejtegetett elveket. Bornemisza József kifejti, hogy az egyház azzal a nyugodt tudattal hozta ki tanítóját, hogy arra 3 évig n'ncs gondja. A tanitó kihozatala költséggel jár, azért, ha az egyházmegye Bódogh véleményét fogadná el, kívánja, hogy a távozó tanitó térítse meg az általa odahagyott egyház költségeit. A közgyűlés Bódogh véleményének elfogadásával a költség megtérítésére kötelezi a távozó tanítót. Ezután felolvastatott Kiss Gyula szederkényi lelkész kérvénye, melyben kifejezi, hogy a Tisza áradása ellen a község védelmére készített védgát a lelkész legelőjéből 6 hold földet igényelt, s ezért az egyház semmiféle kárpótlást nem kapott. Kéri a közgyűlést, hogy a lelkész chartájának ilynemű megcsonkítása ellen a kellő intézkedést tegye meg. Esperes úr megbizatik, hogy Borsodmegye alispánjával ez ügyben értekezvén, a szederkényi egyház érdekeinek megóvása iránt minden lehetőt megtegyen. Ugyanezen szederkényi egyház 3 éves tanítóságát állandósítani kívánván, kéri az egyházmegyét, hogy ezen kérelmét az egyházkerületnek pártolólag terjessze fel. E kérvény mellé három chartát csatol a nevezett egyház. Az első és második charta az eddig alkalmazott tanitó és segédtanító fizetését mutatja ki, a harmadik pedig, a leendő állandó tanítónak a kettőből összevont javadalmazását állapítja meg, s kéri az utóbbinak megerősítését. A közgyűlés elfogadja a tanitó állandósítását; de a chartat megerősíteni nem hajlandó, mert úgy látja, hogy a beterjesztett 3-ik charta jövedelméből két rendes tanitó is tisztességesen megélhet. Azért ajánlja az egyháznak, hogy a fiú és leány-növendékeket egymástól elválasztván, két állandó tanítói állomás szervezéséről tanácskozzék. E tanácskozásban leendő részvételre, illetve a kifejezett elv sikerre juttatása szempontjából Futó Sámuel és Bódogh Albert tanácsbirákat kiküldi, jelentésük az őszi közgyűlésre beváratván. Az emődi egyház meghatóan, de a valóságnak teljesen megfelelő sötét színekben adja elő a m. hó 17-én dühöngött borzasztó tűzvész lefolyását. Kéri, hogy az egyházmegye vegye kezébe a segélygyüjtés munkáját, s az országos könyöradományok gyűjtése iránt a kellő intézkedést megtenni kegyeskedjék.*) A közgyűlés meghatva hallgatta végig az emődi szerencsétlenség lefolyásáról szóló kérvényt s megbízza az esperest, hogy a kérvényben kifejezett országos gyűjtés iránt intézkedjék, a megyei egyházakat pedig házankénti segélygyüjtésre hívja fel. Elöljáróban, még a gyűlés tartama alatt gyűjtés rendeztetett Cövek István emődi tanitó részére, kinek a tűzvész alkalmával mindene odaégett. A gyűjtés 43 frtot jövedelmezett, mely összeg nevezett tanítónak azonnal átadatott. Végül következett a káplánrendezés. — Esperes felhívja Sólyom Lajost, mint első káplánt, hogy a poroszlói egyházba elmegy-e ? Sólyom Lajos igennel felel. Mire Bódogh Albert kijelenté, hogy az esperes ezen eljárása ismét törvénybe ütközik, mert ha törvény szerint papválasztás előtt választható káplánt nem lehet a megürült egyházba rendelni; akkor Sólyom Lajos — mint választható — oda nem mehet. Ha van törvény, tartsuk meg! *) A gyűjtés Borsodban már megindult. A Miskolcon Blaháné közreműködésével rendezett szini előadás 450 frtot jövedelmezett az emődieknek.