Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-08 / 2. szám

tása előtt egy lelkész szót emelt — az érdekközösség, jogméltanyossag és paritás elveiből kifolyólag ; hogy t. i. ha a főesperes a szász ajkúak közül választatott meg : méltányos, jogos, hogy az alesperes a magyar hitközségek kebeléből valasztassék meg. Az első sza­vazáskor Molnár lelkész úr nyert is 19 szavazatot, Mes­sendörfer lelkész úr pedig csak 15-öt; de ez nem lévén altalános szótöbbség, s így új választás rendeltetvén el, — a szétágazott szavazatok egyesittetvén — az álta­anos szótöbbséget Messendörfer szász lelkész úr nyerte el. A vidéki consistorium tagjainak megválasztásakor pedig szász hitfeleink még nagyobb mértékben kimu­tatták méltányosságukat; mert az összes egyházi és vi­lági tagok soraba csak egyetlen egy consistoriumi tagot engedtek beválaszthatni — a magyar ajkúak közül, -— s ez Molnár lelkész úr. Pedig egyházmegyénkben az ág. ev. magyar lé­lekszám 18 ezer, — a szász hitfeleké 24 ezer; tehát midőn a magyarság az egyházmegyének 3 /~-ét, a szászság pedig r '/: -ét teszi : a paritás elve jogosan meg­követeli, hogy ama részre 6, emerre pedig 8 consisto­riumi tag választassék. Megköveteli az érdekközösség, a jogméltányosság, hogy ha a főesperes szász ajkú, az alesperes legyen magyar. Ily tények után ki csudálkoznék azon, ha az évek­kel az előtt lezajlott egyházi elszakadás ügye, bár más úton módon — de újból meg újból ismétlődni fog? Mert mig a magyar 'lelkészekben s a hitfelek­ben hazaszeretet, nemzeti önérzet, és a vallásos élet iránti kegyelet lesz: addig bizonyára soha sem fognak megszűnni, hogy igazságos ügyöknek érvényt, s elvitáz­hatlan jogaiknak győzelmet ne biztosítsanak. — r—a. A zágrábi ág. h. ev. egyház kérvénye.*) Magas királyi horvát-szlavon-dalmát országos kormány ! Zágráb és környéke evang. egyházközségének leg­mélyebb tisztelettel alólirott presbyteriuma már a fen­állott dalmát-horvát-szlavon helytartóság által annak 1867. évi márc. i-én l83 S /l87 G sz. a. kelt leiratával, azóta pedig Zágráb fővárosának tanácsa utján a magas kir. országos kormány által ismételten arra hivatott fel, hogy a háromegykirályságban létező ág. és helv. hitv. ev. egyház rendezése tekintetében a kezdeményezést megragadja, és megfelelő javaslatokat terjeszszen fel. Miután a helybeli evang. egyházközség, a mely az 1859. évi sept. i-én kelt legfelsőbb pátens, valamint a magas országos kormány (vallás- és közoktatási osz­tálya) által 1876. évi aug. 31-én 214. sz. a. megerősí­tett szabalyzata alapján legalább némileg rendezve van és feladata teljesítésében mindinkább erősödik, azonban elszigetelt, independens, minden egyházi és egyházha­tósági összeköttetésből kiszakított helyzetében a jelen­*) Ld. lapunk f. évi 1. számát. leg országunkban protestáns ügyekben uralkodó állapot­nak elégtelenségét, tarthatatlanságát és hátrányait élén­kebben és fájdalmasabban érzi, mint a valamely ma­gyar esperességhez és superintendentiahoz csatolt többi egyházak, ennélfogva épen ezen egyháznak, eltekintve az őt, mint az országos főváros egyházát megillető ve­zérszereptől, a legnagyobb és legbensőbb érdekében áll, egy oly prot. egyházi szervezet létesítését munkálni és előmozdítani, a mely egyrészt az evangéliumi egyház alapelveinek és tanának, másrészt pedig a háromegy­királyság és a horvát nemzet jogrendjének és méltósá­gának megfelel. Engedje meg tehát a magas kir. orsz. kormány, hogy mindenek előtt a jelen állapotnak hátrányait az egyházi és állami életre nézve híven ecseteljük, azután pedig legalázatosabb javaslatainkat előterjeszszük az iránt, miképen lenne e bajon segítendő, és a mindkét hitval­lású prot. egyháznak szervezése a háromegykirályságban keresztülviendő. Az országos statisztikai hivatal adatai szerint az 1870-diki népszámlálás alapján van: Horvát és Szlavonországban 4666 ág. h. 6750 helv. h. = 11.416 Fiume városában 41 » > II » » =. 52 A horvát-szlavon határőrvidéken 8304 » » 191 » » = 8.495 Összesen 13.011 ág. h. 6952 helv. h. = 19.963 Ezen szám a lefolyt tíz év óta valószínűleg nem­csak nem csökkent, hanem tetemesen növekedett, mi­után épugy azon földmivelők és iparosok, kik az élénk világforgalom e szakaban monarchiánkból és Németor­szágból azóta a háromegykirályságban újra letelepedtek, valamint a németek, tótok és csehek, kikből — a ma­gyarokon kívül — a prot. egyház ez országban áll, köztudomás szerint élénk családi érzettel bírnak s egy évtizednek népmozgalmában tetemes népesedési szapo­rulást szoktak felmutatni. Ha most már a horvát-szlavon protestánsoknak kerek számát 20,000-re tesszük, kik között 792 • mért­földnyi területen 15. lelkészi hivatal, u. m. Zágráb, O­Pázua, Uj-Pázua, Neudorf, Beska, Antunovác, Hraszto­vac, Surcin, Bingula, Brekinszka, Rétfalu, Haraszti, Szent-László, Tordinci és Korógy (többnyire az illető lelkészi területnek minden territoriális elkülönítése nél­kül) működik : akkor természetes, hogy nem lehet elő­nyére sem a vallás-erkölcsi céloknak, sem pedig az ál­lami és horvát nemzeti érdeknek az, hogy ezen egy­házközségeknek semmi egyházi összeköttetésük nincsen, és ennek következtében, egy egységes n központi kor­mányzatnak hiánya mellett, úgy a magas kormány, mint a megyei, kerületi, járási hatóságok nincsenek azon helyzetben, hogy akár a főfelügyeletet, akár pedig a megfelelő befolyást a prot. egyházra és iskolara meg­felelő és méltó módon gyakorolhassák, a mint ezt egy rendezett állami kormányzat megkívánja. Beska, Bingula, Ó Pázua, Új-Pázua, Neudorf, Surcin egyházközségei fiók­egyházaikkal együtt (Kicedin, Gregurevac, Vinkovce, Uj-Bánovce, Bezania, Surcin, Dobanovce stb.) a bácsi

Next

/
Thumbnails
Contents