Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-02 / 14. szám

zetekben egész évre 30—35 iv tartalommal. Előfizetési ár egész évre 5 írt., tanintézeteknek s tanulóknak 3 frt. Szerkesztői Baráth Ferenc, Bőhm Károly. (Kiadója Aigner Lajos). Hisszük, szerencsésebb auspiciumok közt indult meg. Nyolc év óta extensive ugy mint intensive sokat haladt nálunk a tudományosság, iskolák, tanárok szaporodtak, a középiskolák és egyetemek a philosophia tanításával a tudomány iránti érzéket nagyon fejlesztették, a pár év óta megindult »Phílosophiai írók tára* jó keletnek örvend. A folyóirat szellemi sikeréről kezességet nyújt a fővárosi és vidéki irók, tanárok — a már is 40- -50 re menő munkatársak — diszes névsora. Reméljük, hogy a közönség, egyesek és egyesületek, tanárkarok, tanintézetek nem vonják meg támogatásukat e nagy jelentőségű vállalattól. Az első füzet tartalma igen valtozatos s a legjobb igéret a jó kezdet még jobb folytatására. Legyen itt röviden ismertetve. A füzetet maga a felelős szerkesztő Bőhm Károly nyitja meg egy programm cikkel. A bölcselet iránt uralkodó azon előítélet cáfolatával kezdi, hogy ennek a tudománynak nincs gyakorlati haszna s igy nem a mai világba való. A közönséges értelemben vett gyakorlati dolgok mégsem teszik az egész gyakorlati életet, mindezek csak eszközök egy sokkal magasabb gyakorlati cél elérésére s ez az ember életének idealszerü berendezése ; erre szolgálnak a gyak orlat változatos eszközei s e célt megérinteni, indokolni, öntudatosan kifejteni — erre csak a philosophia tanit. Alább a mi állapotainkra vonatkoztatva ezeket mondja: »Benniink megingott az ideálokban való hit. Onnan szépirodalmi, tanügyi, társadalmi, politikai s tudományos bajaink legnagyobb része. Kielégítő ideálokat a modern kornak nem nyújt sem vallás, sem művészet többé; az ilyen ideálokat, melyek határozott körvonalnak hódításra képesek, nemzetünknek csak a philosophia s az annak nyomán támadt miveltség adhatja meg«. — Ilyen ideálja volt a magyar nemzetnek a szabadság eszméje. »Vedd ki ez eszmét a magyar történelemből s érthetetlenné válik minden részlet/ — Nyomorú-ágaink közt, melyek a bölcselő szellem hiányát mutatják, rán utat irodalmi kritikánkra. »Ha ez még el nem érte azon fokot, ahol a szégyenletesség kezdődik, de igen sokszor nem áll messze attól. Szeretettel elmélyedni valamely író alkotásába s tudományos elvek alapján ítélni miivészj és tudományos művek felett, mindez ritkaság nálunk ... Az egyéni önkény itél, pedig ítélethez az egyetemes észnek van joga s ez elvekben találja kifejezését, mik felett nálunk a vitatkozás kiment divatból/ Utal továbbá közoktatásunk ügyére, mely nevelési s oktatási ideálok hí ányában szenved. Formai elve a folyóiratnak: az értelemnek feltétlen szabad használata Ebből folyik a folyóirat állása a különböző philosophiai irányokkal szemben-Mi jól tudjuk, hogy az igazság nem nyilatkozott egy rendszerben sem tökéletesen, hogy az igazság eszméjét történelmileg különböző sugarakba vetődött szét, melyeknek mindegyike igazat és hamisat tartalmaz vegyest. Ezen oknál fogca e folyóirat nem szolgál semmiféle iskolának kizárólagosan, hanem szolgál az igazságnak „ . . / Végül részletezi a lap célját. Első teendője lesz saját nemzetünk philosophiai múltjának megvizsgálása, második a Locke óta nagy szerepre hivatott ismeretelméleti tanok fejtegetése, a természetbölcselet lialadasánalí szcmmeltartása. Ki fog terjeszkedni az allam és társadalmi tudományokra, különös gondot fordít a psychologiára, a psychophysikára, nem mellőzi az ethikai s aeshetikai kérdéseket sem. A második cikk veterán bölcselőnktől Dr. Horváth Cyrilltől van „a philosophalás akadalyairól®. Az ősz fej ifjúi lelkesedéssel kardoskodik a bölcselet mellett s keményen oda mondogat e tudomány ellenségeinek. Rövid történelmi áttekintést ad a philosophia viszontagságairól az ó-, közép- és újkorban. Szól aztán az emberek előítéleteiről, elfogultságáról a philosophia iránt, ennek nélkülözhetlen voltáról a tudományos ismeretekrendszerezésénél, összhangba hozásánál, valamint az életben s közművelődésben. Sajnos, hogy a gondolatok mélységét csak sejteti, de átlátszóvá nem teszi a homályos nyelv. Ha valamivel, éppen ez irálylyal lehet igazolni a philosophiai irodalom szükségét nálunk. A nyilvánosság kritikájának hiányában igy voltak kénytelenek tudósaink maguknak nyelvet csinálni Íróasztaluknál s a tanszéken abba magokat beleélni, annak különösségeit megszokni s ignorálván a mellettök fejlődő, idomuló, élő és irásnyelvet, attól egészen elkülönülő az előtt csaknem érthetetlen philosophiai nyelvet alkotni. Ily nyelv a laikusokra nézve megközelithetlenné teszi a philosophiát. Lechner László Spencer Herbert philosophiájat ismerteti, korunk egyik legkiválóbb bölcselőjét, kinek egy-két műve magyarban is megvan. („Nevelés* ford. Losoncy és Öreg »Szertartásos kormanyzat« a Budapesti Szemlében ford. Losoncy L.) Lechner ur jó szolgálatot tesz a magyar olvasó közönségnek azzal, hogy a Spencer rendszerét ily velős rövidséggel megismerteti. Érdekkel várjük a folytatást. Ez első közlemény tárgyai : 1. A meg nem ismerhető. A philosophia meghatározása. A tudományok osztályozása. philosophia kiindulási pontjai. A legáltalánosabb generalisatió. Az ésszerű (concret) tudományok legfőbb elve, az egyszerű és összetett fejlődés. Az összetett fejlődés törvénye. Az egyensúlyba jutás. A szétbomlás (dissolution). Sok szellemmel van írva s találó észrevételekkel kisérve Dr. Buday József értekezése Giacomo Leopardi grófról, mint a német pessimismus előfutárjárói, az olasz költő bölcsészről. Ez első közlemény a pessimismust mint lelki s társadalmi jelenséget ismerteti, amint az a költők érző lelkében visszatükrözi magát. Végokait különben e vilagfájdalomnak legtöbb költőnél — még Byront sem véve ki — a sziv Önzésében keresi s igy pessimismusok hamis pessimismus ,Náluk az »én4

beteg, ők egy felsőbb természeti kiváltság következtében, mintegy a lángész súlya alatt szenvednek ; önmagokból indulnak ki, önmagokba térnek vissza, ott zárkóznak, ott tet-