Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-08 / 2. szám
felé uralkodott, s mel) az én szerkesztői állásomat csaknem tarthatlanná tette. Tiz éven keresztül ugyanis lapom olvasói hozzá szoktak volt engem oly határozott ellenzékinek tekinteni- ki mindent, ami felülről jő, megtámad, s az ellen minden körülmények között oppositiót csinál; ugyanezt várták tehát tőlem azon magyar kormánynyal szemben is, melynek kultus-és közoktatás-ügyét egy Eötvös József vezette. Megengedem, hogy a személyes baráti vonzalom, melylyel Eötvös mint ember iránt viseltettem, tán a miniszter iránt is lefegyverzett; de másfelől tény, hogy mindjárt az első alkalommal, amidőn egyházunk kebelében ellene demonstráltak, a teljes igazság annyira Eötvös részén volt, hogy ma is fájdalommal tölt el, ha vissza gondolok arra, a mi a népnevelési egyletek alakítása ügyében kibocsátott magán jellegű felhívása folytán történt. Míg egyháztestületeink nagy része a dunántúli ág. e. kerület népiskolai bizottmánynyal egy értelmen, azt vallotta, hogy Eötvös felhívását ^ olvasva, úgy érezzük magunkat, mint ama néptömeg. az első pünkösd napján, midőn Péter lelkes szónoklata után azt mondák: mindnyájan saját nyelvünkön, szivünk nyelvén hallottuk őtet szónokolni :<< : addig mások a protestáns egyház autonómiai jogát emlegetve, a népnevelési egyletek megalakulását > sem kivihetőnek, sem eélszerűnek, sem kívánatosnak* nem találták és a kivitel ellen hivatalból fölléptek, ellenem pedig nyilvános vádat emeltek, hogy mint független lap szerkesztője, miért lettem a hatalom uszályhordozója, és miért nem szólaltam fel az egyház autonóm joga mellett Teljes hitem és meggyőződésem, hogy ha ma valaki az akkori ^Prot. Egyh. és Isk. Lapot * elfogulatlanul olvassa, sem Eötvös felhívásában a protestáns autonómiát sértő merényletet nem lát, sem engem el nem Ítél azért, hogy a lelkes szózatra helyeslő viszhangot adtam. De denique a végzetes szakadás megtörtént s ennek hova tovább mind tátongóbbá kellett válnia, mert nem ugy állott a dolog, hogy tán egy egyén lett volna elég vakmerő magánnézetét az egyházéval szembe állítani, hanem az egyházegyetem egyik fele a másikkal jött ellenkezésbe, és én mint lapszerkesztő csak az egyik fél érzületét tolmácsoltam, mikor a másik ellen kikeltem. 36 E belső meghasonlás csakhamar nyilván valóvá lett. midőn ugyanazon év december havában a ref. egyházi egyetemes convent összeült különösen a végett, hogy az egyes egyházkerületeknek a vallás- és iskolaügyi kívánalmakra vonatkozó munkálataiból egy az országos törvényhozás elibe terjesztendő közös és egységes vallás és iskolaügy! javaslatot készítsen. A kimondott célhoz képest minden ember azt hihetné, hogy a superintendentiák úgy bocsátották el küldötteiket a conventre, hogy azt, a miben közös tanácskozás után megállapodnak, határozattá emelvén : az országos törvényhozás elibe terjesztendő javaslatot elkészítsék és beadják. Az egyházkerületek egy része csakugyan e nézeten volt, s ennek adtam kifejezést én is mindjárt az ülés elején, kifejtvén, hogy midőn az egyházkerületek fölébe tetőzetül egy, az öt kerületből lélekszám aránylag képviseleti úton létrejött közös convent határozati joggal ruháztatik fel, ez által a nevezett testületek önkormányzati joghatósága ép oly kevéssé csorbul, a mint nem csorbul az egyházkerületi gyűlés intézvénye által az egyházmegyék és egyházközségek autonómiája Valamint az egyházkerületi gyűlés oly dolgokban intézkedik, melyek az általa képviselt egyházmegyéket közösen érdeklik, amelyek e szerint csak is közösen intézhetők el: úgy a közös convent oly ügyek intézésében birna döntő joggal, melyek az öt egyházkerületet egyetemlegesen érintik. Mert hisz bizonyos, hogy mikor az egyetemes ref. egyháznak kell nyilatkoznia, akár az állammal, akár más felekezetekkel szemben: minthogy erre egyes egyházkerületek magokban illetéktelenek, okvetlen kell egy képviseletet teremteni, mely e nyilatkozatra jogosítva legyen. E nézettel szemben Tisza Kálmán és a két Révész nagyhatású beszédekben kijelentették, hogy ők küldőik (a tiszántúli és dunántúli egyházkerületek) akarata szerint az egyházkerületek autonóm joghatóságát semmiféle természetű hatalom által korlátoztatni nem engedhetik már csak annálfogva sem, mivel a magyar protestáns egyház alkotmányában központi képviselet és teljhatalmú convent egészen ismeretlen intézmény és épen azért a jelen értekezletet jogérvényesen határozó testületnek, még csak ad hoc sem ismerhetik el.
