Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-23 / 17. szám
tatlan 1881-iki alakjában, s aztán egész kényelemmel vonja ki annak természetes consequentiáját. Sőt még tovább is megy. Egy ügyes oldaltámadást intézvén a szomszéd protestáns autonomia ellen is, az általános panique közepette az alkotmányos államforma megunt kötelékei közül végtére is szerencsésen kicsuszszan. Azt állítja a püspök úr, hogy a magyarországi protestánsok jogi állása az állammal szemben csak látszólag más, mint a katholikusoké; hogy ha párhuzamba teszszük a protestánsok és katholikusok jogi helyzetét, csak „plus"-ról vagy ,( minusa -ról lehet szó autonomia tekintetében, mely plus vagy minus azonban egyedül a jog alakján, nem pedig annak lényegén változtat A történelmi fejlődésnek és a két egyház benső lényegének és természetének félreismerése s nem csekély elfogultság szükséges ily állitások kockáztatásához. A római egyház hazánkban a monarchia megalapítása óta annyira összeforrt az állammal, hogy valóságos politikai íntézménynyé ugy szólván az államéletnek egyik lényeges oldalává lőn. Maga az állam vitte keresztül a római egyház megalakításának munkáját; az állam közvetlen támogatása tette azt nagygyá és hatalmassá. Nem lehet csodálnunk tehát, ha az egyházat, mint közvetlen alkotását, mindinkább hatalmi körébe vonni igyekezett, a mit kiválólag indokolt még azon körülo o mény is, hogy az egyház természeténél fogva külső központjától elszakadva nemzeti egyházzá válni képtelen lévén, már maga az állam függetlenségének, önállóságának érdeke is az állami hatalomnak az egyház ügyeibe való széles ingere'ntiáját tette elkerülhetlenűl szükségessé. E viszony hozta magával aztán, hogy nincs az egyházi életnek — mondhatni — egyetlen ága sem, melyre az államhatalom kisebb-nagyobb befolyást, bár különböző alakban, ne gyakorolt és ne gyakorolhatott volna. E viszonynak lőn természetes következménye, hogy a római egyház hazánkban az állammal szemben autonom jogokat még a vitatott „minus" fokozatban sem szerezhetett, sőt ilyenekre, mint államegyháznak szüksége sem volt. E helyzet azután sem változott,. midőn már a római egyház kizárólagossága hazánkban véget ért. Oda van nőve a római egyház ma is majdnem összes állami intézményeinkhez, mint hagyományos nehezék ; az állam pedig szintén fenntartotta előbbi hatalmi állását az egyházban, bármennyire feszélyezik is ma már e viszonyt egyrészt az érvényre törekvő szabadsági eszmék és a parliamentarismus követelményei, másrészt pedig leplezett hierarchicus érdekek. Megjegyezzük, hogy az állam érintett jogairól és befolyásáról saját érdekében sem mondhat le, minthogy nincs kilátás arra, hogy az államhatalomnak az egyházi körből való visszavonulása valami oly szervezet által pótoltassék, a mely az állami érdekek szempontjából eléggé megnyugtató lehetne. De nem lehet beszélnünk autonómiáról a szó valódi értelme szerint a római egyházban már csak azért sem, mert ilyes valami merev ellentétben áll a római egyház szervezetének egész szellemével. Hisz e. szervezet a pápai primátus dogmáján, a hierarchia mindenhatóságán sarkall, a mi az egyháztagok jogait teljesen nullifikálja. Már pedig önkormányzatról csak ott lehet szólani, hol a kormányzás a kormányzottak akaratának kifolyása Azt veti ellen tán a cikkíró főpap, hogy épen e csekély különbség választja el a katholikus és a protestáns autonomiát egymástól, hogy az utóbbi alulról épült fel, azért is nyugszik oly széles alapon. Erre azonban azt jegyezzük meg, hogy mi oly autonomiát, a mely nem alulról épült fel, melynek nem a testületet alkotó individuumok akarat-összesége képezi básisát, nem ismerünk ; épen azért az u. n. katholikus autonomiát, — a mely felülről, egész a magasságos egektől kezdve lefelé építtetett fel, vagy jobban mondva le, de a mely mégsem ér le ama földhöz tapadt laikus hívőkig, kik mégis az egyház fundamentumát képezik, — autonómiának nem, hanem hierarchiának nevezzük. A mennyiben pedig ily egyházszervezet az állam által mégis a valódi autonomia szabad mozoghatási körével ruháztatnék fel, még akkor sem neveznők azt autonómiának, hanem „status omnipotens in impotenti statu" volna megérdemlett neve Nem engedhetjük meg tehát a félreismerhetlen igazság érdekében, hogy a magyar protestánsok autonomiája a római egyház állítólagos autonómiájával csak párhuzamba is állittassék. A magyarországi protestáns egyházak nem az állam támogatása mellett, hanem inkább a kath. hierarchiával szövetkező államhatalom részéről szenvedett üldöztetések dacára alakultak. Es hogy mégis 33*
