Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-08 / 2. szám
tása előtt egy lelkész szót emelt — az érdekközösség, jogméltanyossag és paritás elveiből kifolyólag ; hogy t. i. ha a főesperes a szász ajkúak közül választatott meg : méltányos, jogos, hogy az alesperes a magyar hitközségek kebeléből valasztassék meg. Az első szavazáskor Molnár lelkész úr nyert is 19 szavazatot, Messendörfer lelkész úr pedig csak 15-öt; de ez nem lévén altalános szótöbbség, s így új választás rendeltetvén el, — a szétágazott szavazatok egyesittetvén — az áltaanos szótöbbséget Messendörfer szász lelkész úr nyerte el. A vidéki consistorium tagjainak megválasztásakor pedig szász hitfeleink még nagyobb mértékben kimutatták méltányosságukat; mert az összes egyházi és világi tagok soraba csak egyetlen egy consistoriumi tagot engedtek beválaszthatni — a magyar ajkúak közül, -— s ez Molnár lelkész úr. Pedig egyházmegyénkben az ág. ev. magyar lélekszám 18 ezer, — a szász hitfeleké 24 ezer; tehát midőn a magyarság az egyházmegyének 3 /~-ét, a szászság pedig r '/: -ét teszi : a paritás elve jogosan megköveteli, hogy ama részre 6, emerre pedig 8 consistoriumi tag választassék. Megköveteli az érdekközösség, a jogméltányosság, hogy ha a főesperes szász ajkú, az alesperes legyen magyar. Ily tények után ki csudálkoznék azon, ha az évekkel az előtt lezajlott egyházi elszakadás ügye, bár más úton módon — de újból meg újból ismétlődni fog? Mert mig a magyar 'lelkészekben s a hitfelekben hazaszeretet, nemzeti önérzet, és a vallásos élet iránti kegyelet lesz: addig bizonyára soha sem fognak megszűnni, hogy igazságos ügyöknek érvényt, s elvitázhatlan jogaiknak győzelmet ne biztosítsanak. — r—a. A zágrábi ág. h. ev. egyház kérvénye.*) Magas királyi horvát-szlavon-dalmát országos kormány ! Zágráb és környéke evang. egyházközségének legmélyebb tisztelettel alólirott presbyteriuma már a fenállott dalmát-horvát-szlavon helytartóság által annak 1867. évi márc. i-én l83 S /l87 G sz. a. kelt leiratával, azóta pedig Zágráb fővárosának tanácsa utján a magas kir. országos kormány által ismételten arra hivatott fel, hogy a háromegykirályságban létező ág. és helv. hitv. ev. egyház rendezése tekintetében a kezdeményezést megragadja, és megfelelő javaslatokat terjeszszen fel. Miután a helybeli evang. egyházközség, a mely az 1859. évi sept. i-én kelt legfelsőbb pátens, valamint a magas országos kormány (vallás- és közoktatási osztálya) által 1876. évi aug. 31-én 214. sz. a. megerősített szabalyzata alapján legalább némileg rendezve van és feladata teljesítésében mindinkább erősödik, azonban elszigetelt, independens, minden egyházi és egyházhatósági összeköttetésből kiszakított helyzetében a jelen*) Ld. lapunk f. évi 1. számát. leg országunkban protestáns ügyekben uralkodó állapotnak elégtelenségét, tarthatatlanságát és hátrányait élénkebben és fájdalmasabban érzi, mint a valamely magyar esperességhez és superintendentiahoz csatolt többi egyházak, ennélfogva épen ezen egyháznak, eltekintve az őt, mint az országos főváros egyházát megillető vezérszereptől, a legnagyobb és legbensőbb érdekében áll, egy oly prot. egyházi szervezet létesítését munkálni és előmozdítani, a mely egyrészt az evangéliumi egyház alapelveinek és tanának, másrészt pedig a háromegykirályság és a horvát nemzet jogrendjének és méltóságának megfelel. Engedje meg tehát a magas kir. orsz. kormány, hogy mindenek előtt a jelen állapotnak hátrányait az egyházi és állami életre nézve híven ecseteljük, azután pedig legalázatosabb javaslatainkat előterjeszszük az iránt, miképen lenne e bajon segítendő, és a mindkét hitvallású prot. egyháznak szervezése a háromegykirályságban keresztülviendő. Az országos statisztikai hivatal adatai szerint az 1870-diki népszámlálás alapján van: Horvát és Szlavonországban 4666 ág. h. 6750 helv. h. = 11.416 Fiume városában 41 » > II » » =. 52 A horvát-szlavon határőrvidéken 8304 » » 191 » » = 8.495 Összesen 13.011 ág. h. 6952 helv. h. = 19.963 Ezen szám a lefolyt tíz év óta valószínűleg nemcsak nem csökkent, hanem tetemesen növekedett, miután épugy azon földmivelők és iparosok, kik az élénk világforgalom e szakaban monarchiánkból és Németországból azóta a háromegykirályságban újra letelepedtek, valamint a németek, tótok és csehek, kikből — a magyarokon kívül — a prot. egyház ez országban áll, köztudomás szerint élénk családi érzettel bírnak s egy évtizednek népmozgalmában tetemes népesedési szaporulást szoktak felmutatni. Ha most már a horvát-szlavon protestánsoknak kerek számát 20,000-re tesszük, kik között 792 • mértföldnyi területen 15. lelkészi hivatal, u. m. Zágráb, OPázua, Uj-Pázua, Neudorf, Beska, Antunovác, Hrasztovac, Surcin, Bingula, Brekinszka, Rétfalu, Haraszti, Szent-László, Tordinci és Korógy (többnyire az illető lelkészi területnek minden territoriális elkülönítése nélkül) működik : akkor természetes, hogy nem lehet előnyére sem a vallás-erkölcsi céloknak, sem pedig az állami és horvát nemzeti érdeknek az, hogy ezen egyházközségeknek semmi egyházi összeköttetésük nincsen, és ennek következtében, egy egységes n központi kormányzatnak hiánya mellett, úgy a magas kormány, mint a megyei, kerületi, járási hatóságok nincsenek azon helyzetben, hogy akár a főfelügyeletet, akár pedig a megfelelő befolyást a prot. egyházra és iskolara megfelelő és méltó módon gyakorolhassák, a mint ezt egy rendezett állami kormányzat megkívánja. Beska, Bingula, Ó Pázua, Új-Pázua, Neudorf, Surcin egyházközségei fiókegyházaikkal együtt (Kicedin, Gregurevac, Vinkovce, Uj-Bánovce, Bezania, Surcin, Dobanovce stb.) a bácsi
