Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

ifjúságot ? Fel van-e jogo.-ilva az az állam büntetni a hazaarulást, melynek iskoláiban a hazaellenes érzületet terjesztik s könyv nélkül taníttatják, a nélkül, hogy az allam ezt megakadalyozni igyekezett volna ? Nem. Az ilyen allam csak akkor cselekszik következetesen, ha a hazaárulást kitörli büntető törvénykönyvéből.® Steltzer Frigyes, kiszácsi ev. lelkész. Ujabb sérelmek. Alig hogy elfoglaltam mostani allásomat, rövid időn azon panaszt hallottam a presbyteriumtól, hogy a helybeli adóhivatali tisztviselők és szolgák, valamint a megyei foglárok sem fizetnek egyházi adót, mert azt mondják, hogy őket a minisztérium felmentette. Ez elég baj, mondám ; de hát hogy lehet ez ? Hiszen az országos törvények által elismert bármely társulatnak megvan azon joga. hogy céljainak elérhetése végett, míg azok az állam törvényeivel s a tiszta erkölcsiséggel ellenkezésbe nem jönnek, saját tagjait megadóztathassa, vagy ha a viszonyok úgy alakulnak, az adózás alól felmenthesse. Es csak az autonómiával biró magyar prot. egyháznak ne volna meg ezen joga; vagy oly államellenes eszméket hirdet ez, melyekért méltán kell szenvednie az ujabb meg ujabb sérelmeket? És tovább menve : bármely társulati tag, mindaddig, míg önként vagy törvények által kényszerítve tagja valamely társulatnak, a józan észszel ellenkező dolgot cselekszik, midőn azt akarja, hogy egyedül a társulat által megszüntethető adó alól, bármely más, a társulat körén kivül álló hatalom által mentessék fel. A beavatkozó hatalom pedig — őszintén szólva — a legnagyobb jogtalanságot követné el, ha egy, törvények által szentesitett önkormányzattal biró társulatnak ilynemű jogaiba beavatkoznék. Egészen világos ez. S a mit a legutolsó falusi ipartársulati tag is tud, azt a nm. vall.- és közoktatásügyi minisztérium méltóztatik figyelembe se venni, a mint azonnal ki is fogom mutatni. A sárbogárd-tinódi reform, egyházban évek óta a vagyonaránylagos adórendszer van életbeléptetve. Jelenleg 12 osztály van. Az első osztály évi adója 10 frt. készpénz, 5 véka rozs, 2 véka árpa, és még ezenkívül a tanítók részére fizetendő u n. lusus. A vagyon pedig még ha ingatlan is, igen sokszor meging és gazdat cserél. Ez a körülmény aztán az évenkénti osztályozást és az ebből származó felszólamlások meghallgatását és elintézését teszi szükségessé, a presbyterium joga levén megítélni, ha vájjon a felszólamló lejebb tehető-e vagy sem. Folyó évi márc. i-én épen az ily felszólamlások meghallgatása és elintézése végett presb. gyűlés tartatott, mely alkalommal egy megyei hivatalnok kérvénye is tárgyalás alá került, melyben az alább feltüntetendő miniszteri rendeletre hivatkozva magát az egyházi adó alól teljesen felmentetni kéri. Jóllehet a gyűlésen kifejtém az idézett rendelet jogtalanságát, e tárgyban vég-I leges határozat nem hozatott, hanem a kérvény további I intézkedés végett athe'yeztetett a főesperes úrhoz. A kér-I vény tehát többé , nincs kezeim közt, a mely különben ! is csak a rendelet számára hivatkozva igyekszik elferdült okoskodással bizonyítani Írójának adó alóli mentességét. Minthogy azonban szándékom volt e tárgyban a nálam avatott^bbak figyelmének felébresztése által eszmecserét kelteni: a miniszteri rendeletnek jártam utána s meg is kaptam azt egy adóhivatali tiszttől, sajnálatomra azonban csak kivonatilag jegyeztem föl. A szóban levő rendelet a bpesti pénzügyigazgatóságnak 22179/1. 1881. sz. a. kelt levelében lett a helybeli adóhivatallal közölve. E levél röviden ezeket tartalmazza : A magyar kir. vallás- és közoktatási miniszter f. évi márc. 19. 7973. sz. a. kelt rendeletével az adóhivatali tisztviselőket és szolgákat a párbér fizetése alól felmenti, a mennyiben más jövedelmük nincs, még pedig azon alapon, mert az 1872. jul 12-én tartott minisztertanács 57. sz. határozata szerint hivataluk után iskolai adóval meg nem róhatók, az egyházi adó pedig ilyen természetű, s továbbá a méltányosság hozza magával, hogy ha a magasabb fizetéssel bírók nem fizetnek, a kisebb fizetésüek se fizessenek ilynemű adót. Eddig a bpesti pénzügyigazgatóság levelének eléggé sérelmes tartalma. Sérelmes, mert midőn az 1868. évi 53. t. c. 20. §-a mindenkinek kötelességévé teszi, hogy a magyar állam területén levő s hozzá legközelebb eső, saját hitfelekezetéhez tartozó önálló egyházhoz csatlakozzék : ugyanakkor kötelességévé teszi azt is, hogy azon egyház terheit is viselje. Ezt hozza magával a jog és méltányosság. Mert ha én, mint társulati tag, valamely társulatnak jogaiban és az általa nyújtható minden előnyökben osztozom, osztoznom kell annak terheiben is, és ezen teher vagy adó alól senki más fel nem menthet, mint azon társulat, a melynek tagja vagyok. Következőleg, a prot. egyháznak egyetlenegy tagját sem mentheti fel még a miniszter sem az egyházi adó alól, vagy ha teszi, jogtalanságot követ el, s megsérti az autonómiát. De sérelmes a miniszteri rendelet azért is, mert midőn az adóhivatali tisztviselőket és szolgákat az iskolai adó alól felmenti, feledi, hogy a prot. egyháznak még mindég megvannak az 1790/1. 26. t. c. 5. §-ának alapján telállitott saját felekezeti iskolái, ezeket pedig és az ezekben működő tanítókat a levegőből fenntartani épen nem lehet, hanem csakis a hívek megadóztatása által, nem levén azon szerencsés helyzetben, hogy a magas kormány iskoláinkat segélyezné. De feledni látszik az 1868. évi 38. t. c. 11. §-ának eme szavait is: »A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejökből tarthatnak fönn és állithatnak fel nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ily tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját I képviseletük által meghatározandó módon és arányban, a 1 mint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik.1

1

Nem