Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

RÉGISÉGEK. Függelék a foktői ref. egyház történetéhez. Válasz főt. Városy Gyula, úrnak. . . (Folytatása és vége.) Menjünk tovább. Ugyancsak a 14. lapon irom : »Egy ízben 4 itjut záratott el a missionárius, Mádai Jánost, Máté Mihályt, Győri Jánost és Máté Józsefet. Győri János csakhamar áttért, mert a missionárius azt Ígérte neki, hogy áttérése esetében házasságra bocsajtja. Máté József egy heti sanyargatás után tért át. Mádai és Maté Mihály állhatatosan megmaradtak vallásukban, és kétheti fogság után bocsáttattak haza.® Erre azt válaszolja t. Városy ur, hogy a nevezettek katholikus apák gyermekei levén, apostatáknak, hitehagyottaknak tekintettek és ezért részesültek a megfelelő bánásmódban. (32. lap.) Feljegyzésem is emliti és igy tudom, hogy azok voltak. De von-e az le valamit állításaim igazságából ? Nem igaz-e, hogy mások rettentő példájára sanyargattattak, kínoztattak, csak azért, mert a vallásba sziVetés törvényszabta kötelezettsége helyett szabad meggyőződésüket követték "é A mit én állítottam, azt t. Városy ur is elismeri, csakhogy a kínzás alkalmazásának köpönyegéül a jogi állapotot hozza fel. Hogy ez meggyőző cáfolat, az én történészi érzékem felfogni nem tudja. A 15. lapon ezt irom: „Sajgay János áttért, csakhogy házaban maradhasson." Erre t. Városy úr válaszában a 32. lapon így felel : »Ez igy történt : Sajgainak gyermekei, egy Patajon lakó leányát kivéve, mar mind katholikusok voltak, ő maga is nagy hajlandóságot mutatott az áttérésre, de ennek véghezvitelétől neje tartotta vissza. Egykor neje altal valami kellemetlen bajba kevertetvén, hogy tőle szabaduljon, Knezovits kanonok előtt ugy nyilatkozott, hogy ha valaki az ő házáért (mely a kanonok tanúsága szerint egy forintot alig érő gunyhó volt) egy aranyat adna, kész volna a falut elhagyni és magat bujdosasra adni. A kanonok azonnal atadta neki az aranyat és felszólitá, hogy távozzék Foktőről. El is ment Bogyiszlóra ; de mivel ott be nem fogadtak, visszatért Foktőre, hol miután nejével kibékült és a kath. hitvallást letette, rozzant gunyhójat ismét visszakapta.« Azt- hiszem, hogy a ki a sorok között olvasni tud, megérti, hogy valótlant nem irtain. Nem ritka eset, hogy a cáfolat a legerősebb bizonyíték. Munkám ugyanazon lapján ez is olvasható : „Kincses János jegyző, többre becsülvén vallását, mint hivatalát, elköltözött a faluból és helyébe katholikus jegyző hozatott." Erre a válasz (33. lap) igy hangzik : ?

Az uradalomnak azok utan, mik Foktőn történtek, érdekében állott, hogy ott katholikus jegyző legyen ; miért is földesúri jogánál fogva fölszólította Kincsest, hogy záros hataridő alatt, hacsak katholikussa nem akarna lenni. távozzék a községből. O maga hajlandónak mutatkozott a megtérésre*), de mivel ezt nős fia ellenezte, Ordasra távozott. Helyébe Stanszky János lett a foktői jegyző." Hogy 'is tud az a szegény, minden történészi érzék és jóindulat hiányával levő református pap igaz dolgot egy-két szóval röviden elmondani, mire t. Városy urnák olyan sok szó kell ! De nem folytatom tovább. Ha az általam felsorolt tények bővebb megvilágosítására és annak bebizonyítására még ennél is hosszasabban kiterjeszkedem, hogy adataim, a latszólagos csűrés-csavarás dacára is nemcsak valószínűséggel, de teljes hitelességgel is birnak : sem a kérdéses ügynek, sem egyhazamnak jó szolgalatot nem teszek. A kinek van szeme a látásra és füle a hallásra, az eddigiekből is meggyőződhetett, hogy sem tévedésből, sem félrevezetve, sem szándékosan valótlant nem irtam. Egyházam történetére vonatkozó, altalam közlött adatokat, a legkisebbet, a legcsekélyebb jelentőségűt ugy, mint a legfontosabbat, ezután is fenntartom, és ha eddig kételyeim voltak, ezután nem lesznek, mert t. Városy ur válasza meggyőzött azok valódiságáról. Mielőtt általánosságban szólanék még néhány szót a munkámra adott válasz főbb irányairól, nem mellőzhetek egynémely cáfolatot, illetőleg nyilatkozatot az egyes részletekre nézve. Munkám 6. lapjan említem, hogy Macsay Mihály foktői prédikátor halala után Barkócy Sándor kalocsai plebánus több egyházi és világi férfiú kíséretében templomunkat megtámadta és erőnek erejével el akarta foglalni. a A vallásukhoz és templomukhoz ragaszkodó foktőjek — így folytatom azután — hősiesen ellentállottak az erőszaknak." Nos, tetszett t. Városy úrnak e passusra vonatkozó válaszában a „hősiesen" jelzőt apostrophálni. Gúny akar ez lenni, még pedig nem is finom, hanem kicsinylő, sértő, durva gúny. Elfogadom a vágást, és ' nem parírozom ki. Ám gúnyolja ki t. Városy úr és igyekezzék nevetségessé tenni egy gyülekezetnek egyházához és templomához való ragaszkodását és ama elszánt, hősies magatartását, melyet vallásának, hitbeli meggyőződésének és az élet bajai között egyetlen egy enyhet, nyugalmat adó szent helyének: az LT

r házának megvédésében bármiféle és bárkitől jövő erőszakkal szemben kifejt: én büszke vagyok rá, hogy protestáns egyházunk kicsiny serege ilyen volt ; szent hitem, hogy ilyen lenne ma is és kérem az Istent, hogy adja minekünk ezt a kegyelmét a jövőben is. Nem hiszem, hogy lehetne rá alkalom a mai időben vagy bármikor, de biztosítom t. Városy urat, hogy szükség esetében még ma is hősies magatartást fejtene ki hazánk minden protestáns gyülekezete. Különben ha t. Városy ur helytelenül alkalmazta, illetőleg apostrophálta ama szót, egy másik szóért meg nekem kell bocsánatot kérnem, mert elismerem, hogy annak kihagyásáért én vagyak a hibás, illetőleg jegyj 'Helyesebben: áttérésre. w / F. J-3 2*