Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

világosan kimondja-e ezen §, hogy a felekezetek — - tehát a prot. felekezet is — saját híveiket az iskola fenntarthatása céljából megadóztathatják ?És ha megadóztatják; a törvény által szentesitett eme jogát a gyülekezetnek keresztül lehet-e húzni egy miniszteri rendelettel? Nem a józan észszel ellenkeznék-e az, hogy míg a szegény napszámos verejtékkel szerzett filléréből adózni kénytelen saját felekezetének iskolájára, addig az ugyanazon felekezethez tartozó, eléggé jó fizetéssel ellátott adóhivatali tisztviselő vagy szolga, bár gyermekei a felekezet iskoláját használják, ugyanazon célra megadóztatható ne legyen ? Ez nem lehet, ezt nem akarhatja a miniszteri határozat sem ; hanem ha már épen iskolai adó elengedéséről szól, szólhat az u. n, 5®/o'o

s

községi iskolai-, nem pedig a felekezeti iskolai adóról, mert ez alól senki más, hanem csakis a felekezet mentheti föl tagjait. És végül nemcsak az elmondottakért sérelmes a fentebbi miniszteri rendelet, hanem azért is, mert annak jogtalan kedvezményét a megyei hivatalnokok és szolgák is igénylik maguknak, mint a jelzett kérvény is mutatja. Es ezen igényüket érvényesitik is, mint erről a helyi tapasztalat, és a szomszéd lelkész urak panasza folytán, hol a megyei foglárok szintén nem akarnak fizetni, meggyőződtem. De ha eddig így volt, tovább nem szabad így lennie. Hiszen hova leszünk akkor, ha míg híveink a kath. egyház részére is, melynek pedig semmi szolgálatával sem élnek, csupán azért, mert birtokuk valaha kath. ember birtoka volt, kényszeríttetnek adót fizetni : addig a saját egyházunk és iskoláink részére történendő adózás alól egy rendelet altal felmentetnek ? íme, jeleztem a sérelmet, melyet ajanlok különösen a közelebb tartandó egyházmegyei gyűlések figyelmébe. Yasvdry Sándor, ref. h. lelkész. A prot. árvaegylet közgyűlése. Az ez évi, f. hó 13-án tartott közgyűlésen szép számmal megjelent tagokat br. Kochmeister elnök üdvözölvén pár szóval, megnyitottnak nyilvánította a gyűlést. Első tárgyul Gyory Vilmos, az egylet ideiglenes jegyzője, miután rövid, de buzgó imában az egek Urának áldását kérte a felebaráti szeretet ez áldásos művére, az évi jelentést olvasta föl, melyből, mint a gyűlés legérdekesebb tárgyából, mi is közöljük a következőket : Anyagilag az elmúlt évet kedvezőnek lehet mondani, mert deficit nélkül záródott az be ; de sajnos, ez csak ugy volt elérhető, hogy 18 fölvétetni kívánót utasítottak vissza. Ez a jelen évben ís valószínűleg úgy lesz, mert már eddig is több kérvényt adtak be, mint a hány üres hely lesz, pedig az üres helyek száma mindig szaporodik. A jövő évi költségelőirányzatnak alig van fele biztos jövedelem által födözve, azonban a jelentés bízik a hívek áldozatkészségében, mely remény még eddig soha sem csalta meg a reá számitókat. " -| Növendékek száma 71 volt, 36 fiú és 35 leány (ennyi még egy évben sem volt), kiknek erkölcsi és szellemi fejlődése tekintetében csak kedvezőt mondhat a jelentés, hasonlóképen egészségi állapotukról is. Oktatá-ban 51 árva áz intézetben, 16 más iskolaban részesült. Bejáró volt az intézet iskolájába 53, tehát öszszesen az intézetben tanultak 104-en (57 ág., 25 ref, 20 kath. és 2 -zsidó). A dob-utcai ház eladási ügye teljesen be lett fejezve^ a vételár kifizetve; ennek folytán lehetségessé vált az egyletnek adósságát leróni és 5800 frton papírokat vásárolni. Örömmel konstatalja a jelentés, hogy a hazai prot. egyházakhoz intézett fölhívásnak szép sikere volt, amennyiben az adományok tetemesen emelkedtek; s ismételve kéri az egyházakat, hogy jövőre se vonják meg pártfogásukat ez áldásos intézettől. A költség volt egy árvára összesen 185 frt., tehát valamivel kevesebb, mint a mult évben, ami nagyrészt a női választmány takarékosságának és buzgóságának volt szép eredménye Végül fajdalommal emlékszik meg a jelentés a választmány két tevékeny tagjának, lakács Jánosnak és Dr. Grissza Kálmánnak, az egylet jegyzőjének elhunytáról. Az utóbbinak teendőit dr. Liedemann Károly volt szíves elvállalni. Ez örvendetesen tudomásul vett jelentés után a zárszámadás olvastatott föl. A bevétel volt : adományokból 6182 frt 45 kr., hagyományokból 430 frt 41 kr., tagjárulékokból 3594 frt., a régi ház vételár-hátraléka 7000 frt., naptár 403 frt 17 kr., bal jövedelme 733 frt 30 kr., s más egyebekből, összesen 19.526 frt 17 kr. Kiadasok: kezelés 2174 frt 13 kr., élelmezés 5832 frt 78 kr., ruházat 1897 fr

t

7 kr.,'fűtés, világítás, tisztogatás, épületfenntartási költségek, értékpapírok vásárlása etc., összesen 19.278 frt 65 kr., maradt fölösleg 247 frt 52 kr. Az egylet vagyona összesen 101.811 frt 22 kr. A számvizsgáló bizottság jelentésének fölolvasása után a közgyűlés megadja a fölmentvényt a pénztárnoknak, s fáradozásaiért jegyzőkönyvileg mond köszönetet. A választmányból alapszabályszerűleg kilépett tagok, Benedikty György, Dr. Bókai János, Doleschall Sándor, Várady Károly, ismét megválasztatnak, újonnan pedig beválasztattak Dr. Liedemann Károly és Dr. Takács Lajos 1 a női választmány kilépett tagjai, Iiaberern Róza, Marsalkó Júlia, Schneider Zsuzsanna és Zsigmondig Vilma, hasonlóképen ismét választmányi tagok lettek. Több tárgy nem lévén, elnök köszönetét fejezi ki úgy a férfi-, mint a női választmánynak azon buzgó készségért, melylyel őt támogatta, s ezzel a közgyűlést berekesztette. ' — —